2012. június 29., péntek

Kaposvár, a szülővárosom

Furcsa, hogy a mai napig Kaposvárt tartom az Otthonomnak, miközben már lassan az utcák nevére sem emlékszem. Most kiszámoltam, hogy összesen tizenhat évet éltem ott, amit már régen simán beelőzött a fővárosban töltött éveim száma. De mégiscsak ide jártam iskolába, itt alakult ki a személyiségem, itt ettem életem első pizzáját Krisztával a Fő utcában (gombás volt és bőven adtak hozzá ketchupot, ami Olaszországban szentségtörés, de Kaposváron 1985 körül háváj volt a javából) és még sorolhatnám...

1928-ban nyílt meg mint Városi Mozgóképszínház, én Vörös Csillag moziként ismertem. Első mozim.

A Fő utca ma sétálóutca, régen itt ment át a 12-es busz és sokkal nagyobb volt a forgalom.

Fő utcai házak



egykor Latinca tér

Ady Endre utca

a retró feliratot nemrégen vették le

Kossuth tér

az egykori Zárda 1870 körül épült




Lépcsőház a Fő utcában...

... és egy modern házé a Zárda utcában.

A felirat szerint tervezte és építette Horváth Andor.

a belvárosban sok a szecessziós ház

régi kapuk...




Az art decos Szivárvány Kultúrpalota Lamping József kaposvári építész tervei alapján épült.

A Hotel Kapos igazán semmihez nem passzoló épülete a templommal szemben áll.
a Nagyboldogasszony Székesegyház épületét 1886-ban szentelték fel

Ez igazán személyes: naplemente panelházzal az erkélyünkről.

A város előnyére változott az elmúlt években, de ha eszembe jut, többnyire csak azt a régi arcát látom, még ha sokkal gyűröttebb és szürkébb is. Szökőkutak, szobrok és rendezett terek nélkül. Az az enyém.


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése