2011. szeptember 30., péntek

A nyolcvanas évek esetlen bája - Válogatott magánügyek

A mai bejegyzés aktualitását az adja, hogy idén, sok-sok év után megint Balatonszemesen nyaraltunk, ahogy azt a kedves olvasónak az augusztusi bejegyzéseim sora el is árulja. A helyszín sok régi emléket felidézett, bár az egykori Expressz tábor/Hullám camping nyomait hasztalan kerestük. Úgy tűnik, mintha az egészet pagodástul, mindenestül elnyelte volna a föld, és a berlini fallal együtt ez is ment volna a levesbe. Az igazság sokkal kijózanítóbb: lakópark épült a helyén. A neten is szinte eredménytelenül kutattam, mígnem virtuális segítséggel legalább egy-két régi szemesi képeslapot sikerült találni. Ezúton is köszi mindenkinek a forum.index Balatonszemes topikjából!

Hullám camping- hetvenes évek. Forrás: egykor.hu
Csak hetekkel a hazaérkezésünk után jutott eszembe, hogy a legautentikusabb forrást, a régi naplóimat előássam. 1985 nyarán több füzetet írtam tele, az egyikből előkerült pl. egy képeslap a pagodáról, egy kék szalag, amit hajpántként hordtam ott a táborban, régi kajajegyek, megsárgult belépők. Miután néhányat végigolvastam, úgy éreztem, egy retróvilág szippant be, rég elfeledett fogkrémmárkák és dalcímek (emlékszik bárki is Ivan: Fotonovela-jára? Na ugye!), barátok és érzések kerültek elő a láda mélyéről. A következő részlet nem a táborban, hanem már azután, de még annak hatása alatt született, 1985 nyarának legeslegvégén és Szemesen kívül az építőtábort is felidézi.  


"Éjjel van, lassan már két óra lesz. Csodálatos kint minden, telihold van és halálos csönd az egész utcában. Örökké csak Szemesre emlékezem. Az előbb, a mosakodásnál is háromszor eszembe jutott: először a fluorita fogkrémről, amit Kati használt.

forrás: retronom.hu

Aztán a Hemovit G-ről és a Tini szappanról, amit ott kezdtem el először használni.


Most meg kezdődik a szeptember, és vele a felvételi előtti hajtás. Gondolatban persze mindenhol vagyok, csak itt nem. Megszakad a szívem, hogy vége a nyárnak...
Fürödtünk naplementénél a Balatonban, 


vándoroltunk szomorúan, tűző napfényben az országút mentén, augusztus 10-én, hülyére ettük magunkat konzervvel, kenyeret kentünk a lepedőn és nem szólt ránk senki, hogy ezt nem szokás meg nem illik, meg egyszer elfutottunk Balatonöszödig is, de le kellett állni, mert elkezdett fájni a hasam, meg gésáztunk 10 órakor, meg hallgattuk a Somát, míg "felvilágosító" leckét tartott A csók-ból, és két hétig nem söpörtük ki a sátrat, és ebbe sem avatkozott senki, és voltunk tábori discoban, ahol majdnem megfagytunk, mert a palánk ellenére is irtó huzatos volt a pagoda, és állandóan csak azt lestük, hogy "ő" bejön-e már, és este vettünk jégkrémet meg szalámis szendvicset a büfében, és tátott szájjal bámultuk a röplabdát, és közben észrevétlenül szerelmesek is lettünk, és a végére már azt is megtudtuk, melyik sátorban laknak, és kik ők, pedig tudtuk, hogy semmi értelme az egésznek, de már akkor is minden mindegy volt, mint ahogy most se számít semmi, az se, hogy ez a mondat már több mint egy oldalas, minden teljesen mindegy most még, így is jó, meg úgy is, még nincs suli, még nem szólnak rám, nem kiabálnak velem, nem kell figyelnem arra, hogyan felelek és hova nézek közben, megrándítom-e a vállamat vagy nem, és nem tudják majd, nem is sejtik, hogy nekem egyfolytában csak az jár a fejemben még, ami nyáron történt, ahogy edzettünk a pagodában és folyt rólunk a víz, vagy ahogy egyfolytában azt lestük, mikor bukkan már fel egy fekete-fehér-piros melegítő, vagy röplabdáztunk a Sanyáékkal és halálra röhögtük magunkat, amikor a Janó szervált (Tihanyba), vagy amikor az Ákos bedugta a fejét a "rolettán" és közölte, hogy villanyoltás... 
És most megyek aludni." (1985.08.30.)

