Ferihegy 1 retró

"A kerület déli sarkában hatalmas zöld foltot látunk a térképeken. Itt épült meg a Ferihegyi repülőtér, Európa egyik legkorszerűbb, legszebb repülőtere. A betonépületek, hangárok között ezüstszínű gépmadarak tucatjai sorakoznak, s alig van a napnak olyan órája, hogy egy-két külföldi gép ne tartózkodnék a beton kifutón. A több kilométeres hosszúságú beton leszállóra Koppenhágától Kairóig, Brüsszeltől Moszkváig a világ harminc fővárosa felől érkeznek a repülőgépek. Több ezer kilométeres útjuk során itt pihennek meg a TU-104-es és az IL-18-as szovjet utasszállító gépek, valamint a nyugati légiforgalmi társaságok óriásgépei. A repülőtér korszerű épületeiben éttermeket, postahivatalt, társalgókat, árusítóhelyeket, pénzváltókat találunk. Az épület egyik szárnyában helyezték el a magyar vízum nélkül hazánkon átutazó külföldi vendégek ún. tranzitszállodáját, ahol 38 kényelmes, fürdőszobával ellátott vendégszobát rendeztek be. A városból érkező látogatók a repülőtér központi épületének teraszán elhelyezett étteremben kitűnő ételeket, frissítő illatokat kaphatnak, és elgyönyörködhetnek a repülőtér pezsgő életében." 

A Panoráma Útikönyvek sorozat 1961-es Budapest kiadványa nem fogja vissza magát, az akkori időkben szokásos "nálunk minden rendben van, hasítunk és épül a szocializmus" stílusban lelkendezik a reptérről. Ez esetben azonban meg lehet neki bocsátani, 1960-ra Ferihegy valóban Közép-Európa legmodernebb repülőtere lett, az 1950-es nyitás ötvenezres utasforgalmát addigra meghétszerezte, majd a hetvenes évek közepén elérte az 1 milliót, 1980-ra pedig már 1,8 millió utast fogadott. 

fotó: egykor.hu

Szomorúan írom le ezeket a számokat, most, miután pár nappal ezelőtt bezárták a Ferihegy 1. terminált. Igaz, hogy a tervek szerint "csak" öt évre, vagy legalábbis bizonytalan időre, de ahhoz képest, hogy 2005-ben közel 9 milliárd forintból újították fel, ez több mint kár. Már csak azért is, mert a terminál épülete több szempontból is különleges: már a háború előtt elkezdték építeni, de csak 1950-ben adták át. Különleges a grandiózus, vörösmárvánnyal borított, rácsos mennyezettel és üvegtégla fallal ellátott központi épülete, mely az évszám dacára inkább még a modern stílus jegyeit hordozza. No meg azért is, mert az épület felülnézetből egy repülőgépet formáz: a többszintes utas- és fogadócsarnok illetve étterem a törzsben, a forgalomirányító és az egyéb kiszolgáló helyiségek a többszintes szárnyakban és a farokrészben helyezkednek el. A forgalomirányító tornyok szimbolizálták a repülőgép légcsavarját. Az évek során, a sok hozzáépítéssel, bővítésekkel sajnos elveszítette az eredeti formáját.

a repülőgép forma a későbbi toldásokkal/ Forrás: FB Malév retró csoport

nyitóünnepség, a bal sarokban Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak/fotó: Fortepan

fotó: Fortepan 

félkész szárnyépület / fotó: Fortepan 

az ősidők / fotó: Fortepan

forrás:  FB Malév retró csoport  

A története a második világháború előtti évekre nyúlik vissza, addigra ugyanis a főváros kinőtte a budaörsi repteret, ami nedves altalaja miatt amúgy is alkalmatlan volt a nagyobb testű gépek fogadására. A kormány ekkor a városközponttól 16 km-re fekvő Ferihegypusztát választotta az új repülőtér helyének. 1939-ben a forgalmi épület tervezésére pályázatot hirdettek, amelyen ifj. Dávid Károly munkája nyert. Dávid többgenerációs építész család sarjaként, 1931-ben végzett a Műegyetemen, majd hosszabb időt töltött külföldön, amelyből kilenc hónapot Le Corbusier párizsi irodájában dolgozott. Hazaérkezése után azonnal kapcsolatba lépett a modern építészet itthoni képviselőivel, a Molnár Farkas és Fischer József által vezetett CIRPAC csoporttal. 1933-ban saját irodát nyitott, legjelentősebb munkái ezen kívül a Népstadion és a MOM Kultúrház voltak.

A forgalmi épületet a háború miatt csak 1942-ben kezdték el építeni. A gyorsforgalmi út 1943-ra lett kész, amikor az aktív légiforgalom is elindult. A háború alatt a polgári építkezés lelassult, majd 1944 elején teljesen leállt. Az 1944-es német megszállás következtében a repteret háromszor is szövetséges légitámadás érte, akkor elpusztult a két oldalszárny, míg a forgalmi épület viszonylag jól megúszta. A háború után a kormány a hároméves tervben (1947-49) előirányozta a reptér újjáépítését és befejezését, megszavazva negyvenmillió forintot a munkák költségeire. Az ünnepélyes átadási ünnepséget 1950. május 7-én, vasárnap tartották és az elkészült részek lehetővé tették a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (MASZOVLET) itteni működését. A "szárnyak" akkor még nem működtek, csak az egyik szárny földszintjén a tranzit és az emeleten az étterem. A légitársaság ekkor még csak néhány külföldi járatot üzemeltetett, elsősorban Prágába, Bukarestbe, Varsóba és Szófiába repült.
1954-ben alakult meg a MALÉV. Az első nyugatra induló, menetrend szerinti járat 1956 nyarán szállt fel Bécsbe. Hozzánk a KLM indított először járatot 1957-ben. A forgalmi épület is ekkora készült el teljes egészében és a nagyobb gépek megjelenése miatt megkezdődtek a 2500 méteres futópálya hosszabbítási munkái.  A háborúban lerombolt "szárnyak" újjáépítését korabeli fotók alapján 1958-ban kezdték meg és a következő évre készültek el.

fotó: Fortepan 

fotó: Fortepan

szimmetrikusan kialakított előcsarnok, nagy üvegtégla felületekkel/ fotó: Fortepan

fotó: egykor.hu

Az előcsarnokból lépcső vezetett a galériára, ahonnét a híres teraszt is meg lehetett közelíteni és integetni a hozzátartozóknak. A galéria bal oldalán lévő büfé az utasokat és a látogatókat is egyaránt kiszolgálta, igaz, borsos árakon. A bár ahhoz az Éttermi és Büfé Vállalathoz tartozott, amely a legendás Mézes Mackó ételbárok szülőatyja és üzemeltetője volt. Az étteremben a helyiség közepére tették a konyhát, így egyszerre tudták kiszolgálni a tranzitszálló vendégeit és a külsős látogatókat. Messze voltak akkor még a mai biztonsági előírások.   
A Maci bárral átellenes oldalon volt a VIP lounge, ahova csak diplomata útlevéllel vagy tagsági kártyával tehette be lábát földi halandó. A hatvanas években a terminál bal szárnyában hotel is nyílt, hogy a csatlakozásra váró tranzit utasok itt tölthessék az éjszakát.

fent a galérián / fotó: Fortepan 

az induló tranzit várója /fotó: egykor.hu

fotó: egykor.hu

ezt csak a kávégép miatt/ fotó: Fortepan

a tranzit szálló várója fotó: Fortepan

1961 tranzit váró duty free shop/forrás: egykor.hu

az irányítótorony/ fotó: Fortepan 

a hatvanas években/ fotó: Fortepan 

...és kb. tíz év múlva/ forrás: egykor.hu

A terminál a nyolcvanas években már nem bírta egyedül kiszolgálni a megnövekedett utaslétszámot, így 1985-ben átadták a Ferihegy 2-t. Az egyes sorsa egy darabig kérdésessé vált, a bontástól a 2000-ben elnyert műemléki védettség menekítette meg. Felújítása példásan sikerült, a megbízott építészek célja a Dávid-féle épület eredeti állapotának lehető legtökéletesebb rekonstruálása volt, amely 2005-re lett kész és elnyerte az EU műemlékvédelmi díját, az Europa Nostrát. 
Először a szüleimmel voltam itt a hetvenes évek derekán, amikor amerikai rokonok elé mentünk ki az NSU-val, és igen, én is voltam az erkélyen dobogó szívvel integetni és valami üdítőt is kaptam a bárban. Utoljára pedig Rómába mentem innen a rózsaszín szárnyú géppel, akkor még nem gondoltam, hogy egy darabig utoljára... 

az eredeti berendezés/forrás: fortepan.hu

az ötvenes évekbeli bútorokat az évek során lecserélték/ forrás: FB Malév retró csoport 

most már zárva/ fotó: Rimanóczy Jenő-Wikipédia

forrás: wikipédia.hu/Rimanóczy Jenő

Ferihegy történetéhez az infókat innen és innen vettem.

A fotók innen, innen és innen és innen.

Tovább a bejegyzésre →

A nyócker rejtett kincsei - Népszínház utca 19.

