2015. április 30., csütörtök

Egyemeletes ház az Üllői úton


A Klinikáktól mentem a körút felé, nyitva volt a kapu. Annyiszor elmentem már előtte és nem tudtam, hogy ilyen cuki bájos, szerethető udvara van, teljesen elbűvölt.
Rövid kutakodás után annyit tudtam meg róla, hogy a telek 1861-ben Weisz János és neje tulajdonában volt, majd 1872-ben Weisz Péter adott megbízást egy új, földszintes lakóház megtervezésére Szabó Alajosnak. A mostani ház talán ennek az épületnek az átalakításával épült, legalábbis a lépcsőház, ami szerintem inkább a századforduló környékén készülhetett el, erről árulkodik. Később Popelka Tamás és neje nevén van sokáig a ház. Ők több bérházzal és ingatlannal is rendelkeztek Ferencvárosban de valószínűleg nem itt laktak, Popelka Tamást mint bélkereskedőt lehet még megtalálni a régi lakcímjegyzékekben. Ide van viszont bejelentve rokona, Béla és Vilmos, akik szintén bélkereskedők. Ha a falak mesélni tudnának...

az udvar a fával
Források: BCLMLP

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és 
itt követhetsz Instagramon.

2015. április 29., szerda

Budapest 100 - ötödször

Idén ötödször ünnepeltek a száz éves házak. A készülődésről idén nem volt időm külön írni ide a blogra, de pár nappal az ünnep előtt a litera-n, a netnaplóba én is írtam egy rövid bejegyzést. Mivel 1915-ben a világháború miatt már jóval kevesebb ház épült, az idei jubileumi kiadásban sok ház ismételt: megint meghívtuk az eddig részvevőket és azokat is, akik az elmúlt négy évben betöltötték ugyan a százat, de nem nyitottak ki. Végül kb. 45 lakóház és egy tucat intézmény várta nyitott kapukkal a látogatókat és voltak szervezett séták is. Most az én idei két napom naplószerű, kivonatos leírása jön.


Megint megnyitott  a Zichy utca 30., ahol tavaly is önkéntes voltam, így a szombatot ott töltöttem. A házat Fodor Gyula tervezte, a program egy része ehhez kapcsolódott. A díszítés legjavát már pénteken megcsinálták Dianáék, akinek sikerült elkérnie a Néprajzi Múzeumból az óriási piros molinókat. Lett egy "új" udvarunk. A tablókat a fényképekkel szombat reggel tettük fel Istvánnal és Tomival, tavalyi önkéntestársammal, aki délelőtt segített a ház körüli munkákban;) Már tíz óra előtt megérkezett a nyolc diák a Németvölgyi Általános Iskola kórusából, ők kétszer is énekeltek a délelőtt folyamán, nagyon helyesek voltak. Diana egész nap, folyamatosan vitte a látogatókat pince- és padláslátogatással egybekötött házbemutató sétára. A ház lakója, Brigitte Berdefy idén is elhozta a békás és pulis képeit (bár nekem a malac a kedvencem), és a tető is népszerű volt. Délben beszéltem egy órát a ház építészéről, Fodor Gyuláról. Az előadás után úgy éreztem, mindjárt megfagyok, ha nem megyek átmenetileg valami meleg helyre és rettenetesen sajnáltam mindenkit, aki egy órát ült egy helyben az udvaron. De nagyon örültem, hogy megint eljött Stephane, az építész rokona, és köszönöm mindenkinek, aki ott volt. A meleg tea segített és az is, hogy utána egy kis időre a padlásra menekültem, mert kíváncsi voltam Soós Andi videóira. A padlásnak annyira klassz hangulata volt, hogy az jutott eszembe, állandóan vetíteni kéne ott fent, végül is Fodor eleve műtermet tervezett a legfelső szintre... 

Brigitte Berdefy képei a gangon.
Ezt és a következő két fotót Bálint Imre (Szecessziós Magazin) küldte.

Kicsit késve kezdtük a délutáni előadást Fodorról, de tanulva a délelőttiből, rövidebbre fogtam és talán kerekebb is lett mint az első, fél 5-kor indultunk el a sétára. Először a Nagymező utca 8-ba, az Ernst Lajos féle bérházhoz (úgy is mint, Ernst Múzeum, vagy Tivoli Mozi), aminek a története Ernst páratlan műgyűjteményével, tragikus halálával, a ház behemót, az utcaképbe egyáltalán nem illő külsejével mindig teljesen meghat, szóval nagydarab, tagbaszakadt külső ide vagy oda, teljesen odavagyok érte. És nem is Fodor miatt, hanem inkább talán Ernst Lajos miatt és mit nem adnék érte, ha bepillanthatnék a tervek és a ház elkészülésének folyamatába, nagyon ott lennék a Szinyei-Merse kiállítás megnyitóján, 1912. május 9-én vagy a mozi első előadásán. Itt, a ház előtt azt hiszem többet is beszéltem, mint amennyit kellett volna, aztán megmásztuk a cselédlépcsőt és a negyedik emeleti, külső függőfolyosón, a pazar kilátás mellett átmasíroztunk a főlépcsőre, ahol klasszul csillogtak a színes üvegablakok.