Balatonszemes, az egykori Expressz tábor pagodája

Így huszonhat év elteltével talán elárulhatom, hogy az akkori szerelmeink nem teljesedtek be, bár ez pont így volt szép. Ennek ellenére mélyen érintettek az ott történtek, mert a rá következő kb. két hónap naplóbejegyzéseiben nagyítóval sem találok mást, mint tömény ömlengést és nosztalgiázást arról a két hétről, az aktuális napi események totális figyelmen kívül hagyásával. Egy Romana vagy Bianca regényt bátran lehetne rá alapozni. A gésázás pedig fogalmam sincs mit jelentett. Megtaláltam viszont Terry-Mike: A csók c. kiadványának borítóját, amely a maga nemében minden bizonnyal egy meghatározó kordokumentum, ha az interneten még ma, ennyi évvel később is fellelhető.


 E csinos kis füzet segítségével bárkiből könnyűszerrel csókkirály válhatott, feltéve, ha jó volt a hozzáállása:



Megnéztem, hogy mi történt még azokban a napokban: 1985. augusztus 10-én, amikor mi a tűző napon baktattunk be az országúton a falu központjába, vagy a pagodában piros-fehér-fekete melegítők után sóvárogtunk, este a Budapest Sportcsarnokban Leonard Bernstein koncertezett.
1985. augusztus 15-én a Minisztertanács jóváhagyta a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti megépítését.  Aznap reggel fél 7-kor földrengés rázta meg Berhidát, amit többen éreztek a táborban is, mi nagy valószínűséggel átaludtuk. 

A Napló 1985. augusztus 26-i címoldalán számolt be az előző napi földrengésről, amelynek epicentruma Berhidán volt. Vida András felvételén a csecsemőotthont menekítik. (Fotó: Archív)
Forrás: naplo-online.hu
1985. augusztus 16-án Malibun Madonna még Sean Penn-nek esküdött örök hűséget, de ma már tudjuk, hogy az örökre négy évre szólt.
Fővárosunkban augusztus 20-án lezajlott a sokadik "Alkotmány ünnepe", tűzijátékkal, vörös csillagos címerrel és vízi parádéval.

Budapest, 1985. augusztus 20. 
Nemzetiszínű zászlóval és a magyar címerrel feldíszített hajó úszik a Dunán az 
augusztus 20-i hagyományos vízi- és légibemutatón Budapesten. forrás: mult-kor.hu


1985. augusztus 23-án a Liget Galériában megnyílt feLugossy László kiállítása, a Több szappan avagy művész a zsákutcában című performanszával egybekötve. 
A bejegyzésem után két nappal, 1985. szeptember 1-én hatályba léptek a már korábban elfogadott társadalombiztosítási intézkedések: az anyasági segély 4000 forintra, a szülési szabadság időtartama 24 hétre nőtt. 
Szeptember 10-én Magyarország szerződést írt alá, melynek értelmében 1986-tól Forma–1-es autóverseny-futamokat rendezhetett. 
És amíg a világ valaha élt legjobb hangú énekese, akkor még karrierje csúcsán és kiváló formában az alábbi űberkirály klipben elénekli, hogy I was born to love you, nálunk az egészségügyi miniszter utasítása szerint kötelezővé válik az AIDS-es megbetegedések bejelentése.



A Neoton Família bombaslágere eközben tengeri ragadozókkal riogatja a diszkózókat, ajjajjaj...


Szóval: nyár volt.

innen



Agnesnek, Cacának és Fekinek, szeretettel, a régi idők emlékére:)


2011. szeptember 27., kedd

Minimalista ház a sziklás hegyoldalban



fotók:  © Fernando Alda

Fran Silvestre és Mª José Sáe sziklás hegyoldalra épített háza virtuális szerelem volt első látásra. A Ház a sziklákon vagy hosszabb nevén House on the Slope of a Castle nevű ház Spanyolországban épült 2010-ben, a Valencia melletti Ayora-ban. Ebből a képből kiderül, hogy miért a ház a vár lejtőjén név és milyen környezetbe kellett beilleszteni a családi házat: 

siguiente   
fotó: innen

A tulajdonosok három dologhoz ragaszkodtak: a privát szférájukhoz, a napfényes belső terekhez és a megfizethető árhoz. A háromszintes ház terveibe így került "hézag", egy üres tér, amely térelválasztóként is szolgál. A tetőablak melletti elhelyezése lehetővé teszi, hogy a természetes fény az egész házat átjárja. 




A 230 négyzetméteres lakás beosztása: a földszintre pince, az elsőre a gyerekek hálószobái és egy fürdőszoba került, a szülők hálószobája a felső szinten van, kilátással az utca házaira és az Ayora-völgyre. Legfelül van a dolgozószoba, a konyha plusz ebédlő és a nappali.











