A Százados úti művésztelep mellett, a Stróbl Alajos - Hős - Osztály - Törökbecse utcák által határolt területen egy kisebb, történetét és funkcióját tekintve az előzőtől független lakótelep áll. Az 1909-11 közt felépült művésztelep házait a múlt hétvégén csak a kerítésen át tudtuk megnézni, de a lakótelep területére a Strázsa közön át bárki bemehet.
Strázsa köz |
Innét: Magyar Építőművészet |
A telepet 1921-ben kezdték el építeni, a Stróbl Alajos utca akkori neve után Juranics utcai állami lakótelepként. Az első világháború alatt a lakásépítés szinte teljesen leállt, ennek eredményeképpen az 1910-es évek végére a fővárosban tetőzött a lakáshiány. Ráadásul a trianoni békeszerződés következtében az országot ért területvesztés miatt hozzánk áramló menekültek addig vagonokban, iskolákban és középületekben összezsúfolt tömegének valahogy lakhatást kellett biztosítani. A Kereskedelmi Minisztériumon belül létrehozták az Országos Lakásépítési Tanácsot, amelynek végrehajtó szerve az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosság lett. A tanács kislakások építését tűzte ki célul, bérházcsoportokban vagy önálló családi házakban, és az addig bérházakban székelő állami hivatalokat is elköltöztették. Első körben öt nagy állami lakótelep építését irányozták elő, ezek egyike volt a Juranics utcai, a többi a Pongrác úton, a Maglódi úton, a Madarász utcában, illetve az Erzsébet királyné útján kapott helyet. A megvalósításhoz azonban sokkal több idő kellett, csak 1921-22 körül indultak be az építkezések, ezen a területen például először csak három kislakásos bérház épült meg, 96 kétszobás és 24 háromszobás lakással. 1923 nyarán végül elkezdték öt kétemeletes bérház építését a Juranics utcai telepen, ez 320 egyszobás és kétszobás lakást jelentett.
A családi házak építéséről viszont le kellett mondani, helyettük 1924-ben 15 házilag tervezett földszintes, lényegében szükséglakásokból álló házat húztak még fel, amelyek mára már nem állnak. A telep legnyugisabb részében, a Strázsa közben álló épületeket Tscheuke Hermann tervezte. Ez a béke szigete, minden van, ami a külvárosi idill elengedhetetlen része: rózsabokrok, virágok, padok, csend és béke. Az összképen ront egy kicsit, hogy a lodzsák nagy részét az évek során beüvegezték és különféle nagyságú és formájú nyílászárókat építettek be, de azért egy csomó bejárati ajtó és ablak így is a régi.
A családi házak építéséről viszont le kellett mondani, helyettük 1924-ben 15 házilag tervezett földszintes, lényegében szükséglakásokból álló házat húztak még fel, amelyek mára már nem állnak. A telep legnyugisabb részében, a Strázsa közben álló épületeket Tscheuke Hermann tervezte. Ez a béke szigete, minden van, ami a külvárosi idill elengedhetetlen része: rózsabokrok, virágok, padok, csend és béke. Az összképen ront egy kicsit, hogy a lodzsák nagy részét az évek során beüvegezték és különféle nagyságú és formájú nyílászárókat építettek be, de azért egy csomó bejárati ajtó és ablak így is a régi.
A házak közül a K jelűt, a Hős utcában Medgyaszay tervezte, ez már az első körben, 1921-ben megépült és a homlokzatán baglyos-gólyás sgraffito látható, erről nincs képem.
A lenti házak pedig már nem tartoznak a lakótelephez, a Hungária körút és a Pazeller Jakab utca közt állnak, a villamosmegállóhoz vezető úton ejtettük útba őket:
Verával, a Lásd Budapestet bloggerével sétáltam. A már több mint százéves Százados úti művésztelep ezúttal kimaradt, de hétvégén a Nyitott Műtermek Délutánja alkalmából vasárnap délután 2-től nyitva lesz és a műtermekbe is be lehet nézni.
Források:
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.