Balatonboglár, Medosz üdülő. A funkcionalista kubus.

A klasszicizáló villák és a tornácos parasztházak után nagy kedvenceim még az ilyen épületek. Letisztult dizájn, semmi felesleges dekor, l'art pour l'art ornamens az épület kubusán, nagyon bejön. Annak ellenére, hogy építését a hatvanas-hetvenes évekre tippelem, - ami amúgy nem a legemlékezetesebb korszak a huszadik században, bár a mélypont kétségtelenül a nyolcvanas-kilencvenes évek-, és hogy azt sem tudni belül mennyire praktikus, az egyszerűsége és a kockaforma miatt kedvelem és szívesebben látnék belőle többet a Balaton-parton.

Hátul pingpongasztal is van, és az egész környezete kicsit olyan, mintha a hetvenes évekből maradt volna itt. Most a Medosz Alapszervezet üdülője.  

Balatonboglár, Fonyódi út 25.


Hasonló bejegyzés: Balatonszárszói nyaralók

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Fonyód, Várhegy utca 20, tornácos ház a hegyoldalban

Pár éve volt már szó arról, hogy milyen jó lenne egy vidéki ház és bár egzisztenciálisan szemernyit sem kerültem közelebb a projekthez, álmodni még lehet. Fonyódon, a Várhegyen, a kilátóba menet találtuk ezt a házat, és ez fizimiskára pont olyan, amit el tudnék képzelni bazsalikommal, levendulával és egyéb cuccokkal a kertben és egy olyan énemmel, amilyen (még) nem is vagyok, vagyis ház körül kapálgatós, konyhakertezős, stb. De most még lehet arra hivatkozni, hogy Budapesten erre nincs lehetőségem, nincsenek meg a körülmények, pedig vágyom rá, igen. Szóval, Várhegy utca 20, akit érdekel a ház, telefonszám is van a 2. képen, és mielőtt bárki azt hinné, zsíros jutalékot kapok a helyi ingatlanosoktól, esetleg a tulajtól, azok nagyot tévednek. Csak tetszik a ház. Azért azt nem árt tudni, hogy ez nem egy láblógatós vízparti nyaraló, hanem komoly munkákat és felújítást igénylő, tornácos gyöngyszem a hegyoldalban, szóval aki nem szereti a hegynek felfelé menetet, az inkább ne ácsingózzon rá, mert ide gyalogolni kell, ha csak nem akarja valaki állandóan a kocsi pedálját nyomni. A lélegzetelállító panorámát nyújtó kilátó alatt van, a Fonyódi hegy oldalában, a homlokzata nyugatra néz. Gyönyörű virágok nyílnak a kertben, de legfőbb vonzereje számomra a tornác. Vajon kik építették és hányan laktak itt? Csak nyarakra vagy egész évre szólt? Valami azt súgja, nem hétvégi háznak épült, csak az idős lakók elmenetele után nem maradt senki, aki igényt tartana rá és főleg fel akarná újítani, szerkezetét megerősíteni, ami biztosan ráférne. Pedig a tornác és a kert virágai fényes nyarakról mesélnek, és a kilátó gyalog ide már közel van, igaz, erős hegymenetben, de pazar a látvány a tóra és Somogyra. 

A háztól pár percre van a Várhegy-kilátó, ahonnét a naplemente....

... és a déli part látványa.

Én megvenném, ha...

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

A Mami-lak Fonyódon

A Mami-Lak történetéről nem tudok semmit. Mindenesetre, ha keresné valaki, közel van a vasútállomáshoz. Az ingatlan hirdetések között viszont megtaláltam, azt írják, hogy 1940-ben épült. 3 szoba plusz tágas nappali, gyönyörű színes cementlapokkal. Az egyik háló tágas, eredeti hajópadlóval és van még két kisebb, tóra néző hálószoba. A konyhának a hátsó udvar felé van kijárata, a fürdőszobában eredeti fürdőkályha! A hirdetés szövege szerint a tó 60 méterre van, ami kb igaz is lehet, bár én biztos többet mondtam volna.  

Valódi kis gyöngyszem, kár hogy előtte húz el a hetes út, így nyugodt visszavonulásra nemigen alkalmas. De nagyon remélem, hogy bárki csap le rá, megtartja a járólapokat, mert mindegyik gyönyörű. Idemásolom a képeket, mert ha leveszik a linket, sosem marad már meg milyen volt egykor, nem mintha a berendezés szép vagy ízléses lenne, de mégis... A konyhaszekrényt például biztos megtartanám, csak új színt adnék neki és nagy kár hogy a fürdőkályháról nincs kép. 

