Akik nyomot hagytak - a Rózsafa utcai fiúk

Bébi, Lecsó, Tyutyu, Csányi, Nyomi, Pisa Misa, Töki, Cowboy- többek közt ők vésték fel nevüket egy Rózsafa utcai klinkertéglás ház falára és hogy ne kelljen sokat találgatni, mikor történt ez, általában dátumozták is a munkát. A feliratok nagy része 1953-54-es, de van tintaceruzás is, Kis Buzától 1943-ból és elvétve a nyolcvanas évekből. 

Kismillió név és alig néhány rajz: egy talicskát toló munkást (elvégre Angyalföldön vagyunk), Cowboy önarcképét kalapostul, a ház melletti Kármelita templom falán pedig egy sipkás férfi portréját találtam, ez utóbbi egy minden bizonnyal befejezetlen, ámde nőiesen görbülő vonal előtt pózol.

Pontosan emlékszem arra, amikor a firkákat felfedeztük. Jó két hónapja volt, egy hosszúra nyúlt séta közben, Angyalföldön. Libabőrös lettem a feliratok láttán, mindenre elszánt, fiatal csavargyári munkásokat, galeriket, rég elfelejtett haverságokat képzeltem mögéjük.

A legfeltűnőbb, hogy ugyanazok több helyre és különböző dátummal véstek, pl. Cowboy, Csányi, vagy M. Laci. D. Tibor többször is „itt járt”, ha minden igaz, először 1947. április 26-án, majd cselekedetét még többször is megörökítette, különböző téglákon. B. Sándorról megtudjuk, hogy „élt, mert szeretett”, H.GY.-ről pedig kiderül, hogy a beceneve nem más, mint Nyúl. Varga J. neve alatt vészjóslóan két évszám is áll, 1965-1981. Van egy „ekkor készültünk” felirat, ami megfejtésre vár.

Tovább haladva a Huba utca felé, a Kármelita templom bejárata melletti falon viszont egész sor teljes, vezeték és keresztnévvel ellátott felirat látható, a legtöbb talán 1953-ból. M. József, aki 1945-ben született, 16 évesen véste be magát, Üveges József Sümegről 1957-ben járt itt és egy minden előző vonalat eltörlő Take That is ott virít, valószínűleg nem annyira az ötvenes évekből. Remélem, hogy az 1950-es, monogramokkal ellátott szív szereplőinek románca jól végződött és sajnálom, hogy a női nem ennyire alulreprezentált, mindössze egy Csillát és Zsuzsát találtam.

Az általam látott legrégebbi firkát a Budakesziről érkezett György hagyta a falon ceruzával, 1905-ben. Aztán vannak az ötvenhatosok. Mit nem adnék azért, hogy Balasa Istvánnal beszélhessek, aki 1956. október 24-én vésett, vagy T.B.-vel, aki december 26-án, Karácsonykor hagyott nyomot.

Hazaérve, mint éhes oroszlán vetettem rá magamat a keresőre. Megtaláltam a Liget galéria egykori kiállítását, ebben említik a firkákat, és a templom honlapját, aztán kb. ennyi. Kétségbeesésemben bepróbálkoztam a Lecsó+Nyomi+Bébi-vel is, mérsékelt sikerrel. Azonnal világgá akartam kürtölni, amit találtam, aztán inkább tovább kerestem. A templom melletti klinkertéglás lakóházról kiderítettem, hogy 1897-ben építtették a budapesti Kármeliták, akiknek akkor már a Huba utcában állt egy rendháza kis kápolnával. A lakóház földszintjén, a Rózsafa utca felől végig bolthelyiségek voltak, a két emeleten végig szoba-konyhás lakások (ez alól az épület sarka csak a kivétel, ott van két nagyobb is), szintenként 2 hálófülke és 6 db „closett”, valamint egy szerény, de mégis mutatós lépcsőház:

A használatbavételi engedély Soós István háztulajdonos  (úgy is mint győri házfőnök atya) kérelmére 1898. augusztus 1-én adatik meg a VI. kerületi elöljáróság által. A mostani lakók elmondása alapján a háború előtt a ház "a papoké volt", de volt, aki úgy mondta, apácák laktak itt. Az ötvenes években, amikor a rendszer feloszlatja a rendet, változik a helyzet, jönnek a „civilek”, 1951-ben már V. Irén bérlő kérelmezi egy II. emeleti lakás átalakítását, a hatvanas években pedig a földszinti fodrászüzletben emelnek válaszfalat, hogy a lakást az üzlethelyiségtől elválasszák. 

Már áll a ház, amikor 1898. október 15-én a Kármelhegyi Boldogasszony Templom alapkövét leteszik. Hofhauser Antal tervei alapján épül és pontosan egy év múlva szentelik fel olyan illusztris vendég jelenlétében, mint I. Ferenc József császár és király... 

innen

Az épület nagyon szép (nekem a tégla alapból a gyengém), s mivel felülnézetből a kert sem néz ki rosszul, megérdemelnek egy külön posztot.

Nem hagyott nyugodni, kik voltak a fiúk, akik kitartóan, újra és újra bevésték nevüket a falakba. Újabb terepszemle, ezúttal reggel munkába menetel előtt, mínusz 10 fokban. Éppen lefagyott kézzel fényképezem a falat, amitől minden alkalommal a hátam borsózik, annyira megbabonáz, amikor megáll mellettem valaki, és mesélni kezd. Azt mondja, ő ugyan nem ismerte őket, de úgy tudja, diákok voltak, nem feltétlenül a ház lakói és sokan disszidáltak már közülük. Ekkor éreztem, van itt még ennél több is. Két hét múlva, a következő felvonásban megkérdeztünk néhány lakót, de szinte kivétel nélkül azt állították, ők nem látták a firkákat, tudtak azonban a papokról és/vagy az apácákról. Aztán kölcsönbe kaptam az Angyalföld 1956 c. kiadványt. Ebből, kis rávezető segédlettel, kiderült, hogy ’56-ban már a Huba utcai kármelita rendház egyik szárnyában működött a 35. sz. Építőipari iskola (és?) kollégiuma, az utca másik oldalán pedig a Berzsenyi Dániel Gimnázium, vagyis tele volt a környék firkálásra fogékony, fiatal fiúval. Ekkor találtam rá egy cikkre a nol.hu-n, Bakos Zoltán graffitigyűjtőről, amely azt írja, hogy „a Huba utcában a karmelita templom melletti iskola falán található egy régi osztálynévsor monogramokból. Idős urak már, akik még élnek az egykori osztályból. Sokan elhagyták az országot '56-ban. De ha tehetik, évente összejönnek ott a falnál ünnepelni, emlékezni. Ami másoknak néhány jelentés nélküli karc, nekik kegyhely.” Szóval, tényleg igaz, hogy sokan disszidáltak…  Talán TGY is, akinek kezdőbetűit egy U.S.A. 1963 felirat mellett lehet olvasni?

A feljegyzések szerint ’56-ban a tanulók mestereik vezetésével a Rádió körüli harcokban is részt vettek, de a Huba utcában sem volt nyugodt a helyzet. Október 25-én például egy harckocsit rendeltek ki ide, mert a bejelentések alapján "nagyobb csoport fiatal fegyveres tartózkodott az utcában". V. ezredes vezényletével ki is vonult a harckocsi és egy fiatal fegyverest talált, aki géppisztollyal lövöldözött. Érdekes adalék még, hogy a kollégiumban imaházat is berendeztek az iskolaigazgató engedélyével, a gyerekek pedig a két háború közti legelterjedtebb vallásos gyermekszervezet, a Szívgárda jelvényeit viselték. 1957. január 23-án, a forradalom negyedéves évfordulóján több kerületi iskolában, köztük a Huba utcaiban is kénytelenek voltak rendőri ellenőrzést tartani, mert a Berzsenyiben például a diákok 90%-a kokárdával és fekete szalaggal jelent meg a tanításon.

Szóval, idáig jutottam. Jó lenne arcokat és élettörténeteket rendelni a nevek mellé, tudni, kik voltak ők, milyen volt 1953-ban, vagyis 60 éve idejárni gimibe vagy építőipariba, mi történt itt a forradalom idején, kik laktak akkortájt a Rózsafa utcai házban, ami "régen a papoké volt"… A fal nem válaszol, de amíg állnak az épületek, a nevek kitörölhetetlenül ott maradnak.

Akik még nyomot hagytak: 

Hicsi, Bébi, Lecsó 1954.III.2., Tyutyu 1956.I.4., Dika, Töki, Tapi 1971.III.2., Nyomi,Nyomesz,  Csányi, Buza Sándor, Kis Buza, Majzik Laci 1953.XI.23, Buci, Csicsi-ke 1954, Buza Gy 1958, Vak: 1953.XI.13., 1954, Kowboy, Bubu 1951, Mágnesszem, Gyuszi, H. Robert, Suha 1954.VI., Batyu, Cika, Suhanc, Cupi, S. Gyuszi, Kiss Imre, Tunya, Szamoca, Csésze 1954, Ubul, Deli Tibor, Pisa Misa, Nyúl (H. Gy.), Csontos, Ádám László, Czibor L, Kopor István Isaszeg, Radics Lajos, Moravszky József 1961.XI.11-én, szül.1945, Balasa István, Mészáros István, Hevér László, Horváth István, Mohikán, Hlacsok László és sokan mások…

Ha olvassa ezt valaki közülük, vagy ismeri őket, írjon a kep.ter.blog@gmail.com címre.

Források: 

Eörsi László-Juhász Katalin-Szabó Ivett: Angyalföld 1956

Budapest Főváros Levéltára

Köszönöm S.Márta, P.Pál, K.Róbert, M.Balázs segítségét.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.  

Kapcsolódó bejegyzések:
A folytatás ebben a bejegyzésben olvasható, itt vannak képek a találkozásról, az RTL Klub 21.század c. műsorában bemutatott dokumentumfilmet Lecsóval és velem ITT nézhetitek meg.
Lecsó naplójából közölt részletek: 1. rész 2. rész