Baross utca 34.

1873-74-ben épült eklektikus bérház. Buzzi Bódog és Kéler Napóleon tervezte Kortsak József megrendelésére. A korábbi épület egyszintes volt, építtetője ugyanaz és 1861-62-ben tervezte és kivitelezte számára Diescher József. 
Ezek a száraz tények, sosem hallott nevek, százötven évvel ezelőtti évszámok. Ha a falak beszélni tudnának, vajon mit mesélnének?

Kívülről semmi különös, sima pesti bérház. Normális esetben nem is mentem volna be, de ott jártam előtt épp jó hírt kaptam, fel voltam dobva, az ajtó nyitva állt és jól esett kikapcsolni egy kicsit. Tavaly augusztus volt, kellemetlen, esős idő, pont mint a napokban. A lépcsőházban annyira sötét volt, hogy csak vakuval vettem észre a boltíves mennyezet festését. Imádom a lépcsőház kék csempéjét az okkersárga fallal.

Forrás: Déry Attila: Józsefváros- VIII.kerület Budapest Építészeti topográfia

Frissítés:

2015. február 28-án az alábbi megjegyzés érkezett, amit ezúton köszönök névtelen írójának:

"Az épületben lakott Scholtz Róbert szobafestő mester és családja az 1800 évek végén. A díszítőfestés az ő eredeti munkája, a homlokzatot Lotz Károllyal együtt díszítették, sajnos ez ma már nem látható. Ő alapította meg a Festő Ipartestületet, és olyan munkák fűződnek a nevéhez, mint az Opera, az Országház, a Várkert bazár, Mátyás-templom, Iparművészeti Múzeum díszítőfestése." 

Scholtz nem csak a ház egyik lakója volt, hanem, ahogy a BCL-ből kiderült, 1900 körül a tulajdonosa is. A sziléziai szobafestő fiú páratlan karrierje a 19. század közepén kezdődött, a magyar fővárosba költözése után és az 1912-ben bekövetkezett haláláig gyakorlatilag töretlenül szárnyalt.

A Baross utcai házban őrzött, festményekből, rajzokból és metszetekből álló magánképtárára hosszú évek szorgalmas gyűjtésével tett szert. Gyűjteménye azért is számított páratlannak, mert a sokszorosított grafika akkor még viszonylag kevesek érdeklődésére tartott számot, a műgyűjtőket inkább a festmények, szobrok érdekelték. 

Részletesen ír Scholtzról és a gyűjteményről az Artmagazin: "Scholtz és népes műhelye az 1880–90-es években Budapest szinte valamennyi jelentős középületén otthagyta névjegyét. Egyebek között a Nemzeti Múzeum, a Várkert bazár, az Operaház, a Szent István-bazilika, az Országház, a Mátyás-templom ornamentális festése egyaránt az ő munkáját dicséri. Munkái révén szoros kapcsolatba került a korszak vezető építészeivel, Ybl Miklóssal, Steindl Imrével, valamint a falképfestészet nagymestereivel, mindenekelőtt Lotz Károllyal és Than Mórral.

Az 1880-as évek végétől a tehetős vállalkozó Scholtz igen jelentős képtárat hozott létre, melyben az itáliai képek mellett különösképp a németalföldi iskola festői képviseltették magukat színvonalas művekkel. (...) Emellett tekintélyes rajz- és metszetkollekciót is magáénak mondhatott, amely művészettörténeti jelentőségét illetően talán még meg is haladta festményeiét.

Scholtz rajz iránti érdeklődése már az 1850-es években, bécsi tanulóévei alatt megnyilvánult, amikor szakipari iskolái mellett önszorgalomból rajzakadémiai tanulmányokat folytatott. Gyűjteni azonban minden bizonnyal csak később, az 1870–80-as évektől kezdett, amikor erre már anyagi lehetősége is megvolt. Láttuk, hogy képvásárlásainál szakemberek, elsősorban az Országos Képtár igazgatójának, Pulszky Károlynak a segítségét és tanácsait is igénybe vette. 

Scholtz rajz- és metszetgyűjteményét 15–18. századi, miniatúrákkal, ill. metszetekkel illusztrált könyvek, valamint saját művészeti könyvtárának darabjai egészítették ki. Az idősödő mester megromlott egészségi állapota miatt életének utolsó éveit utazgatással és gyűjteményének gyarapításával töltötte. Egy évvel halála előtt, 1911-ben azonban mégis úgy döntött, hogy a teljes rajz- és metszetkollekciót eladja...(folytatás itt)

Scholtz Róbertről biztos mesélnének a falak... 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.