2014. december 31., szerda

2014-es évzáró

Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm minden kedves olvasómnak a kommenteket, a lájkokat és az érdeklődést, hiszen nélkületek ez a blog már valószínűleg nem létezne. Néha el sem hiszem, hogy már három és fél évvel ezelőtt kezdődött, és a mélypontok ellenére most is tart. Idén 44 bejegyzés született, számra talán kevesebb, mint tavaly, de ráfordított időben biztosan nem éreztem annak. Már az év elején teljes erőbedobással készültünk a Budapest100-ra, ami végül is az év legklasszabb és legmozgalmasabb két napja volt, és ebbe beletartozik a 2 napot megelőző időszak is, sőt! Ehhez kapcsolódott a Gerő és Győry lakatosműhely munkáinak felkutatására buzdító, segélykérő bejegyzés is, amire érkeztek is tippek-ötletek és ami segített elhinni, hogy nincs lehetetlen, és ha egyedül nem megy, néha kell és nagyon megéri segítséget kérni. A keresés tulajdonképpen azóta sem fejeződött be, szóval, ha bárki lát ilyet, legyen szíves mindenképpen írjon a kep.ter.blog@gmail.com-ra, bár az év második felében kevesebbet tudtam foglalkozni vele. Az egyik legjobb élmény ezzel kapcsolatban az, amikor Gerő Mór Amerikában élő unokájával állunk a Hajós utca 25 kapuja előtt, vizsgáljuk a nagypapa által gyártott kapu vörösréz betéteit, majd bent a házban megmásszuk a cselédlépcsőt. Folytattam a Fodor Gyulával kapcsolatos kutatást is a Tervtárban újabb épületek után, és sikerült megnézni és lefotózni néhány eddig nem látott házát. Remélem hogy 2015 elhozza azt a lehetőséget is, hogy ezeket valamilyen, rendszerezett formában megmutassam, a blogon és/vagy esetleg egy séta keretében, ezt majd meglátjuk. Ezúton is köszönöm Stephane segítségét, akitől egy csomó információt és fényképet kaptam és ő vezetett el a boglári villához  is. Mázli, hogy Boglártól nem messze nyaraltunk, így többször is alkalmam adódott az elhagyott kertben nyomokat keresni.
Idén áprilisban ünnepeltük Ybl Miklós születésének 200. évfordulóját, amellyel kapcsolatban nem volt kérdés, hogy az Andrássy úti házról fogok írni, amit ugyan Ybl tanítványának, Unger Emilnek tulajdonítanak, de mivel minden nap oda járok dolgozni, viszonylag könnyű volt a képanyag összegyűjtése. Június 10-én, Lechner Ödön halálának 100. évfordulójára egy korai épületéről írtam, de nem sokkal később jártam az Iparművészetiben és fantasztikus élmény volt látni a kupolát egykor díszítő lanternát az udvarban. Mindezek azt is hozták, hogy visszafordíthatatlanul megszerettem, és rajongója lettem a Mesternek. A Földtani Intézet csak azután jött, azok a képek még mindig mappában vannak.
A nyár végén és ősszel, amíg az időjárás engedte, rengeteget sétáltam Terézvárosban, a körút mindkét oldalán, erről is született néhány poszt (lásd ittittitt és itt), megunhatatlan környék.
A legjobb szervezett városi sétákat idén is, mint ahogy tavaly is, a Miénk a házzal tettem. Sosem felejtem el azt, amikor felmásztunk a déli Klotild-palota tornyába, de felejthetetlen a Kígyó utcai, Kozma Lajos által tervezett fogorvosi rendelőben tett látogatás is és a decemberi esőben és részben sötétben a Klösz György nyomában tett túra (köszi, Balázs!). December közepén két fiatal párizsi városfotósnak tudtam megmutatni néhány kedvenc házamat, sajnos már csak munka után, sötétben, de így is fantasztikus élmény volt, főleg azért, mert a Dessewffy utca egyik siralmasan lepusztult, de nekem így is világszép udvarán azt mondták, náluk már ilyen hangulatú belsőket nem lehet látni, mert ott minden olyan tiszta és nett, úgyhogy nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy Budapesten élhetek.
Mindenkinek köszönöm, hogy olvas, követ és lájkol, házakat ajánl megnézésre, levelet ír vagy kérdez, külön köszönöm Stephane-nak a segítségét, Joannak a kedvességét és a barátságot, Verának a sok közös sétát, a családomnak pedig a támogatást, a biztatást, és az új fényképezőgépet (!) mert nélkületek ez ....
2014 utolsó bejegyzését egy idén készült, de eddig mappában heverő, be nem mutatott képsorral zárnám, ami egyben előretekintést is ad, régóta készülök pl az Anker-palotáról írni, és annyi minden másról, merthogy kimeríthetetlen forrás ez a város. Ezekkel a képekkel kívánok mindenkinek nagyon boldog Új Évet, sok klassz városi és vidéki sétával, élménnyel és kösz a halakat!



