Balatonszárszó 4 - a kedvenc épületeim

Egy időre el kell hogy köszönjek Balatonszárszótól, de amíg írok róla, majdnem olyan, mintha még nyaralnék. Búcsúzóul jöjjenek hát a kedvenceim, nyaralók, társasüdülők és strandfürdő bejáratból étterem-bárrá avanzsált, szebb és fényesebb nyarakat megélt épületek, amelyek közé muszáj volt még egyszer becsempésznem a Nelli-lakot. Sokszor nem is a ház tetszik, hanem a falakat befutó repkény, vagy a pázsit, a kerítés, a terméskő, az ablakkeret formája vagy a színe.

Nelli-lak

Hogy pontosan milyen a ház, nem tudjuk, csak sejtjük. De a kert... Figyelem, eladó!

Funkcionalista kubus terméskővel és rengeteg virággal:

Békéscsaba Önkormányzatának Üdülője ma:

Ugyanez SZOT Margaréta Üdülő korában, kellemesebb kerttel:

A sátortetős típusházzal tele van az ország, erre mégsem tudok haragudni:

A falu központjában, a vasútállomás és a part közt régi épület áll. A Tóparti Étterem és Bár neonfelirata még megvan, a funkció rég a múlté. Az épület eredetileg a strandfürdő bejárataként szolgált, aztán a hetvenes években átépítették étteremmé, amire ma már csak a retró felirat emlékeztet. Jó, hogy megőrizték.

a másik oldalról

Több mint száz év is eltelt már azóta, hogy Boleman István 1900-ban megjelent fürdőleírásában ekként írt  Szárszóról: "Magas dombon, közel a tóhoz fekszik a csinos és tiszta község, melyben a gazdáknál 50-60 szoba vendégeknek kiadó; az utcák be vannak fásítva, és így árnyékos helyet is eleget találni... Legújabb időkben a vasút mellett épült egy csinos villa és épülőben van egy vendéglő is. A tó partján  külön fürdőbódék állanak az egyes családok részére, egy fürdőbódé használatáért az egész évadra 4 koronát fizetnek."

Sági János 1902-ben már megemlíti, hogy Szárszó határából elragadó kilátás nyílik a Balaton nagy birodalmára. Az utca lenyúlik közel a tóhoz. Amikor Földvárt megépítették, Szárszó is megragadta a figyelmet, belépett a nyaralóhelyek sorába. A falu addig olyan jelentéktelen volt, hogy - kezdetben- a vonat sem állt meg alatta. 

Szárszót elsőként 1082-ben I. László említette egy levelében fonetikusan átírva "szárazaszó" néven, ami száraz völgyet jelent. 1563-ban már olvasni róla a török adójegyzékben, ekkor hét házzal bírt. 1733-tól pedig csak úgy, mint Szemesnek, a Hunyady családnak volt itt nagyobb birtoka. A huszadik század elején még üres, homokos parton fejlődött ki a fürdőtelep. Fájdalom, de a falu legnagyobb nevezetessége máig a József Attila Emlékmúzeum. 

Az 1970-es Panoráma Útikönyv szerint a hetvenes években itt csak turistaszálló volt, és persze camping, amelyek "szakadatlan láncolata szinte körülveszi a Balatont". Áll még a Véndiófa Vendéglő és nem sokat változott. A fürdőszobás kétágyas szobáért ekkortájt a 384 szobás (!) füredi Hotel Annabellában vagy a siófoki Európában kb. 360 Ft-ot kellett fizetni. Az átlagfizetés 2,222 Ft, vagyis egy dolgozó egymagában eltapsolhatta egy hétvégén a fizetése harmadát, és akkor még étteremben nem járt. Ezért kellett bungalow (értsd faház) telepen megszállni, az fejenként csak 25 Ft, vagy akinek jobban ment, családi elhelyezést biztosító nyaralótelepen, ott főidényben személyenként 100 Ft a szállás, 5 Ft a kocsimosás, 2 Ft a cipőtisztítás, 4 Ft-ért lehet távolsági telefonbeszélgetést folytatni és 3-ért táviratot feladni. 

Balaton retró, 3:17-től a nyaralókról...

archív képek: innen

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és 

itt követhetsz Instagramon.

Tovább a bejegyzésre →

Balatonszárszó 3 - hurrá, nyaraló!

Mit nem adtam volna a nyolcvanas években azért, hogy nyaralónk legyen a Balatonon, közel a vízhez, kerttel, pár gyümölcsfával, hullámpalával és emeletre vezető falépcsővel. Sajnos nem volt, így meg kellett elégednem az úttörőtáborok faházaival vagy citrom- ill. narancssárga sátraival, de annak is megvolt a maga bája. A feliratos villákon kívül a hatvanas-hetvenes évek kulipintyói is különösen üdítő színfoltot hoznak a Balaton vízparti utcáiba. Itt látszik igazán, hogy a helyi tanácsok annak idején milyen engedékenyek voltak a parcellák méretének meghatározásánál, bár engedékenységüket nyilván nem a szocializmust serényen építő egyének második otthonhoz juttatása vezérelte. Így keletkezett egy sor aprócska telek picinyke hétvégi házzal, ahol mindenki megkísérelhette a gondtalan nyaralást, villanyrezsóval, otthonról kiszuperált szekrénysorral és étkészlettel. Gombamód szaporodtak ekkortájt a minimális alapterületű, gyakorta hullámpalával lefedett sátorházak, faházak és egyéb, könnyű szerkezettel és nagy leleménnyel épült nyaralók. Ki-ki igénye és pénztárcája szerint, sokszor saját kézzel és verítékkel építette fel azt a bizonyos, szívének oly kedves második otthont. A hatóságok pedig elnézően hagyták, hogy épüljön, aminek épülnie kell. És hiába lett azóta egy csomó új, minden igényt kielégítő, és -hadd nyavalyogjak már egy kicsit-, építészetileg többnyire nem túl dicséretes, ámde medencés, garázsos, full extrás nyaraló a magyar tenger partján, azért ez az időszak erőteljesen rányomta bélyegét a mai képre. Kedvenc szárszói kulipintyóim következnek, utánuk pedig a hetvenes évek elején publikált Hétvégi házak, nyaralók című könyvben megépítésre ajánlott egyedi és típusházak korabeli fotói, hogy lássuk mi volt a követendő példa. 

ez a kis házikó egy nagyobb ház kertjében áll, vendégszoba lehet

közkedvelt építészeti megoldás a sátorház, különböző anyagokból, itt fából

könnyűszerkezet hullámpalával

a fenti kulipintyóhoz tartozó privát vendéglátóipari egység

egészen tisztességes a belmagasság ezekben a sorházakban és terasz is van

klasszikus balatoni faház, hullámpalával

lapostetős típusház közvetlenül a vasút mellett terasszal és toldással- lásd köv. kép

 Buhera mátrix

 elfogult vagyok a terméskővel. az építőanyagok sorában nálam szorosan a tégla után jön.

kicsit kilóg talán a sorból ez a csinos kis ház

a kert is egészen kellemes 

remélem, ez csak a pincelejáró. huszárvágással oldották meg az ajtókérdést

ez a társasház ránézésre tipikusan hetvenes-nyolcvanas évek- vajon mért áll üresen?

ismerős függöny

Callmeyer Ferenc- Rojkó Ervin 1971-es könyvében óva int a nem kvalifikált építész, hanem "az alacsony képzettségű kis mesteremberek" által létrehozott, könnyen botrányos külsejű és a közízléssel szembemenő megoldásoktól. Az általuk javasolt nyaralókból ezek a kedvenceim: 

Kis nyaraló Ábrahámhegyen. Tervezte Kiss András, beépített területe 24 m2! Hihetetlen, de három hálója és beépített kandallója van. A minimalista dizájn és a fehér kubus miatt csak imádni lehet. 

"Varia" hétvégi ház, tervezte Callmeyer Ferenc és Vadász György. Könnyű szerkezetét hullámosított alumínium lemez fedi. Kizárt, hogy kánikulában 2 percnél többet bent lehetett maradni.

Letisztult formák a "Repkény" típusnyaralónál. Tervezte Márton István, beépített területe 30 m2. A WC-t kívülről lehetett megközelíteni.

Hétvégi ház a Balaton északi partján. Farkas Tibor tervezte, beépített területe 30 m2. Jó példa a kis telken, kis alapterülettel, de nagy férőhellyel felépített nyaralókra. Különleges a szerkezeti megoldása, fehérre meszelt vasbeton falakból és nagy üvegfelületből áll. A dizájn hamisítatlan hetvenes évek, nekem bejön. 

Lábakon áll a TÁTIKA típusnyaraló. Hófer Miklós tervezte és 40 m2. Elsősorban vízparti fekvésű telekre ajánlották, ahol a talaj vízállása indokolta a lábra állítást. Az épület alatti tér szolgálhatott garázsként vagy pingpongozóként.

Dul Dezső terve a "Fagyöngy" típusnyaraló, amelynek beépített területe 40 m2. Két hálófülkét rejt és 6 személy befogadására alkalmas. Ilyen és ennek hasonló variációiból sok van még most is. A magyarázat az egyszerű, de szerethető forma mellett a téglafal szerkezet, amitől sokkal tartósabb, mint könnyűszerkezetes társai. A violinkulcs miatt pedig igazi gyöngyszem.

Ráadás: Időkapszula egy bélatelepi nyaraló belsejében, egy kedves barátnőmnél.

Forrás: Callmeyer Ferenc- Rojkó Ervin: Hétvégi házak-nyaralók (Műszaki Könyvkiadó, 1972)

Tovább a bejegyzésre →

Balatonszárszó 2 - Gyuszi, Nelli és a boszorkány

Egy évvel ezelőtt Balatonszemesen felderítettem az ottani feliratos villákat, idén Balatonszárszó sem úszta meg. A feliratokról mindig eszembe jut, vajon ki volt a névadó és az illető lakja-e még a villát. Szakításnál, válásnál hány felirat tűnhetett el és hány villát neveztek át? Kedvencem, a József Attila Emlékház melletti Nelli-lak feliratát szemmel láthatóan átírták egyszer. Imádom a nyílászáróit, a kékre, zöldre festett zsalugátereket, az óriási fenyőfát a kertben. Olyan az egész, kertestül és melléképületestül, mintha időkapszula lenne, pláne ha üresen áll, mint most. 

A Boszorkány vár gazdája talán a névvel akart valami pluszt adni, amitől az amúgy inkább ártalmatlan külsejű ház izgalmas lesz. És még ott van a Gyuszi is, akinek a tulajdonosa nem csinált nagy ügyet a névadásból. De felirat helyett az ábrák használata is kedvelt, és ha már a Balatonon vagyunk, a hal motívum tálcán kínálja magát, ebből a kovácsoltvas kerítésekre is jutott bőven. A parttal párhuzamos Móricz Zsigmond utcában klassz a hatvanas-hetvenes évekbeli retrókerítés hajós-evezős motívumokkal.

kedvenc lehet talán

a nyolcvanas évek szín- és formavilága 

Kulipintyókból sincs hiány, de azokat majd legközelebb.

Tovább a bejegyzésre →