Imádom a minimalizmusát, a letisztult vonalvezetését, geometrikus formáit, az épület egészének rafinált egyszerűségét, a sziklás sötét háttér - vakítóan fehér falak kontrasztját, azt, ahogyan a fény birtokba veszi a belső tereket és azt, ahogyan a természet alkotta formák boldog házasságra lépnek az emberi alkotással. Mestermű.




fotók:  © Fernando Alda


Forrás: innen


2011. szeptember 21., szerda

Kicsinyke loft vidéken, kilátással a Badacsony-hegyre




A loft manapság trendi, menő benne lakni, irodát, műtermet, üzletet működtetni. A loftlakást, lehetőleg folyóra néző kilátással már én is rég felírtam a megvalósítandó projektek listámra. Szorosan a vidéki ház után áll, a második helyen. 
Ezeket a fotókat még a nyáron csináltam, július elején, amikor 32 fokban éppen elhagyni készültünk a települést. Azért lett belőle bejegyzés, mert tetszik, hogy nem dobták ki a régit, hanem vették a fáradságot és újjávarázsolták. És azért is, mert valószínűleg a pozitív üzenettől, amit hordoz, mindig jó kedvem lesz, ha meglátom ezeket a képeket. 




A földszintes, bazaltköves ház Badacsonytomaj határában áll és a szerény, marketinghez alkalmatlan felirat szerint fodrászat működik benne. Eredeti funkcióját tekintve valamilyen ipari létesítmény lehetett, talán a bazaltbányászat korából, esetleg raktár vagy mezőgazdasági épület, amely csodák csodájára túlélte a huszadik századot. És azért is imádom, mert valószínűleg nem kevés pénzbe került a felújítása, de még arra is maradt energia, hogy a bejárati ajtó feletti elmosódott, kiolvashatatlan feliratot megőrizzék, mintegy feladványként az utókornak, ha véletlenül valaki veszi a fáradságot és megáll előtte, hogy kibetűzze.











A 2600 lakossal büszkélkedő város egyébként Szent István király egykori vitézéről, Tomajról kapta a nevét, aki a környék ura volt. Itt állt a pálos rend kolostora, majd a szigligeti vár tartozékaként a törökök többször lerohanták. A későbbiekben az Esterházy hercegek kezébe került, benépesedett, s a természeti adottságokat és a remek fekvést kihasználva az itt lakók a halászatból, borászatból éltek. Két komphajót állítottak be, hogy a déli partot könnyebben elérjék és a portékák is könnyebben áramolhassanak.


Szemben a "koporsó-hegy".

A gazdasági fellendülést a bazaltbánya megnyitása hozta meg 1903-ban. 1909-re megépült a vasút, jöhettek a turisták, hogy a koporsó alakú hegy oldalában megcsodálják a bazaltorgonákat. A bánya 1965-ben húzta le a rolót, addigra lassan, szisztematikusan annyira tönkretették a hegy keleti oldalát, hogy a környezetvédők tiltakozására központilag leállították az üzemet. Mára a hegy tájvédelmi körzet, lehet jönni szürkebarátot kóstolni, meg muskotályt, bár én inkább az előzőt javaslom.




Ha körülnézünk az ingatlanpiacon, jelenleg ilyenekből lehet csemegézni kiadó/eladó loft címen, New Yorktól Rómáig: egy tipikus amerikai Manhattanben; kissé szokatlan az 1850-es építésű zsinagógában kialakított tér Londonban; a pesti egy 1914-es, téglagyárként és katonai kórházként is működött épületben kapott helyet; az olaszok pedig "ghetto stylish loft" címen hirdetik a 15. századi házban kialakított római lakást.

2011. szeptember 18., vasárnap

Budán lakni világnézet - Márai a modern stílusról



"Az új negyed másfél évtized alatt nőtt ki a pesti grundból. Fejlődése varázslatos volt. Ahol évtized előtt, palánkkal kerített telkeken, ócskavasat őriztek, ott ma utcasorok tárulnak, sima homlokzatú, egyforma külsejű és belsejű bérházakkal, valamilyen olcsó, pesties ízű amerikanizmus ízlésében építve, felvonóval, forró vízzel, egy- és kétszoba-hallos lakásokkal, fodrásszal, fűszeressel, párizsias jellegű kis kávéházakkal, a lakásokban kevés bútorral, kaktusszal megrakott állványokkal, olcsó ripsszel bevont hencserekkel, újszerű grafikával és pszichoanalízissel. Mindez szemünk előtt nőtt fel a semmiből, a pesti Duna-part homokos talajából. A házak még nem szoktak össze, az utcasorok között üres telkek várják az új bűvészt, aki felvarázsolja a gyengülő konjunktúra készleteiből a negyed hiányzó palotáit, a telkeket egyelőre vörös salakkal hintették fel, hálót húztak a cövekek között, s nyugtalanítóan intelligens pesti magánhivatalnokok este hatkor fehér nadrágban ugrálnak az új bérházak közti teniszpályákon s ütik a labdát. Mindebben volt egy adag Csikágó, de nem annyira e fogalom tengerentúli, mint inkább pesti értelmében. A távoli negyed lakója vagy a vidéki utas, aki régen járt erre, s elsétált az új negyed bérházai és kávéházai között, csodálkozva szemlélte a bűvészmutatványt, kapkodta a fejét, s az alapérzés, mellyel e varázslatos változást érzékelte, inkább a nyugtalanság, mint az elégedettség érzése volt; ezt a negyedet nem az élet természetes üteme érlelte és alkotta, hanem mesterséges, lázas alkotókedv és vállalkozó szellem."

