2014. március 27., csütörtök

Városom közösségi fotó-fa-kiállítás



Holnap közösségi fa-fotó-kiállítás lesz, és hogy mindenki pontosan értse, mit jelent ez, idemásolom az esemény szervezője és ötletgazdája, a Városkommunikáció Blog leírását az eseményről:

"Működhet úgy a város, mint egy művészeti kiállítótér? A válasz nagybetűkkel, hogy igen. A városi életformában és a művészetekben is az emberé a főszerep, ezért gondoltunk arra, hogy ezt a két fogalmat most összekapcsoljuk. Nem kell hozzá más, mint egy köztér, egy fa, néhány csipesz és sok fénykép.

"Szeretjük a városi nyüzsgést, a köztéri művészeteket, a színes házfalakat, a kávéházak teraszait, a fűben fekve olvasást, a Dunán átívelő szivárványt és a macskaköves utcákat.Te mit szeretsz a városi környezetben? Mutasd meg egy saját városi fotóddal és légy része egy közösségi kiállításnak.

A Városkommunikáció blog kortárs fotóművészek közreműködésével nyitja meg március 29-én, 16 órakor az első köztéri közösségi fotó-fa-kiállítás, ahol a "street fotó" jeles képviselőinek alkotásával virágzik ki az egyik Március 15. téren álló fa (a Belvárosi plébániatemplom mellett). Ha szeretnéd, hogy a kiállítás megmutassa Budapest igazi pulzáló életét és a valóság visszatükröződése legyen, akkor nincs más dolgod, mint hogy hozz magaddal egy saját fényképet. Amikor már ott állsz a fa előtt, válassz egy olyat, ami tetszik, cseréld ki a sajátodra és utána büszkélkedj a barátaidnak, hogy milyen klassz fotót szereztél.

Legyen Budapestnek egy saját, percről-percre mozgó közösségi köztéri fotókiállítása.

Közreműködő művészek:

Balogh Zoltán [Zoltan Balogh Photography] https://www.facebook.com/zoltanbaloghphotography
Bankó Roland [Hungarian Urban Photography] https://www.facebook.com/hungarian.urban.photography
Carlos Contreras - http://indafoto.hu/carloscontreras
Csobai Tamás [Solitudeseemode] https://www.facebook.com/solitudeseemode
Fonyódi Anita [Kép-tér Blog] http://kep-ter.blogspot.hu/
Galkó Máté [Deszkás Piknik] - https://www.facebook.com/deszkas.piknik
Glódi Balázs - http://fenyerzekeny.hu/
Hlinka Zsolt [Hlinka Zsolt Photography] www.focusgallery.hu
Gyulai Szilvia [Szellemkép Szabadiskola] http://gyulaiszilvi.com/
Halász Áron [Hungarian Cycle Chic] www.cyclechic.hu
Juhász Ádám - http://www.flickr.com/photos/adam24
Kalló Péter - http://www.kallopeter.hu/
Kovács Mónika [Szellemkép Szabadiskola] https://www.facebook.com/kovacs.monika
Lachner Ádám [Adam Lachner Photography] https://www.facebook.com/pages/Adam-Lachner-Photography/402517769840449?fref=ts
Mag Veronika [Mag Veronika Photography] www.magveronika.com
Miki 357 - https://www.facebook.com/haromothet
Mészáros K. Ágnes [6.22 Photography & Art] https://www.facebook.com/622art
Nagy Anita [CheckMyBudapest Blog] http://checkmybudapest.blogspot.com/
Nagy Kriszta [Szellemkép Szabadiskola]
Oláh Gergely Máté [Oláh Gergely Máté Photography]www.olahgergelymate.hu
Polgár András - http://andraspolgarphotos.com/
Pénzes Kristóf - https://www.facebook.com/Chryztoph
Soós Bertalan [LEFOTÓZLAK!] https://www.facebook.com/lefotozlak
Somay Márk [Mark Somay Photography] http://marksomay.com/
Szodorai Regina [Szellemkép Szabadiskola] http://reginaszodorai.com/
Szabó Anna [Szellemkép Szabadiskola]
Talabér Géza [Geza Talaber Photography] talabergeza.tumblr.com
Tóth Bernadett Imola [Szellemkép Szabadiskola] (www.tothbeiphotography.com
Tuszinger Károly - www.tuszingerphoto.com
Temesi Ádám - https://www.facebook.com/adamtemesiphotography

Művészettel a VÁROSKOMMUNIKÁCIÓért!"



