Vannak helyek a városban, ahova, ha tehetem, csak úgy visszajárok, vagy szándékosan alakítom úgy, hogy arra vezessen az utam. Ezek többnyire lepusztult épületek, vagy olyan utcák, amik ötven évvel ezelőtt is ugyanúgy néztek ki, és ha nem lennének az autók, simán azt hinné az ember, hogy a hatvanas-hetvenes éveket tapossa. És bár ezeket a helyeket mindig körüllengi egy nagy adag szomorúság, az enyészet poshadt szaga, engem az időutazás mindig annyira elvarázsol, hogy egyfajta örvénybe kerülök, mint Mihály az Utas és holdvilágban. Az én örvényem kiszakít a valóságból, és elfeledtet mindent, ami éppen foglalkoztat.
Trattner-Károlyi - így hívják a házat a régi leírásokban, máshol Károlyi-Trattner, a mai pesti ember pedig talán csak átjáróházként emlegeti, ha emlegeti egyáltalán a Petőfi Sándor utcát a Városház utcával összekötő kétudvaros épületet.
A Petőfi Sándor utcáról éppen a Párisi-udvarral szemben nyílik a bejárat, a 3-as szám alatt: ódon kapu, a lábam alatt fakockák, bent a kapualjban régi lámpa. Amikor először megbabonázott, a Városház utca felőli kapun léptem be, és vadul elkezdtem fényképezni a kissé retró reklámtáblákat, ezeket itt:
S hogy kik voltak a mai üzletek elődei, ahhoz a XVII. századig ugrunk vissza. Kalcher Márton kőművesmester ekkor tett szert a telekre és kis házat épített rá, amelyet halála után özvegye örökölt egy igencsak fájdalmas adóssággal együtt, így igyekezett hamar túladni az ingatlanon. 1717-ben Kayser János királyi sótiszt vette meg 3000 Ft-ért. Később Trattner Mátyás tulajdona lett az akkor még Úri (ma Petőfi) és Gránátos (Városház) utca közti nagy telken épült ház. Trattner fia, János Tamás udvari könyvnyomdászmester, a magyar irodalmi élet lelkes támogatója fájdalmasan korai, 34. életévében bekövetkezett halála után akkor már aggkorú apja vitte tovább a nyomdát, de pár évnél több időt ő sem kapott a sorstól. Ekkor jött a képbe Károlyi István ügyvéd, az öreg Trattner veje, aki 1828-ban átvette a stafétabotot. A nyomda jó kézbe került, az ügyvéd Széchenyi eszméinek is lelkes terjesztője lett, itt nyomtatták többek közt a Hitel-t. Károlyi 1831-ben már mint nyomdatulajdonos adott megbízást Hild Józsefnek a ház átépítésére, ő alakítja ki a ma is látható klasszicista formát. Először a Petőfi Sándor utcai rész épül felt, ennek földszintjén működött a nyomda nyolcvan fővel és tizenöt sajtóval, de itt volt Károlyiék lakása is. 1833-tól az első emelet tizenöt szobájában a Magyar Tudós Társaság, azaz az Akadémia kapott helyet, egészen addig, amíg a Duna parton a mai palota fel nem épült.
Károlyi folyamatosan nyomon követte a nyomdatechnika fejlődését és igyekezett azonnal átvenni az újításokat, ebben a tekintetben igazi forradalmár volt. Nagyon bántotta, hogy 1848 tavaszán a 12 pont nyomtatásáról pont amiatt maradt le, mert a nagy pillanatban éppen Pozsonyban tartózkodott, így az ifjak Landererhez mentek.
 |
| a nagyobbik udvar, amelynek földszintjén a nyomda működött, talán éppen itt... |
A XIX. század sem volt már kegyes a házzal, először megfejelték egy emelettel, majd 1849-ben a bombázások következtében kigyulladt és részben leégett, de Hild irányításával helyreállították. 1863-ban Károlyi halálával véget ért az aranykor, örökösei négy évre rá nevetséges áron adtak túl a nyomdán. Az ingatlan következő tulajdonosa Pálfy János, aki 1867-ben átalakításokat eszközölt. Aztán feljegyeztek egy átépítést 1884-ben, 1920-ban tataroztak, 1944-ben háborús sérülések érték, az ötvenes években helyreállították. Az utolsó felújítás 1982-es, ami erősen látszik is rajta.
 |
| vörösmárvány kút a nagyobbik udvarban |
 |
| Az üzletek többsége bezárt, de a villanyszerelő nyitva! |
 |
| Átjáró a két udvar közt, szemben a Városház utca. Vakond. Túrás. |
A Petőfi Sándor utca felőli, egykor szebb napokat látott, négyzetes alaprajzú lépcsőházat egy itt lakó mutatta meg. Az udvar után nem lepődtem meg, hogy a kővázákban már nem nő virág és a nem túl szívderítő állapoton az sem segít, hogy a lépcsőfokok vörösmárványból vannak. Pedig a pepita kő tisztára olyan, mintha otthon lennék...
Déry Attila építészeti topográfiájában olvastam, hogy a városi legenda szerint a szomszédos Pilvaxból ajtót vágtak a márciusi ifjak számára, a nyomdából számukra leválasztott titkos helyiségbe...
