2013. február 5., kedd

Akik nyomot hagytak - a Rózsafa utcai fiúk



Bébi, Lecsó, Tyutyu, Csányi, Nyomi, Pisa Misa, Töki, Cowboy- többek közt ők vésték fel nevüket egy Rózsafa utcai klinkertéglás ház falára és hogy ne kelljen sokat találgatni, mikor történt ez, általában dátumozták is a munkát. A feliratok nagy része 1953-54-es, de van tintaceruzás is, Kis Buzától 1943-ból és elvétve a nyolcvanas évekből. 


Kismillió név és alig néhány rajz: egy talicskát toló munkást (elvégre Angyalföldön vagyunk), Cowboy önarcképét kalapostul, a ház melletti Kármelita templom falán pedig egy sipkás férfi portréját találtam, ez utóbbi egy minden bizonnyal befejezetlen, ámde nőiesen görbülő vonal előtt pózol.


Pontosan emlékszem arra, amikor a firkákat felfedeztük. Jó két hónapja volt, egy hosszúra nyúlt séta közben, Angyalföldön. Libabőrös lettem a feliratok láttán, mindenre elszánt, fiatal csavargyári munkásokat, galeriket, rég elfelejtett haverságokat képzeltem mögéjük.


A legfeltűnőbb, hogy ugyanazok több helyre és különböző dátummal véstek, pl. Cowboy, Csányi, vagy M. Laci. D. Tibor többször is „itt járt”, ha minden igaz, először 1947. április 26-án, majd cselekedetét még többször is megörökítette, különböző téglákon. B. Sándorról megtudjuk, hogy „élt, mert szeretett”, H.GY.-ről pedig kiderül, hogy a beceneve nem más, mint Nyúl. Varga J. neve alatt vészjóslóan két évszám is áll, 1965-1981. Van egy „ekkor készültünk” felirat, ami megfejtésre vár.


Tovább haladva a Huba utca felé, a Kármelita templom bejárata melletti falon viszont egész sor teljes, vezeték és keresztnévvel ellátott felirat látható, a legtöbb talán 1953-ból. M. József, aki 1945-ben született, 16 évesen véste be magát, Üveges József Sümegről 1957-ben járt itt és egy minden előző vonalat eltörlő Take That is ott virít, valószínűleg nem annyira az ötvenes évekből. Remélem, hogy az 1950-es, monogramokkal ellátott szív szereplőinek románca jól végződött és sajnálom, hogy a női nem ennyire alulreprezentált, mindössze egy Csillát és Zsuzsát találtam.



Az általam látott legrégebbi firkát a Budakesziről érkezett György hagyta a falon ceruzával, 1905-ben. Aztán vannak az ötvenhatosok. Mit nem adnék azért, hogy Balasa Istvánnal beszélhessek, aki 1956. október 24-én vésett, vagy T.B.-vel, aki december 26-án, Karácsonykor hagyott nyomot.


Hazaérve, mint éhes oroszlán vetettem rá magamat a keresőre. Megtaláltam a Liget galéria egykori kiállítását, ebben említik a firkákat, és a templom honlapját, aztán kb. ennyi. Kétségbeesésemben bepróbálkoztam a Lecsó+Nyomi+Bébi-vel is, mérsékelt sikerrel. Azonnal világgá akartam kürtölni, amit találtam, aztán inkább tovább kerestem. A templom melletti klinkertéglás lakóházról kiderítettem, hogy 1897-ben építtették a budapesti Kármeliták, akiknek akkor már a Huba utcában állt egy rendháza kis kápolnával. A lakóház földszintjén, a Rózsafa utca felől végig bolthelyiségek voltak, a két emeleten végig szoba-konyhás lakások (ez alól az épület sarka csak a kivétel, ott van két nagyobb is), szintenként 2 hálófülke és 6 db „closett”, valamint egy szerény, de mégis mutatós lépcsőház:


A használatbavételi engedély Soós István háztulajdonos  (úgy is mint győri házfőnök atya) kérelmére 1898. augusztus 1-én adatik meg a VI. kerületi elöljáróság által. A mostani lakók elmondása alapján a háború előtt a ház "a papoké volt", de volt, aki úgy mondta, apácák laktak itt. Az ötvenes években, amikor a rendszer feloszlatja a rendet, változik a helyzet, jönnek a „civilek”, 1951-ben már V. Irén bérlő kérelmezi egy II. emeleti lakás átalakítását, a hatvanas években pedig a földszinti fodrászüzletben emelnek válaszfalat, hogy a lakást az üzlethelyiségtől elválasszák. 