Tátra utca

Hollán Ernő u.-Balzac u. sarok

Victor Hugo utca-Pozsonyi sarok (terv: Jakobik Gyula, 1940)

Victor Hugo utca

"Az új ház előtt elkészülése pillanatában mentem el. A legújabb stílusban készült, tehát semmilyenben. A kapura éppen a kilincset szerelték fel, s egy ember ronggyal törölgette a lépcsőház korlátjának sárgaréz rúdjait. Látnivalóan ebben a pillanatban készült el a ház, s a törlőrongyos ember asztalos vagy suszter benyomását keltette, aki a rendelt árut szállítás előtt fényesre törli még egy kendővel. Nem lepett volna meg, ha vállára veszi a házat, s elindul vele leszállítani. Mikor végzett a törölgetéssel, kiállt a kapu elé, s elégedetten nézelődött ő is. Úgy ni, most kész a ház. Az alkotó pihent, rágyújtott. Egy gonddal kevesebb. A ház légies volt, könnyű, lebegő. Végy egy kevés légköbmétert, óvatosan ereszd be körös-körül malterral, s kész a szoba. Több ilyen körülmalterozott légköbmétert kockaszerűen állíts egymás hegyébe, s kész a ház. A ház homlokzata teljesen sima volt és világoskék. Ez az új stílus. A fiatalok esküsznek reá, az öregek azt állítják, hogy ez az új stílus simaságával gondolathiányt leplez, öreg építészek fogadkoznak, hogy a fiatal építészek lustát homlokzatot rajzolni, ez a simaság magyarázata. Nem tudom, lehet. Nem értek stílushoz, író vagyok. Nekem kenyerem, ami nekik stílus. De annyit laikus is észrevehetett a kilincsen, a zsalukon, a rézrácson, az ablakkereteken, hogy a vállalkozó szakított régi esztétikai előítéletekkel, s tagadja, hogy az lenne a szép, ami érdek nélkül tetszik. A vállalkozó szemében látnivalóan az a szép, ami neki érdekből tetszik. Mi tetszik a vállalkozónak érdekből? Ami olcsóbb." (Az új ház)

Visegrádi utca 38/b (Terv: Krausz Gábor, 1942)

Balzac utca

Pozsonyi út
Tompa utcai homlokzatok

Tompa-udvar



Pozsonyi út 53-55.  (terv: Hámor/Hamburger/ István, 1941-42)



Tátra utcai lépcsőház (terv: Farkas Endre és Farkas György, 1936)

Márai, aki emigrációjáig megrögzött budai, sőt krisztinavárosi, jó hetven évvel ezelőtt így írja le az új modern lakónegyed felépülését, s bár nem említi Újlipótváros nevét, de kizárásos alapon nem lehet szó másról. Ő, aki minden alkalommal, amikor valami ügyintézés végett mégis átkényszerül a gyanús Pestre, csak akkor lélegzik fel, amikor a kocsi a Lánchíd budai hídfőjéhez ér és az alagút kivágását megpillantja. Aki nem bízott Pestben, akinek semmi "nem ízlett ott, a bor sem, az étel sem" és aki Budán könnyebben lélegzett. (Egy polgár vallomásai). Később aztán "Buda is megtelt az új stílussal, e különös kísérlettel, amely talán szociálisabb, emberségesebb szándékú, mint volt a régi építkezés; de éppen Budához nem illett."
Ehhez nincs mit hozzáfűzni, jó ez így ahogy van.

I.ker, Lisznyai utca

Rumbach Sebestyén utcai lépcsőház (terv: Tauszig-Róth)

II. ker, Pasaréti út- Vasas

Szent István park

Forrás: Budán lakni világnézet- A városrész Márai Sándor írásainak tükrében 
(Jövendő Kiadó-Helikon)