Ugye jövőre is velem tartotok?

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2014. december 6., szombat

Podmaniczky utca 19.



Hermann Rückwardt, 1890. Forrás: Budapest Gyűjtemény

Már a leskelődőn bekukkantva is az volt az érzésem, ezt az udvart már láttam valahol. És tényleg, a Budapest Gyűjteményben talált archív fotó címadataiból kiderült, hogy Jahn József tervezte, mint a blogon már bemutatott Eötvös utcai, vagy a Hajós utca 13-15 szám alatti egykori bérházakat. Talán kevésbé részletgazdag és szerényebb kivitelű, mint a másik kettő, de ehhez képest a Hajós utcai egy óriási épület, kétszer akkora udvarral és dupla annyi ornamenssel. Ellenben itt is megvan az, ami Jahnra annyira jellemző, és amiről mindegyik házát megismerni, az utcával párhuzamos traktusokban, az udvar felől árkádokkal és oszlopokkal kialakított, boltozott lodzsák, kőbábos korláttal és ezeket az egyik oldalon összekötő függőfolyosó kovácsoltvas korláttal. A Budapesti Czím- és Lakásjegyzékben 1890-ben még Jahn nevén a telek, a rá következő évben már Mendl István és neje, Wagner Anna birtokolja, mint ahogy több kerületben több telket is, de itt az utca túloldalán is van nekik még egy akkoriban, a 16-os szám. Jómódú család lévén a lakhelyük valószínűleg az Andrássy út 31, az összes helyszín közül a legreprezentatívabb. Mendl István, a levéltári papírokon mint magánzó vagy mint birtokos, a pápai Szent Gergely-rend és a III. osztályú, nemesi címmel járó Vaskoronarend lovagja, igazgatósági tagja egy csomó részvénytársaságnak, (pl. Első Magyar Részvény Serfőzde (Dreher), a Schlick féle Vasöntöde és Gépgyár Rt, az Erste Ungarische Actien Bierbrauerei cég), választmányi tagja az Első Magyar Biztosító Társaságnak, és még lehetne sorolni... Jó viszonyt ápolhatott a nemrégen bemutatott Andrássy út 43 tulajdonosával, Brüll Miksával, egy sor közös ügylet szerepel kettejük nevével. Először felesége, majd Mendl halt meg 1906-ban, így került az épület a Pekáry testvérek birtokába és a jegyzék szerint maradt is még sokáig, (1928-ig biztosan, s írom ezt így, mert a jegyzék csak idáig van digitalizálva). De mindezek száraz kartotékadatnak tűnhetnek, a lényeg az, hogy a ház majdnem 125 évvel ezelőtt épült és látszólag ma is remek állapotban van, kivéve apróbb szépséghibákat és persze a lépcsőt (!). Jahn nem az újító szelleméről ismerszik meg, de az eddig látott házai nekem a századfordulós város historizáló stílusának nagyon szép példái.

Jahn József épületeinek -nem teljes- listája lásd itt, a bejegyzés végén.
A képek 2014 júliusában készültek.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2014. december 3., szerda

Bartók Béla út 1.



Még nincs Gellért-fürdő és a háznak (a felállványozott mellett, balra) megvan a sarokkupolája


A sarokkupoláját vesztett ház a Hotel Gellért melletti sarkon, amiről eredeti terveket nem őriz a levéltár, így nem tudom ki tervezte és mikor, de ha mondanom kéne valamit, akkor az 1890-es évek legvége lenne, már nem teljesen eklektikus, de még nem is teljesen szecessziós -bár nekem inkább ez utóbbit juttatja eszembe, igaz, hajlamos vagyok mindenben azt látni, ami tetszik-, a lépcsőfordulókban a kövezeten valami szokásos ikv-s barmolás nyomaival, és persze le is van pusztulva meg időnként vakolatdarabok potyognak le, pl. arra a második emeleti erkélyre, ahonnét a képeket csináltam a halételek felirattal. Azt hiszem szívesen laknék itt, mondjuk nem a Bartók Béla út forgalma és a megmozdíthatatlan súlyú redőnyök miatt, amit egyedül nem, csak ketten, nekifeszülve lehet felhúzni, hanem az egykori polgári miliő, az udvar, a gang, a mart üvegek, az óriási belmagasság és a kovácsoltvas korlát kacskaringós virágai miatt. És az is hihetetlen, hogy még mindig működik a Szeged Étterem.

A képek 2013-2014-ben készültek.

Frissítés, 2014. december 13-án:
Szabados Ildikó küldött egy pár linket és képet a ház múltjával, főleg a Szeged Étterem helyén egykor működő Gellért Kávéházzal kapcsolatban. Ezek alapján még én is tovább kerestem, így jött össze az alábbi kiegészítés.
A tizennyolcadik század végén, amikor még csak a Gellért Gyógyfürdő elődje, a Sárosfürdő létezett, állt egy földszintes, nádtetős épület nagyjából a tér közepén, a Sinel vendéglő, amelyet tulajdonosáról, Sinel Rezsőről neveztek el.