A koszos pesti belváros lüktető szívében, egy ugrásra a Blahától, Lajta Béla bérháza kaméleonként simul a Népszínház utca kínai büfékkel, éjjel-nappalikkal és turkálókkal tarkított posztszocialista képébe. Simán elmentem volna mellette, ha meg nem látom a fémborítású kaput, ami indás-szívleveles díszeivel mindent elárult. Igaz, a bejárat feletti római 1912-ből, ami az átadás éve, mára csak egy árva C betű maradt. Az omladozó vakolathoz jól passzol a rendszerváltást is átvészelt, hetvenes évekbeli neonreklám az épület sarkán, bár rég nem kapni már csini konfekcióruhát az Alkalmi Áruházban.

Nehéz elképzelni, hogy egykor az építész és felesége, Káldor Klára családjának több tagja is itt lakott, Kozma Lajosról nem is beszélve. Persze akkor még menő környék volt, sorban épültek a szecessziós bérházak az utcában. Az ötödik emelet sarokerkélye a tulaj merész választása folytán égszínkék szélfogót kapott, így garantáltan odavonzza a tekintetet, amit csak azért ne bánjunk, mert nem máshoz, mint az utca legkirályabb tetőteraszához van itt szerencsénk, élénkzöld bokrokkal.

forrás: lajtaarchiv.hu

a mai külső fekete-fehérben

a kapu egykor/ forrás: lajtaarchiv.hu

...és ma

A Harsányi testvérek, Adolf és Ferenc 1911-ben rendelték meg sógoruktól a Víg utca és a Népszínház utca által határolt saroktelekre építendő ötemeletes bérház terveit. Az eredeti rajzokon szereplő homlokzat erősen hajaz a Szervita téri - és a Rákóczi úti házéra, aztán a végeredmény mégis egészen más lett. Lesújtó, ha a ház régi fotója után megnézzük a mait, és nemcsak a málló vakolat miatt. Ennél a háznál nem az évek során esetlegesen elpusztult vagy elveszített ornamensek okozzák a hiányérzetet. Itt ugyanis maga az épület a dísz, annak formai egyszerűsége a lekerekített sarkokkal és az azok közé beékelődő erkélyekkel. Lajta szinte csak a zárterkélyek mellett, a főhomlokzaton helyezett el stilizált népművészeti virágdíszeket, illetve a nyílászárók kaptak még csinos keretet, amúgy kívül semmi. És ha a ház külsején nem is ismerhető fel könnyen az egykori Lechner tanítvány kézjegye, bent, a lépcsőházban és az udvarban sorban jönnek a Lajtára már annyira jellemző, aprólékosan megtervezett részletek: nagy vas-üveg felület a lépcsőház és az udvar között, a Vas utcai iskolából visszaköszönő színes üvegablak stilizált virágdíszekkel, a kilincsek és ajtók formája, indák és szívleveles díszek a korláton, az ajtók rácsain. Minél több házát járom végig, annál felfoghatatlanabb számomra, hogyan tudott ennyire elmerülni a részletekben, kialakítani egy saját, főként Erdélyben és a Felvidéken tett útjaiból táplálkozó, de mégis egyedi motívumvilágot, ami senkiével össze nem hasonlítható és ezzel egyidejűleg kortársainak nagy részét és a közízlést tíz-húsz évvel beelőzve formailag teljesen modern épületeket tervezni. Ehhez képest ez a ház is sokkal több törődést érdemelne és sokszor ez nem is pénz-, hanem odafigyelés kérdése, aztán meg persze összefogás-, majd ha ezek megvannak, ízlés kérdése is, és innen már vékony jégen táncolunk. Reménykedjünk.

A Víg utcai front nem annyira a huszonegyedik századot, mint inkább egy régen letűnt kort idézi:

a Népszínház utcai front a bejárattal az ötvenes évek közepe táján (Forrás: fortepan.hu)

A fenti kép ma. Az állapot nem, csak az üzletek változtak.

 A hely szelleme mélyen megérint, hazafele veszek egy gyrost a töröknél, naná hogy hagymával és csípőssel, aztán a villamos felé menet végigcsöpögtetem a ruhám.

Archív fotók: Lajta Béla Virtuális Archívum és Fortepan

Frissítés:  A ház a Budapest100 alatt szombaton és vasárnap is látogatható 10-17 óra között, a programfüzet szerint "az érdeklődők régi képek és tervrajzok segítségével idézhetik meg a ház múltját és kereshetik meg az idő lenyomatait." 2013. április 6-7!

Tovább a bejegyzésre →

Bontják a Váci út 125-öt

Lassan egy éve, hogy írtam a Váci út lepukkant épületegyütteséről, és akkor nagyjából azzal zártam a sort, hogy nem tudni, meddig állnak még a házak. Úgy látszik, ma se építeni, se bontani nem tudnak olyan flottul, mert az azóta eltelt 11 hónap épp csak arra volt elég, hogy a szélső földszintes ház hátsó frontját ledózerolják.

tavaly még így /2011 június

2012 május

2012

Eltűnt az oldalsó kéménysor és a homlokzat csinos timpanonja is, egyedül a retró neonfelirat koszos maradványa tartja még magát a faldarabon, ami egykor a homlokzat volt.