Kicsit bizonytalan voltam, hogy van-e helyem ilyen klassz mezőnyben, elvégre a képeim nagy része épületeket ábrázol és bár nagyon szeretek fotózni, nem vagyok fotós, csak egy városlakó, aki soha nem megy el otthonról fényképezőgép nélkül. 
De aztán úgy gondoltam, nem verseny ez, hanem egy közösségi esemény, kár lenne kimaradni belőle, úgyhogy küldtem én is egyet. Ezúton is köszi nagyon a meghívást Juhász Juditnak.
Ha ráértek, akkor gyertek szombaton délután 4-kor a Március tizenötödike térre, ahol egy fára felcsíptetve megtaláljátok a résztvevők képeit és ha hoztok magatokkal saját képet, akkor hazavihettek egyet a fán lévőkből.  


Facebook esemény: ITT!


2014. március 23., vasárnap

Olvasói levél- Váci út 121


Eddig nem tettem, de ezután, ha ilyen levelet kapok, közzé fogom tenni. Mert a blogírásban nemcsak az alkotás folyamata jó, megtalálni egy jó helyszínt, beleszeretni, utánajárni, kinyomozni, megírni, hanem a visszajelzés is. Néha úgy kell, mint egy falat kenyér.
Jó tudni, hogy másnak örömet okozunk, hogy a cikk vagy a képek másban felidéztek valamit, elveszettnek hitt régi emléket, pillanatot. Szóval most egy ilyen jön. Tegnap amikor elolvastam, én is meghatódtam, mert ez a bejegyzés annak idején nagyon fontos volt, sőt mondhatom, hogy meg is könnyeztem a házak bontását. Nyúlfarknyi levél lesz, de rengeteg minden van mögötte, évek, életek, egy ház, ami már csak képeken és szívekben létezik. Köszönöm!

Levél: 
"Hosszú évekig a Váci út 121-ben laktam, az élettársam volt a Ziccer pizzéria üzletvezetője. Semmilyen emlékem nem maradt a házról, mígnem véletlenül megtaláltam az Ön cikkét. Nem szégyellem, könnyekig hatódtam a képek láttán. Köszönöm, köszönjük szépen."

Előzmény:Lebontották a Váci út 121-129 házait, azelőtt pedig Bontják a Váci út 125-öt és a legelső bejegyzés a témában ez volt: Váci út 121-123-125. Bontás előtt.



2014. március 17., hétfő

Séta Rákospalotán



Palotabarát, a XV. kerület bloggere vetette fel a Budapest bloggerek fórumán, hogy megmutatja Rákospalotát az érdeklődőknek. A meghívás úgy szólt, hogy Ófalut, a legöregebb budapesti külvárosok egyikét járnánk be, amely a kerületben az egy négyzetméterre jutó legtöbb templomot is jegyzi. Részemről már az odajutás is gondot okozott volna, lévén hogy semmi helyismeretem nem volt. Végül a javasolt alternatívák közül nem az 5-ös buszt, hanem a 12-es villamost választottuk Verával, a Lásd Budapestet bloggerével. Remek ötletnek bizonyult, vasárnap délután fél négykor rajtunk kívül ennyien utaztak a Kossuth utcába:


Aztán egyszer csak ott volt a találkozási pont, a végállomás, amiről Gábor azt mondta, a tűtornyos templomról ismerjük meg.


A település történetének rövid kivonatát Gábor küldte, aki rengeteget kutat és ír a városrészről, így egy időre átadom neki a szót:
"A XIII. században már említették Palota falut egy oklevélben, egy Nyír nevű településsel együtt. Máig eldöntetlen, hogy ez egy falu volt-e, vagy két egymáshoz közeli település. Mindenesetre a mai Újpalotai lakótelep Nyírpalota út nevű főutcája ennek a két településnek a nevét őrzi. Palota annak köszönheti a nevét, hogy valamikor itt egy nagyon díszes udvarház állt, ami annyira kiemelte a települést a környékbeliek közül, hogy ráragadt a neve. A helytörténeti közmegegyezés szerint a 'Rákos' előtagot 1848-ban kapta, hogy megkülönböztethető legyen az akkori Magyarország területének további minimum három azonos nevű Palota településétől.