Már áll a ház, amikor 1898. október 15-én a Kármelhegyi Boldogasszony Templom alapkövét leteszik. Hofhauser Antal tervei alapján épül és pontosan egy év múlva szentelik fel olyan illusztris vendég jelenlétében, mint I. Ferenc József császár és király... 

innen
Az épület nagyon szép (nekem a tégla alapból a gyengém), s mivel felülnézetből a kert sem néz ki rosszul, megérdemelnek egy külön posztot.



Nem hagyott nyugodni, kik voltak a fiúk, akik kitartóan, újra és újra bevésték nevüket a falakba. Újabb terepszemle, ezúttal reggel munkába menetel előtt, mínusz 10 fokban. Éppen lefagyott kézzel fényképezem a falat, amitől minden alkalommal a hátam borsózik, annyira megbabonáz, amikor megáll mellettem valaki, és mesélni kezd. Azt mondja, ő ugyan nem ismerte őket, de úgy tudja, diákok voltak, nem feltétlenül a ház lakói és sokan disszidáltak már közülük. Ekkor éreztem, van itt még ennél több is. Két hét múlva, a következő felvonásban megkérdeztünk néhány lakót, de szinte kivétel nélkül azt állították, ők nem látták a firkákat, tudtak azonban a papokról és/vagy az apácákról. Aztán kölcsönbe kaptam az Angyalföld 1956 c. kiadványt. Ebből, kis rávezető segédlettel, kiderült, hogy ’56-ban már a Huba utcai kármelita rendház egyik szárnyában működött a 35. sz. Építőipari iskola (és?) kollégiuma, az utca másik oldalán pedig a Berzsenyi Dániel Gimnázium, vagyis tele volt a környék firkálásra fogékony, fiatal fiúval. Ekkor találtam rá egy cikkre a nol.hu-n, Bakos Zoltán graffitigyűjtőről, amely azt írja, hogy „a Huba utcában a karmelita templom melletti iskola falán található egy régi osztálynévsor monogramokból. Idős urak már, akik még élnek az egykori osztályból. Sokan elhagyták az országot '56-ban. De ha tehetik, évente összejönnek ott a falnál ünnepelni, emlékezni. Ami másoknak néhány jelentés nélküli karc, nekik kegyhely.” Szóval, tényleg igaz, hogy sokan disszidáltak…  Talán TGY is, akinek kezdőbetűit egy U.S.A. 1963 felirat mellett lehet olvasni?
A feljegyzések szerint ’56-ban a tanulók mestereik vezetésével a Rádió körüli harcokban is részt vettek, de a Huba utcában sem volt nyugodt a helyzet. Október 25-én például egy harckocsit rendeltek ki ide, mert a bejelentések alapján "nagyobb csoport fiatal fegyveres tartózkodott az utcában". V. ezredes vezényletével ki is vonult a harckocsi és egy fiatal fegyverest talált, aki géppisztollyal lövöldözött. Érdekes adalék még, hogy a kollégiumban imaházat is berendeztek az iskolaigazgató engedélyével, a gyerekek pedig a két háború közti legelterjedtebb vallásos gyermekszervezet, a Szívgárda jelvényeit viselték. 1957. január 23-án, a forradalom negyedéves évfordulóján több kerületi iskolában, köztük a Huba utcaiban is kénytelenek voltak rendőri ellenőrzést tartani, mert a Berzsenyiben például a diákok 90%-a kokárdával és fekete szalaggal jelent meg a tanításon.


Szóval, idáig jutottam. Jó lenne arcokat és élettörténeteket rendelni a nevek mellé, tudni, kik voltak ők, milyen volt 1953-ban, vagyis 60 éve idejárni gimibe vagy építőipariba, mi történt itt a forradalom idején, kik laktak akkortájt a Rózsafa utcai házban, ami "régen a papoké volt"… A fal nem válaszol, de amíg állnak az épületek, a nevek kitörölhetetlenül ott maradnak.


Akik még nyomot hagytak: 
Hicsi, Bébi, Lecsó 1954.III.2., Tyutyu 1956.I.4., Dika, Töki, Tapi 1971.III.2., Nyomi,Nyomesz,  Csányi, Buza Sándor, Kis Buza, Majzik Laci 1953.XI.23, Buci, Csicsi-ke 1954, Buza Gy 1958, Vak: 1953.XI.13., 1954, Kowboy, Bubu 1951, Mágnesszem, Gyuszi, H. Robert, Suha 1954.VI., Batyu, Cika, Suhanc, Cupi, S. Gyuszi, Kiss Imre, Tunya, Szamoca, Csésze 1954, Ubul, Deli Tibor, Pisa Misa, Nyúl (H. Gy.), Csontos, Ádám László, Czibor L, Kopor István Isaszeg, Radics Lajos, Moravszky József 1961.XI.11-én, szül.1945, Balasa István, Mészáros István, Hevér László, Horváth István, Mohikán, Hlacsok László és sokan mások…


Ha olvassa ezt valaki közülük, vagy ismeri őket, írjon a kep.ter.blog@gmail.com címre.


Források: 
Eörsi László-Juhász Katalin-Szabó Ivett: Angyalföld 1956
Budapest Főváros Levéltára
Köszönöm S.Márta, P.Pál, K.Róbert, M.Balázs segítségét.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.  

Kapcsolódó bejegyzések:
A folytatás ebben a bejegyzésben olvasható, itt vannak képek a találkozásról, az RTL Klub 21.század c. műsorában bemutatott dokumentumfilmet Lecsóval és velem ITT nézhetitek meg.
Lecsó naplójából közölt részletek: 1. rész 2. rész

17 megjegyzés :

  1. Zseniális.
    A sztori, a cikk, a nyomozás. Remélem megtalálsz valakit közülük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Jó lenne:) Akik az ötvenes években véstek, ma kb 75 évesek lehetnek...

      Törlés
  2. De jó! :)
    Köszi: innovation

    VálaszTörlés
  3. Egyszer beszélgettem egy nénivel, aki még háború előtt, az apácás időkben járt ide iskolába. Bevallása szerint azóta ateista...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anyósom is azóta, mikor az apácák decemberben pucér lábbal térdeltették órákig a kápolnában. (akkor 6 éves volt.)

      Törlés
  4. Remek poszt!!! Én ugyan "csak" elolvastam, de közben nekem is szinte borsózott a hátam. "Felfedeztem, visszatértem, beszélgettem, rávetettem magam a keresőre..."
    Esküszöm mintha egy jófajta krimit olvastam volna, szívből gratulálok.
    Remélem összejön neked egy találkozás is valamelyik egyénnel.
    Gondolom én a megemlékezés valamikor az 56-os évforduló környékén lehet. Lehet, hogy akkor kellene megfordulnod arrafelé sűrűbben. Hátha... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de jó, örülök, hogy tetszett:) Megpróbálom megkeresni Bakos Zoltánt, hátha ...

      Törlés
  5. hagyj nekik üzenetet a helyszínen, hátha véletlen arra jár valamelyikük, vagy egy ismerősük... valószínűleg ők már kevésbé mozognak otthonosan a virtuális térben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jó, nekem is eszembe jutott, hogy véssek. Azt hiszem én leszek/lennék az első, aki emailcímet hagy a falon, mert telefont azért mégsem szeretnék;)

      Törlés
  6. Remek írás, igen a kedvemre való a részletek iránti igényességed. Gratulálok. Talán érdemes lenne a Fővárosi Levéltárban megkeresned az érintett iskolák iratanyagát, az osztálynaplókat stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, imádok kutatni, persze több irányba ki lehetne ezt még terjeszteni és aztán a sok apróságból ki tudja még milyen kép állna össze... Ha több időm lenne... Az osztálynaplókból biztos lehetne egyezéseket találni a templom falán lévő nevekkel, ők ugyanis precízen egész nevet véstek.
      A lakóház falán lévők viszont (Lecsó és társai) egy külön banda szerintem.

      Törlés
    2. A Lecsó és társai ügyében talán meg lehetne próbálni a Történeti Levéltárat is, hátha szerepelnek egy ávh-s nyilvántartásban.

      Törlés
  7. Damak Lászlóné2013. október 23. 11:09

    Lúdbőrös lettem a cikk olvasása közben, és fantasztikus az érzés is, ilyen régi "történelemre" bukkanni, én nagyon drukkolok, hogy a nevek gazdái előkerüljenek, a munkádhoz pedig haralmas gratuláció, én nagyon bízok benne, hogy sok-sok fb-os megosztás hoz majd eredményt! Sok sikert Neked további kutatómunkádhoz, és nagyon remélem, hogy összejön majd egy találkozás% Hú az micsoda élmény lenne :-)

    VálaszTörlés
  8. Kiváló! Most volt a tévében! :-) Hajrá!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm,ezt az igaz tájékoztatást,a téglák történetéről.Minden templomba járó utamon olvasom őket ,49 éve.Azt tudtam hogy 1956 -os történeteket mondanak el vele.Rengeteg lövések vannak a templom falain is.Attól félek,hogy ha eladják az üzletet,akkor lecsiszolják,vagy befedik valamivel.Sajnos a kerületünk vezetői nem foglalkoznak vele,pedig kellene.Őrölök,hogy valahogy eljutott Önökhöz és felhívták a figyelmet eme ,fájdalmas események történetére.Nem feledjük,!!!

    VálaszTörlés