fotó: Tárkányi Szabolcs (Miénk a ház)

A Hajós utca 25-ben (Napóleon-udvar) nem volt lépcsőmászás, és tekintve hogy közben nagyon elszaladt az idő, a végén az eredetileg is csak ráadásnak szánt Hajós utca 32-t fakultatív programként vetettem fel, mivel nem Fodor terve, de mégiscsak az utca első szecessziós épülete 1904-ből. Szedő Gáspár papírkereskedő és neje részére tervezte a Málnai Béla-Román Miklós páros, Málnainak lényegében ez az első munkája, fantasztikus a  belseje. A csapat nagy része jött és úgy tűnt, odavoltak a házért, én megcsináltam a lépcsőházas képet, amire már régóta vágytam, igaz hogy csak mobillal, és kicsit sötét is volt már, de a pillanat megmaradt. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki velem tartott, én nagyon élveztem és remélem máskor is lesz még mód közös sétákra.


Visszasétáltunk a Zichy utcába, összepakoltuk az udvaron, amit lehetett és leszedtük a tablókat. Ez valahogy mindig olyan szomorú dolog, de közben meg jó is, hogy sikerült, megint ünnepeltünk, részt vettünk, volt egy csomó látogatónk és talán ők is emlékeznek majd erre a napra, mert mi biztosan. Másnap már nem volt nyitva a ház, de Diana mesélte, hogy látogatók azért így is akadtak. 
Vasárnapra nem volt előre tervezett program, mert lényegében a teljes listát is csak akkor tudtam megnézni, és mert a reggel-délelőtt arról szólt, hogy megpróbáltam összerakni magam. Végül a Nagymező utcába húzott megint a szívem, mert láttam az instagramon egy képet, amit valaki szombaton a Nagymező utca 3. szám (lásd lent) tetejéről csinált, és az Ernst bérház oromzata és teteje látszott rajta a hatalmas műteremablakokkal, így tudtam, hogy oda fel akarok menni. 


A valóság persze mindig más, fent kiderült, hogy azt a képet valaki valószínűleg élete kockáztatásával készítette, nekem a legmerészebb manőverezéssel is csak a homlokzat 3/4-ét sikerült lekapni. 

szemben a Nagymező utca 8 
A Nagymező utca 3. szám alatti premodern ház Vajda Andor és Gyenes Lajos építészek tervei szerint épült 1913-14-ben, eredetileg a Neues Politisches Volksblatt Hírlapkiadó Rt székházaként működött. Az alsó két szinten a nyomda és kiadói helyiségek voltak, a felsőbb szinteken bérlakásokat alakítottak ki. Nagyon klassz épület és bár nem volt túl könnyű a tetőn áthidaló fémdeszkákon közlekedni, pompás volt a kilátás, egy csomót nézelődtünk, nagyon megérte felmenni.


Ezután elidőztünk két Király utcai százhetven éves ház belsejében, beültünk enni valamit és megcéloztuk az Aranykéz utca 2-t. A Román fivérek 1912-es terve Bátori Sándor kereskedő és neje részére, eredetileg üzletháznak épült. A bejárat keleties, kicsit a Mezőgazdasági Múzeum belsejére emlékeztető festése és a boltozatos kialakítása most valahogy inkább nyomasztott, mint tetszett, talán a viszonylag alacsony belmagasság miatt. Cserébe a lépcsőházban csodás lift, ajtó- és ablakkeretek vártak és egy néni bevezetett a lakásába is.  


Ilyen az Aranykéz utcára néző homlokzat. Ez a fotó a szemben lévő ház harmadik emeletéről készült régebben.
Délután fél 5 óra körül járt, amikor átsétáltunk a Pilvax-köz 2-4-be,  alig találtuk meg a bejáratot, és bár pont lekéstük a koncertet, még éppen elcsíptük a bontás előtti utolsó pillanatban, az előcsarnokban várakozó önkéntest. A liftben megnyomtuk a legfelső szint gombját, a függőfolyosó még úszott a napsütésben, csináltunk egy tucat fotót a kockás-geometrikus járólapokról, kifelé jövet hűledeztünk egy sort az előtér kék-fehér csempeborításán, amit nehéz értelmezni.


A Semmelweis utca felé mentünk, de a Röser bazár bezárt, és a nyolcadik kerületi házakat is szívesen megnéztük volna, de mire kiértünk az Astoriához, már 6 óra volt és vasárnap nem is voltak mind nyitva. Végigmentünk a Dohány utcán, és megint programon kívül bementünk az Akácfa utcában a Fodor Gyula által 1906-ban Ernst Mórnak tervezett csodás bérházába, ami az egyik kedvencem. Ott lett vége számunkra a programnak, nem is bírtam volna egy lépéssel sem tovább menni. Minden évben meglep, mennyien kelnek útra és járnak be naponta akár 8-10 helyszínt, vagy amennyi belefér, szóval nem kérdés, hogy ez a legklasszabb civil ünnep, nagyon örülök, hogy benne voltam és annak is, hogy idén sikerült más helyszínekre is benézni.


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és 
itt követhetsz Instagramon.