2014. május 28., szerda

Az egykori Juranics, ma Stróbl Alajos utcai lakótelep a VIII. kerületben

A Százados úti művésztelep mellett, a Stróbl Alajos - Hős - Osztály - Törökbecse utcák által határolt területen egy kisebb, történetét és funkcióját tekintve az előzőtől független lakótelep áll. Az 1909-11 közt felépült művésztelep házait a múlt hétvégén csak a kerítésen át tudtuk megnézni, de a lakótelep területére a Strázsa közön át bárki bemehet. 

Strázsa köz
Innét: Magyar Építőművészet

A telepet 1921-ben kezdték el építeni, a Stróbl Alajos utca akkori neve után Juranics utcai állami lakótelepként. Az első világháború alatt a lakásépítés szinte teljesen leállt, ennek eredményeképpen az 1910-es évek végére a fővárosban tetőzött a lakáshiány. Ráadásul a trianoni békeszerződés következtében az országot ért területvesztés miatt hozzánk áramló menekültek addig vagonokban, iskolákban és középületekben összezsúfolt tömegének valahogy lakhatást kellett biztosítani. A Kereskedelmi Minisztériumon belül létrehozták az Országos Lakásépítési Tanácsot, amelynek végrehajtó szerve az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosság lett. A tanács kislakások építését tűzte ki célul, bérházcsoportokban vagy önálló családi házakban, és az addig bérházakban székelő állami hivatalokat is elköltöztették. Első körben öt nagy állami lakótelep építését irányozták elő, ezek egyike volt a Juranics utcai, a többi a Pongrác úton, a Maglódi úton, a Madarász utcában, illetve az Erzsébet királyné útján kapott helyet. A megvalósításhoz azonban sokkal több idő kellett, csak 1921-22 körül indultak be az építkezések, ezen a területen például először csak három kislakásos bérház épült meg, 96 kétszobás és 24 háromszobás lakással. 1923 nyarán végül elkezdték öt kétemeletes bérház építését a Juranics utcai telepen, ez 320 egyszobás és kétszobás lakást jelentett. 



A családi házak építéséről viszont le kellett mondani, helyettük 1924-ben 15 házilag tervezett földszintes, lényegében szükséglakásokból álló házat húztak még fel, amelyek mára már nem állnak. A telep legnyugisabb részében, a Strázsa közben álló épületeket Tscheuke Hermann tervezte. Ez a béke szigete, minden van, ami a külvárosi idill elengedhetetlen része: rózsabokrok, virágok, padok, csend és béke. Az összképen ront egy kicsit, hogy a lodzsák nagy részét az évek során beüvegezték és különféle nagyságú és formájú nyílászárókat építettek be, de azért egy csomó bejárati ajtó és ablak így is a régi.












A házak közül a K jelűt, a Hős utcában Medgyaszay tervezte, ez már az első körben, 1921-ben megépült és a homlokzatán baglyos-gólyás sgraffito látható, erről nincs képem. 

A lenti házak pedig már nem tartoznak a lakótelephez, a Hungária körút és a Pazeller Jakab utca közt állnak, a villamosmegállóhoz vezető úton ejtettük útba őket: 







Verával, a Lásd Budapestet bloggerével sétáltam. A már több mint százéves Százados úti művésztelep ezúttal kimaradt, de hétvégén a Nyitott Műtermek Délutánja alkalmából vasárnap délután 2-től nyitva lesz és a műtermekbe is be lehet nézni. 

Források: 
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2014. május 23., péntek

Újabb tűzfalat festett le a Neopaint

Elkészült a Neopaint legújabb falfestése a Klauzál utcában. A budapesti Lengyel Intézet fennállásának 75. évfordulója alkalmából került a magyar-lengyel barátság fája a tűzfalra, alá pedig egy idézet Stanisław Worcell-től, 1849-ből: "Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele." 
Ilyen volt...
a képet 2013 májusában csináltam
... és ilyen lett. Nagyon klassz és már messziről, a térről látszik.








A falfestmény a Lengyel Intézet ajándéka Budapest lakóinak. Egy csomó program lesz még az intézet 75. szülinapja alkalmából, koncertek, kiállítás és városi séta. Éljen a lengyel-magyar barátság!

"Węgry i Polska to dwa wiekuiste dęby, każdy z nich wystrzelił pniem osobnym i odrębnym, ale ich korzenie, szeroko rozłożone pod powierzchnią ziemi, i splątały się, i zrastały niewidocznie. Stąd byt i czerstwość jednego jest drugiemu warunkiem życia i zdrowia"


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2014. május 21., szerda

Teréz körút 22

204+78=272

Ma reggel korábban értem az Oktogonhoz és mivel nyitva állt a Teréz körút 22-es szám kapuja, belestem, aztán a látványtól beszédültem. Este eldöntöttem, hogy ezeket a képeket most nem tartom meg a merevlemeznek, még akkor sem, ha magam nem kutattam utána. A történetéről itt lehet olvasni majd elmerengeni azon, hogy az építész Schmahl Henrik hogyan jut el az Andrássy út 52 neoreneszánsz homlokzatától 1-2 éven belül ehhez az épülethez, majd innét jó tíz év múlva városképi jelentőségű művéhez, a Párisi-udvarig. Az utolsó képet a havas tetővel természetesen nem ma, a 28 fokos májusban lőttem, hanem még valamikor a télen, amikor még nem tudtam, milyen klassz a belseje.


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.