Balatonszemes: Vigadó-sirató

Olybá tűnik, hogy minden magyar településnek van egy saját Várkert Bazárja, értsd egy jobb sorsra érdemes, egykor fényes időket megélt épület, amely mára utolsó előtti pillanatában, lepukkantan áll valahol, történetesen  a város/falu közepén, és senki nem tudja, mi lesz vele. 

Az Ybl féle Várkert Bazár és a balatonszemesi, Wälder Gyulától származó Vigadóban még egy dolog közös: a hatvanas-hetvenes években mindkettő menő szórakozóhely volt, Omegával, Geminivel, táncparkettel és ez utóbbi működő szökőkúttal.  De nagyon előre szaladtunk.   

Az úgy volt, hogy az 1908-ban megalakult szemesi Fürdőegyesületnek önálló klubház kellett. Az építkezés költségeihez hozzájárult a főváros Községi Takarékpénztára is. Az előtte lévő teret parkosították, és 1934-re, a Madách téri vöröstéglás házakat és a Szent Imre Gimnáziumot is jegyző Wälder tervei alapján elkészült az épület. Jött a háború, majd az államosítás, az egyesületi klubház pedig étterem-bárrá lett, a hatvanas évekre nem is akármilyenné. A hitelesség kedvéért, és még a jelenlegi állapotot tükröző fotók beszúrása előtt, valamint a drámai feszültség fokozása végett muszáj idéznem az index fórum balatonszemes topikjából : "ott mindig igazi tánczenét játszottak, és a szökőkút melletti táncparkett állandóan tele volt, sőt még mellette a salakon is sokan táncoltak, plusz a zenekar melletti teraszon is. Akkortájt még régimódi táncok voltak, és szépen kellett valakit felkérni, asztalhoz visszakísérni, lekérés nem volt. Az évi Anna Bálra csak zakóban, nyakkendővel lehetett bemenni... 1964 nyarán minden megváltozott. Akkor jött divatba a twist... Sokan a földvári kempingből is oda jártak, és miután zárás után sokan kimentek a bal móló végére, ahol be lehetett kapcsolni egy magnót és ment a zene és a nudifürdés hajnalig... A Vigadó volt "A HELY". 

És most következzen az egykori legendás Hely, ahol a fent említetteken kívül még koncertezett az Apostol, a Syconor, a Nautilus és a Kugli is:

A hátsó, azaz a Balaton felőli homlokzat a mai állapotában felismerhetetlen.

Hála a drótkerítésen lévő lyuknak, bent is körülnéztem és a toronyba is felmásztam. Az a szerencse, hogy egy alternatív kiállítás maradványai tompítják a puszta romok feletti sajnálkozást. Bent a nagy előcsarnokon kívül több kisebb helyiségre szabdalták a teret, valaha, ha mindkét oldalon nyitva voltak az ajtók, mint az egykor.hu 1934-39-re datált képén, a szökőkúttól ki lehetett látni a tóra. 

Nem mintha megkérdezett volna bárki is, és értenék hozzá, de kisebb-nagyobb felújítási munkákkal romkocsmaként nagyon kellemes hely lehetne, persze a környék lakói nyilván utálnák a zajt. Nem tűnik úgy, mintha ettől félniük kéne, mozgásnak nyoma sincs, és lassan elmúlik ez az évszak is... 

A tó felől, esti világításban régen mindenesetre így festett. Hol van már az ezüst nyár, oh az ezüst nyár, ná-nánáná-nánáná?

A belinkelt archív fotók, képeslapok nagy része a http://balatonszemes-csafoto.blogspot.com/ oldalról származik.