Ferihegy 1 retró

"A kerület déli sarkában hatalmas zöld foltot látunk a térképeken. Itt épült meg a Ferihegyi repülőtér, Európa egyik legkorszerűbb, legszebb repülőtere. A betonépületek, hangárok között ezüstszínű gépmadarak tucatjai sorakoznak, s alig van a napnak olyan órája, hogy egy-két külföldi gép ne tartózkodnék a beton kifutón. A több kilométeres hosszúságú beton leszállóra Koppenhágától Kairóig, Brüsszeltől Moszkváig a világ harminc fővárosa felől érkeznek a repülőgépek. Több ezer kilométeres útjuk során itt pihennek meg a TU-104-es és az IL-18-as szovjet utasszállító gépek, valamint a nyugati légiforgalmi társaságok óriásgépei. A repülőtér korszerű épületeiben éttermeket, postahivatalt, társalgókat, árusítóhelyeket, pénzváltókat találunk. Az épület egyik szárnyában helyezték el a magyar vízum nélkül hazánkon átutazó külföldi vendégek ún. tranzitszállodáját, ahol 38 kényelmes, fürdőszobával ellátott vendégszobát rendeztek be. A városból érkező látogatók a repülőtér központi épületének teraszán elhelyezett étteremben kitűnő ételeket, frissítő illatokat kaphatnak, és elgyönyörködhetnek a repülőtér pezsgő életében." 

A Panoráma Útikönyvek sorozat 1961-es Budapest kiadványa nem fogja vissza magát, az akkori időkben szokásos "nálunk minden rendben van, hasítunk és épül a szocializmus" stílusban lelkendezik a reptérről. Ez esetben azonban meg lehet neki bocsátani, 1960-ra Ferihegy valóban Közép-Európa legmodernebb repülőtere lett, az 1950-es nyitás ötvenezres utasforgalmát addigra meghétszerezte, majd a hetvenes évek közepén elérte az 1 milliót, 1980-ra pedig már 1,8 millió utast fogadott. 

fotó: egykor.hu

Szomorúan írom le ezeket a számokat, most, miután pár nappal ezelőtt bezárták a Ferihegy 1. terminált. Igaz, hogy a tervek szerint "csak" öt évre, vagy legalábbis bizonytalan időre, de ahhoz képest, hogy 2005-ben közel 9 milliárd forintból újították fel, ez több mint kár. Már csak azért is, mert a terminál épülete több szempontból is különleges: már a háború előtt elkezdték építeni, de csak 1950-ben adták át. Különleges a grandiózus, vörösmárvánnyal borított, rácsos mennyezettel és üvegtégla fallal ellátott központi épülete, mely az évszám dacára inkább még a modern stílus jegyeit hordozza. No meg azért is, mert az épület felülnézetből egy repülőgépet formáz: a többszintes utas- és fogadócsarnok illetve étterem a törzsben, a forgalomirányító és az egyéb kiszolgáló helyiségek a többszintes szárnyakban és a farokrészben helyezkednek el. A forgalomirányító tornyok szimbolizálták a repülőgép légcsavarját. Az évek során, a sok hozzáépítéssel, bővítésekkel sajnos elveszítette az eredeti formáját.

a repülőgép forma a későbbi toldásokkal/ Forrás: FB Malév retró csoport

nyitóünnepség, a bal sarokban Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak/fotó: Fortepan

fotó: Fortepan 

félkész szárnyépület / fotó: Fortepan 

az ősidők / fotó: Fortepan

forrás:  FB Malév retró csoport  

A története a második világháború előtti évekre nyúlik vissza, addigra ugyanis a főváros kinőtte a budaörsi repteret, ami nedves altalaja miatt amúgy is alkalmatlan volt a nagyobb testű gépek fogadására. A kormány ekkor a városközponttól 16 km-re fekvő Ferihegypusztát választotta az új repülőtér helyének. 1939-ben a forgalmi épület tervezésére pályázatot hirdettek, amelyen ifj. Dávid Károly munkája nyert. Dávid többgenerációs építész család sarjaként, 1931-ben végzett a Műegyetemen, majd hosszabb időt töltött külföldön, amelyből kilenc hónapot Le Corbusier párizsi irodájában dolgozott. Hazaérkezése után azonnal kapcsolatba lépett a modern építészet itthoni képviselőivel, a Molnár Farkas és Fischer József által vezetett CIRPAC csoporttal. 1933-ban saját irodát nyitott, legjelentősebb munkái ezen kívül a Népstadion és a MOM Kultúrház voltak.

A forgalmi épületet a háború miatt csak 1942-ben kezdték el építeni. A gyorsforgalmi út 1943-ra lett kész, amikor az aktív légiforgalom is elindult. A háború alatt a polgári építkezés lelassult, majd 1944 elején teljesen leállt. Az 1944-es német megszállás következtében a repteret háromszor is szövetséges légitámadás érte, akkor elpusztult a két oldalszárny, míg a forgalmi épület viszonylag jól megúszta. A háború után a kormány a hároméves tervben (1947-49) előirányozta a reptér újjáépítését és befejezését, megszavazva negyvenmillió forintot a munkák költségeire. Az ünnepélyes átadási ünnepséget 1950. május 7-én, vasárnap tartották és az elkészült részek lehetővé tették a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (MASZOVLET) itteni működését. A "szárnyak" akkor még nem működtek, csak az egyik szárny földszintjén a tranzit és az emeleten az étterem. A légitársaság ekkor még csak néhány külföldi járatot üzemeltetett, elsősorban Prágába, Bukarestbe, Varsóba és Szófiába repült.
1954-ben alakult meg a MALÉV. Az első nyugatra induló, menetrend szerinti járat 1956 nyarán szállt fel Bécsbe. Hozzánk a KLM indított először járatot 1957-ben. A forgalmi épület is ekkora készült el teljes egészében és a nagyobb gépek megjelenése miatt megkezdődtek a 2500 méteres futópálya hosszabbítási munkái.  A háborúban lerombolt "szárnyak" újjáépítését korabeli fotók alapján 1958-ban kezdték meg és a következő évre készültek el.

fotó: Fortepan 

fotó: Fortepan

szimmetrikusan kialakított előcsarnok, nagy üvegtégla felületekkel/ fotó: Fortepan

fotó: egykor.hu

Az előcsarnokból lépcső vezetett a galériára, ahonnét a híres teraszt is meg lehetett közelíteni és integetni a hozzátartozóknak. A galéria bal oldalán lévő büfé az utasokat és a látogatókat is egyaránt kiszolgálta, igaz, borsos árakon. A bár ahhoz az Éttermi és Büfé Vállalathoz tartozott, amely a legendás Mézes Mackó ételbárok szülőatyja és üzemeltetője volt. Az étteremben a helyiség közepére tették a konyhát, így egyszerre tudták kiszolgálni a tranzitszálló vendégeit és a külsős látogatókat. Messze voltak akkor még a mai biztonsági előírások.   
A Maci bárral átellenes oldalon volt a VIP lounge, ahova csak diplomata útlevéllel vagy tagsági kártyával tehette be lábát földi halandó. A hatvanas években a terminál bal szárnyában hotel is nyílt, hogy a csatlakozásra váró tranzit utasok itt tölthessék az éjszakát.

fent a galérián / fotó: Fortepan 

az induló tranzit várója /fotó: egykor.hu

fotó: egykor.hu

ezt csak a kávégép miatt/ fotó: Fortepan

a tranzit szálló várója fotó: Fortepan

1961 tranzit váró duty free shop/forrás: egykor.hu

az irányítótorony/ fotó: Fortepan 

a hatvanas években/ fotó: Fortepan 

...és kb. tíz év múlva/ forrás: egykor.hu

A terminál a nyolcvanas években már nem bírta egyedül kiszolgálni a megnövekedett utaslétszámot, így 1985-ben átadták a Ferihegy 2-t. Az egyes sorsa egy darabig kérdésessé vált, a bontástól a 2000-ben elnyert műemléki védettség menekítette meg. Felújítása példásan sikerült, a megbízott építészek célja a Dávid-féle épület eredeti állapotának lehető legtökéletesebb rekonstruálása volt, amely 2005-re lett kész és elnyerte az EU műemlékvédelmi díját, az Europa Nostrát. 
Először a szüleimmel voltam itt a hetvenes évek derekán, amikor amerikai rokonok elé mentünk ki az NSU-val, és igen, én is voltam az erkélyen dobogó szívvel integetni és valami üdítőt is kaptam a bárban. Utoljára pedig Rómába mentem innen a rózsaszín szárnyú géppel, akkor még nem gondoltam, hogy egy darabig utoljára... 

az eredeti berendezés/forrás: fortepan.hu

az ötvenes évekbeli bútorokat az évek során lecserélték/ forrás: FB Malév retró csoport 

most már zárva/ fotó: Rimanóczy Jenő-Wikipédia

forrás: wikipédia.hu/Rimanóczy Jenő

Ferihegy történetéhez az infókat innen és innen vettem.

A fotók innen, innen és innen és innen.