2011

2011

2011

2011

Nem volt különösebben szép ház, se nem különleges, de mégis. Az irodaház, amelyet valószínűleg felhúznak majd a helyére, hogy átadják a Váci út századik, később kiadhatatlan irodákkal teli beruházását, sem lesz az. Finta József Volga szállója alig több mint negyven évig húzta, a KÖKI régi állomásépülete huszonnyolcat,  Wellisch Andor legendás Ügető-je pedig nyolcvanhármat élt. Mindegyiket lekörözte.

Tovább a bejegyzésre →

Prágai Árminék százéves bérháza a Hegedűs Gyula utcában

Még javában tartott a tél, amikor Újlipótvárosban, a Hegedűs Gyula utca 32-ben ezeket a fotókat csináltam. Jégcsapok lógtak az ereszcsatornákról, szomorú hófoltok borították a tetőt és a lábam is átfagyott a cipőben, mire hazaértem. De legalább belógni nem kellett, mert éppen százéves a ház, és a Budapest100 kapcsán ismerős önkéntes-társ lakik benne. 

Prágai Ármin és neje, Pollátsek Irén építtette a házat 1912-ben a Csanádi és az akkor még Csáky-, ma Hegedűs Gyula utca sarkán. Vermes József tervei alapján Grosz József mester irányította az építkezést és 1912. november 1-én került pecsét a vasbetonszerkezetes épület használatbavételi engedélyére.

A levéltár 35 db foliót (azaz vegyesen tervrajzokat és egyéb doksikat) őriz, ha arra gondolok, hogy száz éve áll a ház, ez nem annyira sok. 

forrás: Budapest Főváros Levéltára

Az eredeti tervek szerint a pincében fás- és szénkamra, vasalószoba, mángorló, mosókonyha, szárítókamra, műhely, raktár és gépkamra is volt. 1938-ból fennmaradt még egy lakásmegosztási terv az I. emelet 2. számú lakásról. A terveken Prágai Ármin és neje neve szerepel, talán gyermekük számára vagy egy újabb bérlő miatt készíttették őket. Aztán a második világháború idejéből és az ötvenes évekből semmi, átmenet nélkül ugrik a levéltári paksaméta huszonöt évet, mintha a második világháború és 1956 meg sem történt volna. Érdekelt volna, hogy Prágaiék túlélték-e a második világháborút, vagy hogy ötvenhatban hányan disszidáltak a házból Nyugatra, de ezeket a történeteket csak utánajárással lehetne talán megtudni, így maradnak a tények:

1963-ban a kerületi IKV Herskovits Jenő építész tervei alapján általános felújítási és tatarozási munkákat végez "beleértve az összes bérleményben a természetes kopással járó elhasználódás javítását." A házat háborús sérülések, belövések érték, ezért az elvesztett díszek szakszerű kiegészítése vált szükségessé. Pótolják a homlokzati párkányt, javítják a vakolatot, a tűzfalakat, a nyílászárókat, kimeszelik a padlást és a pincét. Az udvar ekkor kap betonburkolatot, s mint sok más házban, itt is ekkor tűnnek el az üvegtéglák, amelyeken keresztül természetes fényt kapott a pince, valamint rendbe hozzák a függőfolyosó korlátját is. Szerencsére sok régi elem  megmenekült, a járólapok, a korlátok, egy csomó madár a ház homlokzatán és gyönyörűek a régi ajtók is.

Az előcsarnoktól befelé haladva a függőfolyosó és a belső udvar ma így fest:

Százéves szívek a liftházon:  

A házban lakó C. elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt tűz volt az előcsarnokban, amelyről ma már csak egy oda nem illő téglaborítás árulkodik, a pávák szerencsésen megmenekültek:

A mostani hétvégén sajnos nem lesz nyitva a ház, de a környéken, az Újlipótvárosban a százéves házak ünnepén kinyitják a Visegrádi utca 29-et, amely szintén idén ünnepel és gyönyörű a vesztibülje, a Hollán Ernő u. 3-at és a Katona József u. 26-28. alatti Palatinus házat. Soha vissza nem térő alkalom, ilyeneket kár lenne kihagyni:

A bejegyzésem közzététele után szólt C., hogy Prágai Ármin nejével együtt 1951-ben halt meg, egymás mellett nyugszanak a Kozma utcai temetőben, tehát eszerint túlélték a második világháborút. Az építész, Vermes József viszont Holokauszt áldozat, 1944-ben halt meg. 

Tovább a bejegyzésre →