Ez a bizonyos névadó palota (melyről sem ábrázolás, sem leírás nem maradt, a helyét is csak vélelmezik) még egy legenda forrásává vált: eszerint 1514-ben, mikor Bakócz Tamás kereszteshadjáratot hirdetett (s melyből aztán a Dózsa-féle parasztfelkelés lett), a palotai parasztokat az akkori uraság nem engedte hadba, megalázó módon arra kényszerítette őket, hogy térjenek vissza a földekre. Ezért a feldühödött parasztok az uraságot és családját megölték, az udvarházat lerombolták és a kövekből egy nagy rakást emeltek a tetemek felett. Bizonyított tény azonban, hogy az akkori földesúr - Palotai Pecsétes Imre - még 1518-ban is élt, tehát így ebben a formában a legenda nem igaz. Hogy valami valóságtartama azért mégis van, azt egy régi név, a Kőrakás-dűlő őrzi. Ezt ma már a palotaiak se nagyon tudnák azonosítani, de - szintén Újpalotán - utcanévben megmaradt a név: a Kőrakás parké utal erre a régi eredettörténetre. A törökök érkezésekor a falu kiürült, majd - még az ő idejükben - újratelepült, s területe is megnagyobbodott, egészen a mai Rákos-patakig tartott - ez később vagy száz éven át határperekre adott alkalmat Pest városával. Nem mellesleg: nyugati határa maga a Duna folyó volt, a mai Palotai-sziget is arra utal, hogy az a rész is a palotaiaké volt. 
A Károlyi család 1808-ban vásárolta be magát a faluba, és bár az úrbéri perek lezárultáig igen sok indulat feszítette a Károlyiak és a falubeliek viszonyát, a grófok később mégis a település fejlődésének számos pontján segítették Rákospalotát. 
A szomszédos Újpestet csak az 1830-as évek végén alapították (szintén a Károlyiak, ezért van mindkét kerületben annyi utca és közintézmény, amelyik a Károlyiak emlékét őrzi nevében), és apránként hódította el mai területét az anyaközségtől. A vasút 1846-os megépítése különös módon inkább az akkor még csak néhány házból álló Újpest fejlődésének volt a motorja, Palota csendesebben növekedett. A vasút inkább kedvelt kirándulóhellyé tette, számos villát építettek a XIX. században, melyek előbb mint nyaralók, később már mint lakhelyek vonzották a pestieket. Rákospalota legnagyobb ipari üzeme mégis a vasútnak köszönheti létrejöttét: az Istvántelki Főműhely a XX. század elejétől a végéig volt meghatározó munkaadó a kerületben. A másik nagyüzem, a Rákospalotai Növényolajgyár 2006-os bezárásáig több mint másfél évszázadon át működött. 


Újpest 1907-ben, Rákospalota azonban csak 1923-ban lett város, addig (és azután is) azonban számos területi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. 1909-ben Palotából kivált Pestújhely, ami eredetileg csak nyaralótelepnek épült, majd túlnőtte magát és annyira elégedetlenek voltak az akkor még földrajzilag is távol fekvő anyaközség gondoskodásával, hogy inkább az önállóság mellett döntöttek. 1928-ban a híres Rákospalotai Villasort és Káposztásmegyert kebelezte be Újpest, 1950-ben aztán Istvántelket is, így alakult ki a mai XV. kerület, ami Rákospalotán és Pestújhelyen kívül az 1970-es években épített Újpalota városrészekből áll."


Visszatérve a túrára, az odaérkezés másoknak is okozott némi gondot, az Egy nap a városban bloggerére, Ádámra, és Simplicissimusra vártunk még. Minden percet kihasználva tettünk egy rövid sétát, és a jelenleg üresen álló olajgyár mellett, az Énekes utca sarkán a lenti villát vettük jobban szemügyre, ami szerintem baromi jól néz ki és jelenleg a BKV irodái vannak benne. Régen, az eredeti funkciójában Érkövi-Fellner villának hívták és lehet, hogy Ybl Miklósnak is köze volt hozzá, utána kéne járni:


Aztán visszasétáltunk a villamosmegállóba, összejött a maroknyi csapat és lassan elindultunk.


