Az Ó utca 6-ra Tibor, az egyik olvasóm hívta fel a figyelmemet, amikor feltettem a Klotild-palota kapujának képét, rajta a Forreider és Schiller műhely kovácsoltvas napraforgóival. Ezt írta: "Emlékeim szerint az Ó utca 6-ban, a gangok korlátján is napraforgó van. A második emeleten laktam, emlékszem az egyik még forgott is, azt játszottam, hogy a ház egy hajó és az a kormány... tekergettem jobbra balra, rengeteg szigetet felfedeztem így...Nagyon szép ház, nekem az egyik legszebb, mert ott töltöttem a gyermekkorom nagy részét. A legenda szerint bordélyház volt régen. Nekem az annyira tetszett, hogy reggel 6-tól este 10-ig nyitva volt a kapu és nem csak az ószeresek és a köszörűsök jártak be az udvarra, hanem a gyerekek is az utcából. De volt, hogy a ház előtt, az utca közepén tollasoztunk. Nem csak a kapu volt nyitva, hanem jó idő esetén a konyhák ajtajai is, szinte a gangon éltek a családok, nem zárkóztak be, csak télen." Ezt a két képet ő küldte, ilyen volt 2001-ben az udvar:
mostani kép |
Az épület egy óriási telken áll, hátsó frontja a Zichy utca 5-re néz. Az Adalékok a belső Terézváros történetéhez leírja, hogy tervtári dokumentumok alapján 1904-ben tervezte Schannen Ernő műépítész Steiner Ármin és Ferenc tulajdonosok megbízásából és 1905-re készült el. Steinerék már jóval a ház építése előtt is ezen a címen székelnek illetve működtetik a céget, a Steiner Ármin és Steiner Ferencz Nándor cink- és érckoporsók, ércből való díszítmények és egyéb ércárugyárat. Valószínűleg befektetésnek szánják a bérház építést, de 1908-ban már túl is adnak rajta és őket egy gégészprofesszor követi, dr Ónodi Adolf, az Orvostudományi kar címzetes rendkívüli tanára, aki az első emeleten egy hatszobás lakásban lakott. Kezdetben szintenként négy lakás volt, négy, öt illetve hat szobásak. 1928-ban már a következő tulajdonos, Székely Erzsébet nevén volt az ingatlan. A harmadik emeletet 1906-ban ifj.Weinwurm Antal és tsa cinkográfiai műhelye foglalta el*. A földszinten cipőüzem működött, és a több mint száz év alatt voltak híres lakói is, pl. Ránki György zeneszerző, valamint itt született Hahn István történész.
Forrás: 1906-07 BCL |
A mai állapot tükrében nagyon érdekes, hogy az 1982-ben szerkesztett Adalékok hosszasan taglalja a ház rossz állagát. A háború alatt a legfelső emelet belövést kapott, de a falat nem törte át. A szocializmus idején viszont annyira leromlott az állapota, hogy egy lehulló vakolatdarab súlyos sérülést okozott az egyik lakónak, 1981-ben pedig leomlott a kémény, az udvarra zuhant és a lakók azután féltek a gyerekeket az udvarra engedni. Az egész ház alá volt dúcolva. A Zichy utcai oldalon a pincét akkor még a Postás SE asztalitenisz szakosztálya bérelte. És még olyanokat is említenek, ami a harminc év távlatából érdekes, hogy néhány lakásban akkor még megvolt az ajtók feletti horganylemez rózsadíszítés, amelyet a házban lakó Hennefeld Ignácz jégszekrénygyáros hulladékanyagból készíttetett. Az egyik harmadik emeleti lakás őrizte a régi színes ólomüveg ablakot, de találtak egy eredeti öntöttvas mosdótartót és egy "wash out closet" feliratú kék színű, égetett virágmintás wc csészét is, a hozzá tartozó szekrénnyel, kíváncsi lennék hogy ezek megvannak-e még. A bordélyházról nem esik benne szó.
Az alábbi monokróm képeket is Tibi küldte, a nagynénjeit ábrázolják itt a házban, a ruhákból ítélve talán a hatvanas évekből, szerintem gyönyörűek.
Forrás: Adalékok a belső Terézváros történetéhez
A bejegyzés olvasása után még az alábbiakat írta Tibor:
"Olvasás közben újabb emlékek törtek elő. A leomló kémény nem csak az udvarra, hanem a födémet áttörve, a 3. emeleten az egyik kedves kis pajtásunk, Jeney Andiék lakásába is zuhant. Hetekig nem költözhettek vissza.
Az aládúcolás nekem gyerekként teljesen szokványos volt, nem csak a gangon, hanem a lakás egy részén, az előszobában is. Remek mászóka volt. :-) Egy napon emberek jöttek és betonágyúval (ha van ilyen) megerősítették a födémet. Nagy koszt csináltak, de utána szebb lett minden.
A wash out closet kék mintás wc a 70-es években nekünk is megvolt, a fali faszekrény, ami a tartályt rejtette, megmaradt amíg a lakást el nem adtuk.
A gangra nyíló konyhában a falon elég sokáig megvolt az öntöttvas mosdó. A Hold utcai piacon szombatonként beszerzett tyúkok afelett lehelték ki a lelküket... a sparhelt végén volt egy csap, amiből hosszú lángot lehetett nyitni, ott perzselődtek, mielőtt a levesbe vagy némi liszt, tojás, prézli után a forró olajba kerültek. Aztán ezek a dolgok valahogy eltűntek.
Érdekes ez a bordély "legenda". Az öregek ezzel szédítettek minket. A kapualjból nézve a ház baloldalán minden szinten szoba-konyhás lakások vannak, azt mondták azok voltak a "szobák", ahol a szolgáltatás zajlott."
Frissítés/2:
Újabb képek kerültek elő a házról Tibor egyik családtagja, Elisabeth albumából, egy pár mondat kíséretében: "A cikkben említett bordély nem a 6. szám alatt működött, hanem az Ó utca 29-ben. Bizonyos Jolán asszony volt a Madame... Egyébként még érdemes tudni, hogy még 1990-ben is hivatalos társbérletben laktunk a házban. Szerintem, mi voltunk az utolsó társbérlet. Aztán a társbérlőnk kapott egy szép lakást a Nagymező utcában. Nekem is van még néhány kép az albumomban. A kilencvenes évek végén fotóztam őket." Íme a képek, amiket ezúton is köszönök!
Újabb képek kerültek elő a házról Tibor egyik családtagja, Elisabeth albumából, egy pár mondat kíséretében: "A cikkben említett bordély nem a 6. szám alatt működött, hanem az Ó utca 29-ben. Bizonyos Jolán asszony volt a Madame... Egyébként még érdemes tudni, hogy még 1990-ben is hivatalos társbérletben laktunk a házban. Szerintem, mi voltunk az utolsó társbérlet. Aztán a társbérlőnk kapott egy szép lakást a Nagymező utcában. Nekem is van még néhány kép az albumomban. A kilencvenes évek végén fotóztam őket." Íme a képek, amiket ezúton is köszönök!
a nagynéni szobája egykor |
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához.