A mai bejegyzés aktualitását az adja, hogy idén, sok-sok év után megint Balatonszemesen nyaraltunk, ahogy azt a kedves olvasónak az augusztusi bejegyzéseim sora el is árulja. A helyszín sok régi emléket felidézett, bár az egykori Expressz tábor/Hullám camping nyomait hasztalan kerestük. Úgy tűnik, mintha az egészet pagodástul, mindenestül elnyelte volna a föld, és a berlini fallal együtt ez is ment volna a levesbe. Az igazság sokkal kijózanítóbb: lakópark épült a helyén. A neten is szinte eredménytelenül kutattam, mígnem virtuális segítséggel legalább egy-két régi szemesi képeslapot sikerült találni. Ezúton is köszi mindenkinek a forum.index Balatonszemes topikjából!
Csak hetekkel a hazaérkezésünk után jutott eszembe, hogy a legautentikusabb forrást, a régi naplóimat előássam. 1985 nyarán több füzetet írtam tele, az egyikből előkerült pl. egy képeslap a pagodáról, egy kék szalag, amit hajpántként hordtam ott a táborban, régi kajajegyek, megsárgult belépők. Miután néhányat végigolvastam, úgy éreztem, egy retróvilág szippant be, rég elfeledett fogkrémmárkák és dalcímek (emlékszik bárki is Ivan: Fotonovela-jára? Na ugye!), barátok és érzések kerültek elő a láda mélyéről. A következő részlet nem a táborban, hanem már azután, de még annak hatása alatt született, 1985 nyarának legeslegvégén és Szemesen kívül az építőtábort is felidézi.
 |
| Hullám camping- hetvenes évek. Forrás: egykor.hu |
"Éjjel van, lassan már két óra lesz. Csodálatos kint minden, telihold van és halálos csönd az egész utcában. Örökké csak Szemesre emlékezem. Az előbb, a mosakodásnál is háromszor eszembe jutott: először a fluorita fogkrémről, amit Kati használt.
 |
| forrás: retronom.hu |
Aztán a Hemovit G-ről és a Tini szappanról, amit ott kezdtem el először használni.
Most meg kezdődik a szeptember, és vele a felvételi előtti hajtás. Gondolatban persze mindenhol vagyok, csak itt nem. Megszakad a szívem, hogy vége a nyárnak...
Fürödtünk naplementénél a Balatonban,
vándoroltunk szomorúan, tűző napfényben az országút mentén, augusztus 10-én, hülyére ettük magunkat konzervvel, kenyeret kentünk a lepedőn és nem szólt ránk senki, hogy ezt nem szokás meg nem illik, meg egyszer elfutottunk Balatonöszödig is, de le kellett állni, mert elkezdett fájni a hasam, meg gésáztunk 10 órakor, meg hallgattuk a Somát, míg "felvilágosító" leckét tartott A csók-ból, és két hétig nem söpörtük ki a sátrat, és ebbe sem avatkozott senki, és voltunk tábori discoban, ahol majdnem megfagytunk, mert a palánk ellenére is irtó huzatos volt a pagoda, és állandóan csak azt lestük, hogy "ő" bejön-e már, és este vettünk jégkrémet meg szalámis szendvicset a büfében, és tátott szájjal bámultuk a röplabdát, és közben észrevétlenül szerelmesek is lettünk, és a végére már azt is megtudtuk, melyik sátorban laknak, és kik ők, pedig tudtuk, hogy semmi értelme az egésznek, de már akkor is minden mindegy volt, mint ahogy most se számít semmi, az se, hogy ez a mondat már több mint egy oldalas, minden teljesen mindegy most még, így is jó, meg úgy is, még nincs suli, még nem szólnak rám, nem kiabálnak velem, nem kell figyelnem arra, hogyan felelek és hova nézek közben, megrándítom-e a vállamat vagy nem, és nem tudják majd, nem is sejtik, hogy nekem egyfolytában csak az jár a fejemben még, ami nyáron történt, ahogy edzettünk a pagodában és folyt rólunk a víz, vagy ahogy egyfolytában azt lestük, mikor bukkan már fel egy fekete-fehér-piros melegítő, vagy röplabdáztunk a Sanyáékkal és halálra röhögtük magunkat, amikor a Janó szervált (Tihanyba), vagy amikor az Ákos bedugta a fejét a "rolettán" és közölte, hogy villanyoltás...