Bár a hirdetésben azt írták, "a teljesen felújítandó villa elhanyagolt állapotban várja következő gazdáját", ma mintha munkásokat láttam volna a kertben, és az a rengeteg, fóliával letakart cucc is arra utal, hogy talán már elkelt és az új tulaj nekiállt a munkának.

  

Frissítés, 2014.08.30-án: A villa minden bizonnyal elkelt, mint ahogy arról lentebb a második megjegyzés tanúskodik. 

Frissítés/2, 2014.november 16-án: A Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán megjelent egy remek összeállítás Fonyód-fürdőtelep múltja képes levelezőlapokon címmel, Varga István szerkesztésében. Az alábbi képeslapot, amelyről kiderül, hogy a Mami-lak eredetileg Mária-lak volt, onnét másoltam: 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Népsziget

Két éve voltam itt utoljára, és most is ugyanaz jutott eszembe, hogy ez a város egyik legfurább helye, ami valami folytán eddig rendre kimaradt a közelmúlt városfejlesztési terveiből. Valójában nem is sziget, hanem félsziget, még az 1830-as években kapcsolták Újpesthez a Zsilip utcánál, egy vékony földnyelvvel. Ha innét érkezünk, lehet autóval jönni, de a helyhez inkább a bringa illik, így az Újpesti vasúti hídon át is lehet tekerni. Gyalog a Marina partról vagyis a Meder utcából egy gyalogoshídon át vezet az út.

 a Meder utcai gyalogoshíd felé vezető út a félszigeten

A Népsziget vagy a köznyelvben Szúnyog-sziget mintegy 2 km hosszú. Régen itt volt a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár egyik telepe sőt terveztek ide 1928-ban Olimpiát is. A hajógyár egykori csarnokai ma is állnak, lásd a képeken, csak munka nem folyik már bennük. A gyár utódja, a kapun szereplő kft felszámolását is éppen öt éve jegyezte be a cégbíróság. 

Ma egy sor lepukkant, szebb időket megélt vállalati üdülő és csónakház sorakozik a szigetet hosszában átszelő aszfaltozott út mellett (Népszigeti út). A Meder utcához közeli végében székel az Evezős Egyesület, nem sokkal utána egy hajléktalanszálló, az út végén, már a vasúti híd lábához közel az Állatpark, egy csomó kecske lakóhelye.

a kemping elköltözött, a tábla szerint a Pilisi utcába

a háttérben a Marina-part

A kecskéket állítólag gyomirtás céljából telepítették ide valamikor a kilencvenes évek elején, addigra ugyanis a vadmadarak hatástalannak bizonyultak az egyre jobban terjedő parlagfűvel szemben. Bevetésük jó ötletnek tűnt: öt év alatt kiirtották az ártó gyomokat és azóta is remekül éldegélnek itt gyöngytyúkok, kacsák, kutyák és más állatok társaságában, a Vízművek elkerített területén. 

Ivanhoe-ból két példány is van.

A nyugati oldalon volt régen a szabadstrand, a környékről sokan jártak ide. A Panoráma útikönyvek 1961-es, Budapestről szóló kiadványa említ egy Halászcsárda névre hallgató barátságos kerthelyiséget öreg parasztházzal, amit régen a Május 1 halászati termelőszövetkezet üzemeltetett, tőle nem messze volt a sziget fő bevásárlási helye, egy nagy forgalmú Közért-bolt. Ez utóbbit nehezen tudom a mai viszonyok és látogatottság mellett elképzelni, de a halászcsárda helyett (nem tudom hogy a helyén-e, ha tudja valaki, írja meg) remek büfé azért a mi nemzedékünknek is jutott: ha igazak a hírek, ilyen a Sziget büfé, ahol remek hekket és hasonló strandkajákat lehet kapni. Mi nem voltunk éhesek, így "csak" a Vasmacskába ültünk be egy fröccsre.

Vasmacska söröző

Az Újpesti Vasúti híd pillérjén márványtábla, rajta "A régi újpesti Vasúti hidat 1944. december 27-én a fasiszta rombolás pusztította el. A hidat a magyar nép alkotókészsége építette újjá 1952-55. években. Az újjáépítés hős munkája során életüket vesztették: Mudraninetz János lakatos,  Csintalan Emil lakatos, Kernmüller István segédmunkás, Tuka Gyula cölöpverő."

Szóval, bringával gyertek, mindenképpen.

A helyről bővebben itt és itt és a Fortepan-on is vannak régi képek.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →