Az egykori Lloyd mozi története

Lloyd, Duna, Lloyd, Duna, Odeon-Lloyd. Időrendi sorrendben ezeket a neveket használta a mozi, amely 2012. július 31-én végleg beszüntette eredeti tevékenységét. Élt 75 évet. A hely jazz klubként és kávézóként működik tovább, a homlokzatról rég leszerelték a Duna mozi neonfeliratát.  

A mozit magában foglaló vasbetonvázas, kettős bérház (Hollán Ernő u 7/a és 7/b) építtetője „dr. Markovits Károlyné és Társasház” volt. A házat a városban több modern épületet is jegyző Hofstätter Béla-Domány Ferenc páros tervezte. Domány 1938-ban egyedül megtervezte még a csodálatos Broadway mozit, aztán hamarosan Angliába távozott és onnét sosem jött vissza, Londonban halt meg a rá következő évben.

A moziterem a bérházak közös udvarára került. „A nézőtér teknő alakú lejtése, amely lehetővé teszi, hogy minden helyről jól lehessen az egész vásznat áttekinteni, szerkezetileg nem volt könnyű feladat, már csak azért sem, mert a hozzá csatlakozó előcsarnok és két kijárati folyosó lejtései ugyancsak követik a nézőtér magassági pontjait.”- írja a Tér és Forma 1937. novemberi száma a bérházak vasbeton szerkezetét ismertető cikkében. Az eredeti terveken, amelyek 1936-ban születtek, szó sem volt még moziról, az engedélyeztetési eljárás során ezért többször is módosítani kellett a rajzokat.

Az akkor még kereken ötszáz nézőt befogadni képes filmszínházat 1937. október 5-én adták át és a kiépülő városrész új, nagyrészt értelmiségi lakóinak nyújtott kikapcsolódást mozgóképeivel. A körútnak ezen a szakaszán akkor még csak az Elit mozi működött a Szent István körút 16 szám alatt (az utolsó éveiben mint Kino), hisz pár évvel azelőtt, amíg „a városrész kerítésekből állt”*, ugyan ki akart volna itt moziba menni?

Az alapító a Lipótvárosi Mozgókép Rt, amely kifejezetten a mozi üzemeltetésének céljából jött létre. Nevét egy kereskedelmi társulásról, a színvonalas napilapot is publikáló Pester Lloyd-ról kapta. 

1937 novemberében a Tér és formában így mutatják be az akkor igen újszerűnek számító létesítményt: „Az előcsarnokba belépve kellemes benyomást kelt a vesztibülnek a nézőtér felé kitáguló alaprajzú megoldása, mely bőséges helyet ad a várakozó közönség számára. Tágas térhatást nyújt az a megoldás, hogy a nézőtér teljes oldalfala pilléreken nyugszik és így a nagy nyílásokon át a vesztibülben lévő közönség szabadon áttekintheti az egész színházat. E nyílások elzárására két függönysor szolgál, melyek hatszoros hang- és hőszigetelést biztosítanak. Ezen elrendezésnek előnye az is, hogy esetleges pánik esetén a közönség a nagy nyílásokon, illetve széthúzható, vagy benyomható függönyökön át a leggyorsabban elhagyhatja a helyiséget. A nézőtér jó akusztikáját heraklitból készült dongaboltozat biztosítja, amely különleges eljárással aranyoztatott. 

A közvetett világítás izzói a kétoldalt végigfutó vályukban vannak elhelyezve. A világítás megtervezésénél irányadó szempont volt a nézőközönség szemeinek kímélése. Ezért az izzók lehetőleg rejtetten s káprázatmentesen helyezkednek el, kivéve a nézőtér falain és az előcsarnok oszlopain elhelyezett bronzveretű falikarokat, melyek pezsgőszínű üveghengereken keresztül szórják a kellemes hatású tompított fényt. 

A színház fűtéséről, valamint mesterséges szellőztetéséről az alagsorban elhelyezett legmodernebb gépi berendezés gondoskodik. A színház dongaboltozatának egy része eltolható s ez lehetővé teszi, hogy megfelelő időben a közönség szabad ég alatt élvezhesse az előadást.„

Az eredeti terveken az is jól látható, hogy a nézőtéren harminc sor van, soronként 16-17 ülőhellyel. Pár oldallal később, ahol az épület és a mozi beszállítóinak és kivitelezőinek listáját sorolják fel a szerkesztők, a tetőszerkezetről még megtudjuk, hogy a pillanatok alatt nyitható és zárható, elsőrangú terméket Kajtár Lajos vasszerkezetek gyára készítette, mely a Liliom utca 26-ban székelt. A festő- és mázolómunkát Babsch Gyula, az üvegesmunkákat a „megbízható és pontos”, pestszenterzsébeti Gönczi Gyula, a mozi helyiségeinek belső díszítési munkálatait a régi képeken jól látható, sakktáblakockás Deho fatapétával az „egyedárusító” Südfeld Gyula burkolta. 

Az épület és a mozi különleges üvegezési munkáit a Fischer testvérek jegyzik. Az ikerház hő- és hangszigetelését a „Nagybátony-Újlaki” Egyesült Iparművek végezte. Ide kívánkozik az az aprócska megjegyzés, hogy a ház egy egykori lakója nekem azt mesélte, hogy amikor a nyolcvanas években ott laktak, tulajdonképpen minden este moziztak, ugyanis a ház ötödik emeletén is remekül lehetett hallani a filmet. A filmszínház ajtóit és szélfogóit Ribárszky György készítette, a Wahrmann utca 4-ből. A függönyöket a harmincas évek felkapott iparművésze, Szabó Éva szállította.

A régi székek Thonet típusúak voltak, hajlított fa szerkezettel és kárpitozott ülőkével. A korabeli cikkekben olvasni még a vesztibül nézőtér felőli oldalán felfüggesztett gömb alakú üvegburákról, amelyek vízzel feltöltve akváriumként szolgáltak.

Lajta Andor 1959-es mozitörténete így emlékezett meg a kezdetekről: „A lipótvárosiak örültek ennek a kellemes, szépen berendezett filmszínháznak, közel is volt „minden” mellékutcához, úgyhogy a Lloyd jól indult és ez a színvonal megmaradt napjainkig. A Lloydot a Hangya nagyurai alapították: Balogh Elemér, Láng József, Marek Lóránt, Steingasser Pál. Ma már alig emlékszik valaki ezekre a nevekre, de akkoriban nagy potentátumok voltak a Közraktár-utca környékén, a hatalmas Hangya-központban. Miután azonban ezek a dúsgazdag urak nem voltak „szakemberek”, de pénzüket nem akarták csak úgy egyszerűen elkótyavetyélni, vallásra és fajra való tekintet nélkül társultak Gerő István Mozgóképüzemi r.t. -jével, amely azután valóban szakszerűen, hozzáértéssel irányította a mozi műsorkötéseit. Az új filmszínház bekerült az első hetes filmszínházak nagy vérkeringésébe, azokat a nagy filmeket játszotta, amelyeket a Mozgóképüzemi rt. egyébként saját filmszínházai számára lekötött és így a Lloyd mindvégig megtarthatta színvonalát.”

A háború után a pártok osztották fel egymást közt a filmszínházakat, a Lloyd a szociáldemokratáké lett az 1948-as államosításig. Első ízben a háború alatt, 1942-ben nevezték át Duná-ra, miután Magyarország hadat üzent Amerikának és az angolos hangzású neveket mellőzni kellett. ’45 után visszakeresztelték Lloyd-ra, majd 1949-től újra Duna és hosszú évtizedekig maradt is ez a név.

Forrás: Fortepan 41098, 1960-as évek 

A háborút jól átvészelte, de az átalakításokat a későbbiek során nem úszta meg: a baloldali ruhatárat átalakították öltözővé és irodává, az előtte lévő teret beépítették, a burkolatokat és a székeket, a lámpákat is kicserélték. De a legnagyobb változtatás talán az, hogy a baloldali kijárat helyén 1993-ban létrehozták az Odeon videotékát. Az átalakítások során a férőhelyek száma is jócskán lecsökkent, a bezárása előtti időkben 101 ülőhellyel bírt.

A hatvanas években a Duna a kerület egyik bemutató filmszínháza volt. Az Átrium mozi takarítása közben a pincében talált brigádnapló részleteiből azt is megtudjuk, hogy a Fővárosi Mozi Üzemi Vállalat Balázs Béla szocialista brigádja 1977. június 8-9-én leszereli a mozi gépházát és előkészítik a mozit tatarozáshoz. Ezek után elmennek nyaralni, majd szeptember 29-én leszerelik a függönyöket és a vetítőernyőt is. 1979. december 13-án ugyanez a brigád kicseréli a székeket.

2000 körül

Régi Pesti Műsorokból kiderül, hogy 1980-ban kora délutáni vetítéseket tartanak az akkor épp Fürst Sándor utcai filmszínházban, de 1981-ben már a kora délelőtti órákban is vannak vetítések, ami csak azért elképzelhetetlen, mert azokban az időkben szinte mindenkinek volt regisztrált munkahelye. A délelőtti órákban a többségében mégsem nyugdíjasok, hanem iskolából lógó diákok és egyetemisták jártak moziba, meg akiknek még a laza munkaideje ezt lehetővé tette. A mozi akkor még mindenki számára könnyen hozzáférhető szórakozás volt.

Pesti Műsor, 1980

1981. december 9 és 16 közt a Piros pulóver című, színes, magyarul beszélő francia filmet lehetett megnézni, szombat éjjel 11-kor pedig az Újra szól a hatlövetű-t adták.

Pesti Műsor, 1981

2003 márciusában az Odeon Videó Kiadó és Kölcsönző Kft-hez került és mint művészmozi-videotéka és kávézó nyitotta meg újra kapuit Odeon-Lloyd néven. Felújítását az eredeti tervek alapján végezték és az akkori leírás szerint „a harmincas évek eleganciáját ötvözi a multiplexek kényelmével és technikájával”. A téka mintegy 6000 kazetta és közel 6300 dvd-vel várta a közönséget. 

2011. március 14-én az előtér

A többi művészmozihoz hasonlóan az Odeon-Lloyd sem bírta a versenyt és állami, illetve fővárosi támogatás hiányában nem tudott bérleti díjat fizetni, így 2012 júliusában a mozi bezárt. Utoljára a Cinema Paradisot vetítették telt házzal. A filmnek vége lett, de mindenképpen jó hír, hogy a hely új funkciót kapott, és nem áll üresen, sőt, ha minden igaz, jól megy.  

Mozijegy az utolsó előtti napokból (forrás)

A közeli Kino, az egykori Elit Mozgó épp négy hónappal élte túl társát.

2013. április

Források:

* Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára

Lajta Andor: A budapesti filmszínházak története 1895-1959

Tér és forma 1937/11

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

Fővárosi Blog: Átrium mozi- előkerült a brigádnapló

Kelecsényi László: Mozizó Budapest

A budapesti mozi 100 éve kiállítás kiadványából Borossay Katalin írása (Ernst Múzeum)

A fekete-fehér képek forrása a FSZEK Budapest Gyűjteményben található Tér és Forma folyóirat.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.