A tűtornyos templom előtt álltunk meg először, itt szó esett a felújított sárga házról, ahol egyszer Babits is lakott.


A Fő út és a Kossuth utca sarkán felnéztünk a Rákospalota-Óvárosi Református Gyülekezet templomára. Csaba Rezső tervei alapján épült 1939-41 között és a honlap szerint 1942 pünkösdjén szentelték fel. Gábor elmondása szerint ugyanaz az építész készítette az összes palotai református templom tervét.

A következő állomás a településen átcsordogáló Szilas-patak partja, ahol ez a nem túl lelkesítő látvány fogadott, egyik oldalon az egyáltalán nem romantikus patak partján emelt panelházak... 


...szemben pedig a település életét 166 évig meghatározó, de immár 8 éve lezárt olajgyár amúgy védett épülete, amibe pár éve markológéppel azért mégiscsak belebontottak, bár ez innét nem látszik:


Útközben megnéztük a Kossuth utcában a 4-es kilométerkőt, aminek tesójáról, a 3-asról Gábor hosszan értekezett itt, és amit szerintem mindenképpen érdemes elolvasni, mert az ilyen megszállottságot komolyan csodálom és nagyra értékelem. 201-es út már rég nincsen, de nagyon klassz, hogy a követ megőrizték, sőt a 3-as védőrácsot is kapott!


Az egykori rákospalotai múzeum előtt is megálltunk, a múzeumot már elköltöztették, az épület új gazdát és takaros felújítást kapott.


A séta egyik fénypontja az a pillanat volt, amikor az egyszintes épület mögött megláttuk a panelházaktól övezett kis templomot, amit ráadásul szépen bearanyoztak a lemenő nap sugarai, bármilyen ragacsosan is hangozzék ez, esküszöm így volt, tanúk is vannak rá:

A régi fotó biztos, hogy a Rákospalotai Múzeumból szivárgott ki, és a lakótelep építése előtt, a szanálás idején készíthették.
Itt megint átadom Gábornak a szót: "A kis templomról: Szentháromság plébániatemplomnak hívják, és bár ma már eldugva álldogál a Kossuth utcai lakótelep házai közt, valamikor a falu központja szerveződhetett köré. Helyén már az 1200-as évektől állt valamilyen szakrális épület, és a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom 1900-as megépültéig ez volt a falu egyetlen katolikus temploma. Mivel a falu lakóinak zöme református lett, egy időben református templom is állhatott itt. A mai változat a XVIII. században épült, az 1930-as években újították fel, s nyerte el a mai formáját. A lakótelep építésekor le akarták bontani: rossz állapotban volt, és műemléki védettséget sem élvezett, a Rákospalotai Múzeum akkori munkatársai sokat küzdöttek, hogy megmaradjon. Csatolok egy képet a régi kinézetéről."
A kép forrása: Buza Péter: Palotai tegnapok c. könyve
Kisebb utcákba fordultunk be, nagyrészt földszintes, többnyire felújított vagy közepesen lepusztult házak, bár bevallom, hogy néha örültem volna egy-két kevésbé felújítottnak vagy átépítettnek, csak hogy lássuk, milyen lehetett régen Ófalu képe.


A Juhos közben egy szép sarokkő is megmaradt, sajnos más is észrevette:


Útközben megállapítottam, hogy Rákospalota Ófalu nemcsak az egy négyzetméterre jutó templomok számát tekintve foglal el előkelő helyet, hanem bármely, eddig általam látott lakott települést kenterbe ver harapós kutyák számában, mert esküszöm, hogy minden kapun van tábla:


Újabb templom mellett haladtunk el, ez is szépen felújítva:


Szeretik errefelé a harsány, egész falat elfoglaló reklámokat:

Aztán a Fő útról a Kajár utcába kanyarodtunk, ahol az egykori Milisits vendéglő állt. Milisits Mihály étterme a húszas években az "Ébredő Magyarok" nevű jobbos szervezet székhelye lett. Ez azért volt kínos, mert szemben volt a régi zsinagóga, iskolával és a rabbi lakásával. A felszabadulás után az akkori tulaj után Szájbély-vendéglőnek hívták, ekkor meg az agitátorok székhelye lett, ide kellett jönniük a parasztoknak, hogy meggyőzzék őket, lépjenek be a TSZ-be. A vendéglő régi bejáratát azóta elfalazták, ez a mellékbejárat lehetett:


A Fő úton áll ez a szépen felújított ház, a homlokzatán az egészen hihetetlen 1703-as évszámmal. Ez alapján Palota legrégebbi háza lehetne, ha igaz lenne. Jó, hogy az ablakot meghagyták olyan kicsinek, amilyen valószínűleg eredetileg is volt.  


Állítólag a Patika című filmnek köszönheti ez az épület a felújítást: 


Még mielőtt odaértünk volna a séta (szerintem) csúcspontját jelentő állomása elé, elmentünk a Kossuth szobor előtt, amiről nem készítettem értékelhető képet, de Gábor leírta itt, és azért érdekes, mert egy palotai parasztember, Varga Vince szervezett gyűjtést a szoborállításra, és 1908-as felállítása után sokáig Palota egyetlen köztéri szobra volt. 
A végén jött a hab a tortán, a Magyarok Nagyasszonya templom, a Széchenyi tér mellett, ami tényleg lenyűgözően szép és hatalmas. 1897-ben kezdték el építeni, és 3 évvel később készült el, neoromán stílusban.


Bent hiába kerestük az oszlopfőkön ülő békákat, amelyeket a mocsár ellen való küzdelem emlékére faragtak, pedig vannak, mert pl itt is írnak róluk. Lement a nap és hideg is lett, a nyaralókat már nem néztük meg és az egykori helyi specialitás, a mákos rétes is elmaradt. 


A végén, a sötétben még kikönyörögtem egy lábszelfit a palotai flaszteren:


Ha a Belvárosból érkezik valaki, Rákospalota-Ófalu azért meglepő (és pont ezért üdítő is), mert lényegében egy földszintes házakból álló kisvárosias, sőt helyenként falusias település, amit itt-ott panelházak sora tarkít. Összességében sokkal inkább vidéknek éreztem, mint Kaposvár hasonló részeit, és ez most nem kritika, csak ténymegállapítás. A túrán Gábor egy csomó témát érintett még, amiről nem ejtettem szót, a fentieket inkább csak élménybeszámolónak szántam. Még többet Palotáról a XV. kerületi blogon és a helyszínen, amely tényleg könnyen elérhető az 5-ös busszal vagy Újpest-Központból a 12-es villamossal. A séta remek ötlet volt, olyan helyen jártam vezetővel, ahol még soha, szóval köszi ezúton is!
Ti voltatok már Palotán?

És itt is van Sarki fűszeres!

 Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2014. március 15., szombat

Kilátás a Klotild palota tornyából

Egy hete voltam a Miénk a ház belvárosi sétáján, az alábbi képek ott készültek. A két Klotild palotáról, és a Királyi bérpalotáról is írtam már, sőt ez utóbbi bejegyzésben a térről is, úgyhogy most csak a képek jönnek. A séta nagyon klassz volt, profin előkészítve, egy csomó új információval, de ezt már megszoktam a fiúktól, minden sétájuk nagyon tartalmas. A déli Klotild palota tornyába másztunk fel, délelőtt volt és tűzött a nap. Néhány képet egy alsóbb szintről csináltam, kilátással az Erzsébet hídra és a lemenő napra. Csak pár képet közülük kedvcsinálónak:


A blog pedig napra pontosan ma három éves, úgyhogy ez nagyon klassz érzés, kicsit meg is vagyok hatódva, mintha az én szülinapom lenne. Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Három éve Kőbányán kezdődött, a Mustár és sörrel, aztán pedig a budai villákkal, amit végül sosem írtam meg egy posztban, de lehet belőle még egy összehasonlítás később... 
Az új, letisztult dizájnt a szülinapjára kapta, amit sok minden mással együtt ezúton is köszönök P-nek, aki tudja, hogy nélküle mindez nem jöhetett volna létre :)


A sétát pedig köszönöm a Miénk a háznak és figyeljétek a FB oldalukat illetve az Orczy Kultúrkert Egyesület honlapját az új programjaik miatt.