Balatonszárszó 4 - a kedvenc épületeim

Egy időre el kell hogy köszönjek Balatonszárszótól, de amíg írok róla, majdnem olyan, mintha még nyaralnék. Búcsúzóul jöjjenek hát a kedvenceim, nyaralók, társasüdülők és strandfürdő bejáratból étterem-bárrá avanzsált, szebb és fényesebb nyarakat megélt épületek, amelyek közé muszáj volt még egyszer becsempésznem a Nelli-lakot. Sokszor nem is a ház tetszik, hanem a falakat befutó repkény, vagy a pázsit, a kerítés, a terméskő, az ablakkeret formája vagy a színe.

Nelli-lak

Hogy pontosan milyen a ház, nem tudjuk, csak sejtjük. De a kert... Figyelem, eladó!

Funkcionalista kubus terméskővel és rengeteg virággal:

Békéscsaba Önkormányzatának Üdülője ma:

Ugyanez SZOT Margaréta Üdülő korában, kellemesebb kerttel:

A sátortetős típusházzal tele van az ország, erre mégsem tudok haragudni:

A falu központjában, a vasútállomás és a part közt régi épület áll. A Tóparti Étterem és Bár neonfelirata még megvan, a funkció rég a múlté. Az épület eredetileg a strandfürdő bejárataként szolgált, aztán a hetvenes években átépítették étteremmé, amire ma már csak a retró felirat emlékeztet. Jó, hogy megőrizték.

a másik oldalról

Több mint száz év is eltelt már azóta, hogy Boleman István 1900-ban megjelent fürdőleírásában ekként írt  Szárszóról: "Magas dombon, közel a tóhoz fekszik a csinos és tiszta község, melyben a gazdáknál 50-60 szoba vendégeknek kiadó; az utcák be vannak fásítva, és így árnyékos helyet is eleget találni... Legújabb időkben a vasút mellett épült egy csinos villa és épülőben van egy vendéglő is. A tó partján  külön fürdőbódék állanak az egyes családok részére, egy fürdőbódé használatáért az egész évadra 4 koronát fizetnek."

Sági János 1902-ben már megemlíti, hogy Szárszó határából elragadó kilátás nyílik a Balaton nagy birodalmára. Az utca lenyúlik közel a tóhoz. Amikor Földvárt megépítették, Szárszó is megragadta a figyelmet, belépett a nyaralóhelyek sorába. A falu addig olyan jelentéktelen volt, hogy - kezdetben- a vonat sem állt meg alatta. 

Szárszót elsőként 1082-ben I. László említette egy levelében fonetikusan átírva "szárazaszó" néven, ami száraz völgyet jelent. 1563-ban már olvasni róla a török adójegyzékben, ekkor hét házzal bírt. 1733-tól pedig csak úgy, mint Szemesnek, a Hunyady családnak volt itt nagyobb birtoka. A huszadik század elején még üres, homokos parton fejlődött ki a fürdőtelep. Fájdalom, de a falu legnagyobb nevezetessége máig a József Attila Emlékmúzeum. 

Az 1970-es Panoráma Útikönyv szerint a hetvenes években itt csak turistaszálló volt, és persze camping, amelyek "szakadatlan láncolata szinte körülveszi a Balatont". Áll még a Véndiófa Vendéglő és nem sokat változott. A fürdőszobás kétágyas szobáért ekkortájt a 384 szobás (!) füredi Hotel Annabellában vagy a siófoki Európában kb. 360 Ft-ot kellett fizetni. Az átlagfizetés 2,222 Ft, vagyis egy dolgozó egymagában eltapsolhatta egy hétvégén a fizetése harmadát, és akkor még étteremben nem járt. Ezért kellett bungalow (értsd faház) telepen megszállni, az fejenként csak 25 Ft, vagy akinek jobban ment, családi elhelyezést biztosító nyaralótelepen, ott főidényben személyenként 100 Ft a szállás, 5 Ft a kocsimosás, 2 Ft a cipőtisztítás, 4 Ft-ért lehet távolsági telefonbeszélgetést folytatni és 3-ért táviratot feladni. 

Balaton retró, 3:17-től a nyaralókról...

archív képek: innen

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és 

itt követhetsz Instagramon.