Tudom hogy nevetségesen hangzik, de ezzel a házzal már-már intim kapcsolatot alakítottam ki. Rosszra nem kell gondolni, csak enyhe megszállottságra: többször tettem kerülőt miatta, mindig megnéztem nyitva van-e esetleg valamelyik ajtó, hogy belógjak megnézni milyen belül a két lépcsőház, a felújított és a lepattant. Tavaly szeptember 2-án fotóztam le először, akkor csak a homlokzatot, majd legközelebb a felújított rész előcsarnokát az üvegen keresztül, aztán télen a Naphegy utcára néző hátsó frontot az erkélyekkel, mert a lombjukat vesztett fáktól jól lehetett látni, hogy a hátsó homlokzaton félköríves erkélyek húzódnak. Télen még egyszer ott voltam, mert van fotóm a belső udvar fáiról szinte csupasz ágakkal, majd idén tavasszal végre bent jártam a szebbik lépcsőházban, akkor persze nem volt nálam gép, és nem sorolom tovább...
Kettős bérház, Dr. Hetényi Géza orvos, egyetemi magántanár és dr. Heller Zoltán ügyvéd megbízásából épült 1934-ben, lásd a kapun lévő római számokat. Eredetileg három emeletes volt, amíg a felújított rész nem kapott egy negyediket, bár erről inkább ne is beszéljünk, pláne hogy sárgára meszelték a falát. Az első szint kivételével, amit a tulajdonos régen egyedül birtokolt, szintenként két 2
szoba-hallos lakás volt.
A tervezője
Irsy László, statikusa az a Kellermann László volt, aki valószínűleg megegyezik a lipóciai
Kresz Géza 38-as ház építészével. Irsy épületeinek többségét elnézve nem annyira újító szellemű, mint inkább nemzeti érzelmű tervező képe tárul elénk. Sokat elárul róla az 1930-ban elnyert vitézi cím, ilyet az első világháborúban és a forradalmak alatt vitézségükkel és nemzeti érzésükkel kitűnteknek adományoztak. Hosszú pályafutása alatt vagy 20 templomot és néhány iskolaépületet is jegyzett, közülük érdemes rákattintani először az 1929-es neobarokk
csepeli templomra, aztán a 6 évvel későbbi, art decos
pusztaszabolcsira majd kedvencemre, a homokkővel borított, 1944-ben átadott
balatonföldvárira, ebből a háromból jól lekövethető az útkeresése és fejlődése is. Az alapvetően modern, részleteiben kicsit art decos Gellérthegy utcai ikerház után 1937-ben a zuglói Vitézi-telepre tervezett sátortetős-tornácos-zsalugáteres-földszintes lakóépületeket egyértelműen népies szellemben.
Még inkább árnyalja az Irsyről alkotott képet, hogy 1937-től a városkép formálásában nagy szerepet játszó Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke, a II. világháború alatt pedig a
római iskola szemléletét képviselő Magyar Építőművészet folyóiratnak volt főszerkesztője. A magyar külpolitika akkori orientációjából adódóan felerősödött nálunk az olasz hatás, egy sor képzőművész és építész jutott római ösztöndíjhoz. Az általuk kint látottak hozadéka az egyszerre klasszicizáló és monumentális modern stílus, amely előszeretettel használja a sima kőburkolatot, téglát, vasbeton oszlopos portikuszokat. A stílust több templomunknál és középületünknél meg lehet figyelni, lásd pl. Rimanóczy Gyula Dob utcai
Postaigazgatóságának székházát. Irsyt mint építészeti szakírót is említik (
Az én házam- az én váram c. könyve engem is érdekelne), a háború után pedig a templomokról átvált az ipari létesítményekre, s az Erőmű Tervező irodában kap főépítészi pozíciót. Nyugdíjba is innen ment.
A Gellérthegy utcai ház részben vasbetonvázas, mindkét rész homlokzatának közepén a lépcsőház acélszerkezetű
üvegfala domborodik ki félhenger alakban, ehhez a falhoz csatlakoznak mindkét
oldalon a szobát/konyhát bővítő zárterkélyek. Szeretem a terméskő burkolatot, amit a magasföldszinttől felfelé kőlapok váltanak és a hátsó fronton lévő erkélyek formáját, de kár, hogy azoknak a hátsó frontra helyezésével megvonta a lakóktól a nyáresti, holdfényes borozgatásokat gellérthegyi kilátással.
1934-ben, amikor a ház megépült, már javában folyt a Tabán földszintes házainak lerombolása ("
Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság."), s nem állt még sem az Orvos utcai
lépcsős ház (1964), sem a szemben lévő telken a VÁTI épülete, de a Krisztina körút és a Tabán sarkán álló irodaház sem létezett.
Tehát, ha budai hegyek, akkor nálam csakis a Nap-hegy jöhet szóba. A neve, a Tabán közelsége, a várra és a Gellérthegyre néző fekvése
miatt. Végül pedig azért, mert a belváros csak egy macskaugrásnyira van,
ahová akár gyalog is...
