Nehéz visszaidézni mikor, melyik pillanatban született a lépcsőház mániám. Egyszer csak volt, hűségesen kísért mindenhova és amióta velem van, megváltoztak a dolgok. Gyakrabban kések el, szinte mindig hordom magammal a fényképezőgépem, előre gyártott mondatokon gondolkodom, amelyeket a váratlanul jövő “keres valakit?” kérdésre felelek frappánsan vagy kevésbé. Esténként pedig sokszor órák mennek el azzal, hogy képeket töltök le, aztán anyagot gyűjtök online, könyvekben vagy a levéltárban. Aztán valamiből bejegyzés lesz, valami pedig hónapokig lapul a mappák mélyén. A következő fotók közt is van jó pár ilyen, régóta, méltatlanul mellőzött darab, egy része pedig már látható volt itt a blogon.
Imádom a régi kovácsoltvas korlátokat, a nyikorgó lifteket, a mezzanin feliratot a félemeleten, a sötét lépcsőfordulókat, a százéves padlólapokat, a meseszép, sosem látott árnyalatú Zsolnay csempéket az előcsarnokokban, a nyitott ablakokból kiszűrődő családi életet, edényzörgést, rádió hangját, málló-pergő vakolatot, sőt minél inkább málló, annál jobban szeretem. Az alábbi képek az én szubjektív válogatásom a nekem legkedvesebb lépcsőházakból, a közös bennük, hogy mind itt készült, Budapesten. És mivel képtelen voltam eldönteni, hogy mi alapján rakjam sorrendbe őket, azzal kezdem, ami legrégebben készült és így haladunk előre időben.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a blog FB oldalára, ahol még több képet és más, nekem tetsző tartalmakat is közzéteszek. Katt ide.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzemet gyönyörködtető sorozat. Mennyi csoda rejtőzik a utcai főbejáratok mögött. Azt hiszem ez abszolút a pozitív megítélésű mániák közé tartozik, nekem legalábbis nagyon teszik a végeredmény :)
VálaszTörlésKellemes hétvégét!
De kedves vagy, köszönöm szépen! A poszt története az, hogy tegnap kitöröltem véletlenül ezt a bejegyzést, de teljesen. Aztán kaptam egy szívinfarktust és amikor magamhoz tértem, rájöttem, hogy erről kivételesen van másolatom, és így sikerült újra posztolni. De tényleg mázli, sosem csinálok másolatot. Úgyhogy ha esetleg ismerősek voltak a képek, október végéről, akkor ez az oka, de lehet hogy pont ezt a bejegyzést nem láttad, és akkor meg vedd úgy, hogy nem szóltam ;)
TörlésNeked is kellemes hétvégét!
Nem semmi válogatás! Remek képek, a végéig izgalmas tudott maradni a poszt!
VálaszTörlésKöszönöm szépen és örülök!
TörlésDe jó! Most látom csak, hogy a Kárpát utcában van egy "töltött galamb" madárka :)Másodszorra is megnézve, most a Tátra utca lett az első nálam.
VálaszTörlésNa most keserednének el a lakók, ugyanis ők úgy tudják (valaki hozzáértő mondta nekik), hogy azok pávák;)
TörlésNekem mindegyik kedvencem, de ha visszagondolok, a legnagyobb élmény a Múzeum körút volt és a Pozsonyi út 40, mindkettőt egyedül fedeztem fel. És ugyan nincs benne, de a Kodály köröndnek is itt ám a helye:)