vándoroltunk szomorúan, tűző napfényben az országút mentén, augusztus 10-én, hülyére ettük magunkat konzervvel, kenyeret kentünk a lepedőn és nem szólt ránk senki, hogy ezt nem szokás meg nem illik, meg egyszer elfutottunk Balatonöszödig is, de le kellett állni, mert elkezdett fájni a hasam, meg gésáztunk 10 órakor, meg hallgattuk a Somát, míg "felvilágosító" leckét tartott A csók-ból, és két hétig nem söpörtük ki a sátrat, és ebbe sem avatkozott senki, és voltunk tábori discoban, ahol majdnem megfagytunk, mert a palánk ellenére is irtó huzatos volt a pagoda, és állandóan csak azt lestük, hogy "ő" bejön-e már, és este vettünk jégkrémet meg szalámis szendvicset a büfében, és tátott szájjal bámultuk a röplabdát, és közben észrevétlenül szerelmesek is lettünk, és a végére már azt is megtudtuk, melyik sátorban laknak, és kik ők, pedig tudtuk, hogy semmi értelme az egésznek, de már akkor is minden mindegy volt, mint ahogy most se számít semmi, az se, hogy ez a mondat már több mint egy oldalas, minden teljesen mindegy most még, így is jó, meg úgy is, még nincs suli, még nem szólnak rám, nem kiabálnak velem, nem kell figyelnem arra, hogyan felelek és hova nézek közben, megrándítom-e a vállamat vagy nem, és nem tudják majd, nem is sejtik, hogy nekem egyfolytában csak az jár a fejemben még, ami nyáron történt, ahogy edzettünk a pagodában és folyt rólunk a víz, vagy ahogy egyfolytában azt lestük, mikor bukkan már fel egy fekete-fehér-piros melegítő, vagy röplabdáztunk a Sanyáékkal és halálra röhögtük magunkat, amikor a Janó szervált (Tihanyba), vagy amikor az Ákos bedugta a fejét a "rolettán" és közölte, hogy villanyoltás...
És most megyek aludni." (1985.08.30.)
 |
| Balatonszemes, az egykori Expressz tábor pagodája |
Így huszonhat év elteltével talán elárulhatom, hogy az akkori szerelmeink nem teljesedtek be, bár ez pont így volt szép. Ennek ellenére mélyen érintettek az ott történtek, mert a rá következő kb. két hónap naplóbejegyzéseiben nagyítóval sem találok mást, mint tömény ömlengést és nosztalgiázást arról a két hétről, az aktuális napi események totális figyelmen kívül hagyásával. Egy Romana vagy Bianca regényt bátran lehetne rá alapozni. A gésázás pedig fogalmam sincs mit jelentett. Megtaláltam viszont Terry-Mike: A csók c. kiadványának borítóját, amely a maga nemében minden bizonnyal egy meghatározó kordokumentum, ha az interneten még ma, ennyi évvel később is fellelhető.
E csinos kis füzet segítségével bárkiből könnyűszerrel csókkirály válhatott, feltéve, ha jó volt a hozzáállása:
Megnéztem, hogy mi történt még azokban a napokban: 1985. augusztus 10-én, amikor mi a tűző napon baktattunk be az országúton a falu központjába, vagy a pagodában piros-fehér-fekete melegítők után sóvárogtunk, este a Budapest Sportcsarnokban Leonard Bernstein koncertezett.
1985. augusztus 15-én a Minisztertanács jóváhagyta a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti megépítését. Aznap reggel fél 7-kor földrengés rázta meg Berhidát, amit többen éreztek a táborban is, mi nagy valószínűséggel átaludtuk.
 |
| Forrás: naplo-online.hu |
1985. augusztus 16-án Malibun Madonna még Sean Penn-nek esküdött örök hűséget, de ma már tudjuk, hogy az örökre négy évre szólt.
Fővárosunkban augusztus 20-án lezajlott a sokadik "Alkotmány ünnepe", tűzijátékkal, vörös csillagos címerrel és vízi parádéval.
 |
| Budapest, 1985. augusztus 20. Nemzetiszínű zászlóval és a magyar címerrel feldíszített hajó úszik a Dunán az augusztus 20-i hagyományos vízi- és légibemutatón Budapesten. forrás: mult-kor.hu |
1985. augusztus 23-án a Liget Galériában megnyílt feLugossy László kiállítása, a Több szappan avagy művész a zsákutcában című performanszával egybekötve.
A bejegyzésem után két nappal, 1985. szeptember 1-én hatályba léptek a már korábban elfogadott társadalombiztosítási intézkedések: az anyasági segély 4000 forintra, a szülési szabadság időtartama 24 hétre nőtt.
Szeptember 10-én Magyarország szerződést írt alá, melynek értelmében 1986-tól Forma–1-es autóverseny-futamokat rendezhetett.
És amíg a világ valaha élt legjobb hangú énekese, akkor még karrierje csúcsán és kiváló formában az alábbi űberkirály klipben elénekli, hogy I was born to love you, nálunk az egészségügyi miniszter utasítása szerint kötelezővé válik az AIDS-es megbetegedések bejelentése.
A Neoton Família bombaslágere eközben tengeri ragadozókkal riogatja a diszkózókat, ajjajjaj...
1 évvel korábban jártam ott...
VálaszTörlés3 hetet töltöttünk ott a barátaimmal...fantasztikus volt!!
VálaszTörlés