Ez volt hát a reformkorban a magyar szellemi élet (egyik) központja. Ma üres üzletekkel teli, lepusztult átjáró- és lakóház, de legalább még áll, nem úgy, mint a régi pesti belváros házainak többsége. Jó lenne, ha még száz év múlva is így lenne.
Egy biztos, az örvény ott vár, bármikor menjen az ember. Próbálják ki.
Források: Déry Attila: Belváros-Lipótváros (V.kerület)
Trattner-Károlyi Istvánról még többet itt,
a Gránátos utcáról és épületeiről Rexa Dezsőtől még többet itt lehet olvasni.
Örülök, hogy kiemelve rámutattál az épület érdekes részeire, így még inkább hátborzongató. :) Érdekes, hogy itt az udvarban mindig csend van, mert a "pusztulás" a zajos belvárosban is csendes folyamat. A kirakatok, a növények, a gang szép korlátja mutatja a megélt éveket. Csukott szemmel, ha kicsit nem figyelünk oda, még az is lehet, hirtelen előlépnek a „48-as alakok” egy spalettás ajtó mögül ;) És! Jó, hogy be tudtál jutni a lépcsőházába, hogy ezt is megnézhessük ;) Köszi!
VálaszTörlésHa jól belegondolunk, egymástól alig pár lépésre, 3 átjáróház/passzázs is van, ami valójában teljesen kihalt és szinte csak az ott lakók használják (már ahol vannak): a Trattner házén kívül ott van a Párisi udvar (az a kapu már azt hiszem mindig zárva) és a Gerlóczy-féle modernista ház passzázsa a Petőfi S. utcában, amiről tavaly írtam. Valahogy vissza kéne csempészni az életet a Belvárosba... A sétálóutca projekt nem volt rossz ötlet, de nem érzem a pezsgést, azt, ami még a kilencvenes évek elején megvolt. Amúgy pedig köszönöm!
TörlésMár sokadszorra járok úgy a blogoddal mint most :)
VálaszTörlésDélután már jártam itt, de az első pár sor elolvasása után éreztem, hogy ehhez több időre lesz szükségem. Most visszatértem. Remek poszt, szinte már-már novellaszerű kísérőszöveggel. Micsoda kutatómunka, minden tiszteletem, hogy ilyen alaposan utánajársz a téma történetének. Nem voltam még itt, de kedvet kaptam hozzá, hogy tavasszal vagy nyáron (fények miatt) én is megnézzem élőben. Talán szerencsém lesz a "48-as alakokhoz is" :) Köszönöm a kiváló útmutatást!
Én köszönöm:) Az utánajárás nem kis idő és energia, de megéri, mert mindig érdekes dolgok kerülnek felszínre és engem nagyon leköt. A legnehezebb része mindig az, hogy mennyit kell/érdemes a találtakból elmondani, sokszor érzem azt, hogy még annyi mindent le kéne írni, de akkor meg túl hosszú lenne:( Mindenképpen érdemes ide eljönni, ez a béke szigete a város közepén, miközben 10 méterrel odébb hömpölyögnek a kocsik a Kossuth Lajos utcában...
TörlésEngem speciel nem zavar a hosszabb szöveg (ha kell akkor visszatérek :), ha valakit meg igen akkor maximum nem olvassa el :) Szerintem kár veszni hagyni a kutatómunkád eredményét! Annyi jó fotót készítettél például itt is, hogy akár egy két részes poszt is lehetne - akkor már lenne hely a többi szövegnek, adatnak is :) Én is szoktam ezt alkalmazni. Például Magyarország legkisebb faluja Szanticska - egy igazi gyöngyszem. Piciny falu, én mégis egy öt részes posztsorozatot töltöttem fel róla anno, pont az említett okok miatt... és még így sem mutattam meg mindent, de egy írásba tuti nem fért volna bele. Csak egy ötlet... :)
TörlésTavaly a Várkert Bazárnál több posztra osztottam, akkora anyag és képmennyiség volt, de valahogy a végére úgy éreztem, hogy lanyhult az érdeklődés. Amúgy jó ötlet, igen, végül is ezt a képmennyiséget is simán ketté lehetne osztani:) Szanticskát mindjárt csekkolom;)
TörlésNagyon jól sikerült poszt! Érdekes, én is éppen egy "időlyukról" készülök írni, és még a kedvenc könyvem, az Utas és Holdvilágot is megemlítetted...Nem ismertem ezt a passzázst, de miután elolvastam a "FAKOCKÁK" szót, azonnal világossá vált hogy nekem is el kell mennem arrafelé! Szép lassan gyűlnek nálam a 100 éves fakockás házak és udvarok, most olyan 8 körül van amit eddig felfedeztem, nem tudom miért de imádom őket...
VálaszTörlésLegjobb helyek:) Én is imádom őket. Ezt az örvény-dolgot muszáj volt beleírni, tényleg olyan, és köszi:)
TörlésÉrdekességként megemlíteném, hogy 1884-től, amikorra egyik renoválását írod, a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. könyvnyomdája itt kezdte működését a Wilckens-féle nyomdára alapozva. Többet a Pallas Nagy Lexikonában olvashatunk róla.
VálaszTörlés