A Sárosfürdő épületei, 1894 előtt, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
Forrás: Újbuda Újság
A Sárosfürdő a vendéglővel együtt akkor tűnt el, amikor 1894-ben a főváros hozzáfogott a Ferenc József híd építéséhez, majd a tér rendezéséhez és a Gellért rakpart kiépítéséhez. Az új híd tengelyébe eső, többnyire földszintes épületeket elbontották és ez várt a Duna-parton a Rudas fürdőig húzódó viskókra is, mert "a híd budai fejének környéke nem volt addig rendezettnek tekinthető, amíg a Duna partján piszkos házhelymaradványok sorozata húzódott fel egy félkilóméternyire a Rudasfürdőig." Az építési munkákat az FKT (Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és a Főváros vegyes bizottsága felügyelte.

1894 előtt, Klösz György fotója a pesti oldalról. Így festett a mai Gellért tér, a Bartók Béla út eleje és a rakpart a régi házakkal.
Forrás: Siklóssy László: Hogyan épült Budapest?
A Hotel Gellértet 1911-ben kezdték el építeni, de csak 1918-ra készült el, a lenti képen még üres a helye. A kép valamikor 1910 körül készülhetett, a mi házunk már áll és megvannak már az Eraviszkusz-ház és a Műegyetem Ch épülete is a kép bal szélén, ez utóbbi 1903-ra lett kész Czigler Győző tervei alapján.

Forrás: hampage.hu

A Budapesti Czím- és Lakásjegyzékből kiderül, hogy az 1890-es években az akkor még Fehérvári (1920-tól Horthy Miklós, majd '45 után Bartók Béla) út 1. szám alatti telek - nyilván nem a mostani épülettel, hanem egy korábbival -, a kis vendéglő tulajdonosainak, a Sinel család tagjainak nevén volt, tőlük vette meg a főváros, mert 1900-ban már az FKT tulajdona és marad is pár évig, amíg a környék rendezése folyik. Az 1903-04-es jegyzékben Müller Ignác Lajos, illatszergyáros- és kereskedő az új háztulajdonos, valószínűleg ő rendelte meg a háromemeletes, sarokkupolás bérház terveit. Mivel az eredeti tervek nincsenek meg, az építés pontos évét továbbra sem tudjuk, de a fentiek alapján valószínűsíthető, hogy 1903-1904-ben történhetett. Müller 1925-ben halt meg, később Dr. Kopits Jenőné és birtoktársai kezébe került az ingatlan.
Ezen a képen már olvasható a felirat az épület sarkán, a mai Szeged Étterem neonreklámja helyén: Gebauer, és mellette a Gellért Kávéház a Kemenes utcai homlokzat alján. A Gellért Kávéház kb. 1908-tól létezett a Fehérvári út 1-ben, igaz, akkor még Gerstl Ferenc működtette. Gebauer Józsefnek ekkor még a Ferenc krt. 46 szám alatt volt kávémérése, de 1910-től évtizedeken át ő vezette a Gellért Kávéházat. 

innét
innét
"Gebauer a légteret belül kétszintessé alakította át. Az emeleti részen lakását leválasztotta, és kis ablakon keresztül lesett ki a vendégeire. A Gellért Kávéházat mérnökök, tanárok, festők és szobrászok látogatták. Itt írta verseit Somlyó Zoltán, és itt írta egyik asztaltól a másikig sétálva Tersánszky Józsi Jenő a "Legenda a nyúlpaprikásról" című kisregényét. A pincerészben Gebauer Béla megnyitotta a Kakasfészek Éttermet, ahol engedély nélküli tánczene, különben meg cigányzene szólt..." (Forrás: Újbuda Újság, 2009). A nol.hu archívumában találtam egy élvezetes, hosszú írást a kávéházról Saly Noémitől, érdemes elolvasni.

1927 után. Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
Frissítés, 2015. január 17.
Az "IKV-s barmolás", amire az elején utaltam, a lift áthelyezése miatt történt. Erről tanúskodik a lépcsőfordulókban, a lift régi helyére, téglalap alakban lerakott olcsó cementlap és a lépcsőházi korláton befelé, a lift irányába néző napraforgó virágok is, amik így egyáltalán nem érvényesülnek. Kár, hogy áthelyezték, teljesen tönkretették vele a lépcsőházat. A kovácsoltvas napraforgók a gangon is megjelennek. Bár írásos forrás nincsen rá, elképzelhető, hogy a Forreider és Schiller cég készítette a lakatosmunkákat, egyik kedvelt motívumuk volt a napraforgó és a margaréta.



Szabados Ildinek ezúton is köszönöm a segítséget. 

Források: Siklóssy László: Hogyan épült Budapest?
Dr. Rubovszky András: Hotel Gellért


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.