Falusi ház a Börzsönyben és hasonló álmodozások

Szívesen kezdeném úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt, de érzem, hogy csöpögős lenne, pedig ez a  ház megérdemelné a romantikus felvezetést. Szokolya a Börzsöny déli részén, a Duna partjától, Kismarostól pár kilométerre fekszik, nem túl frekventált helyen. A környék egykor kedvelt kiránduló- és  túrázóhelyei ma kissé elhanyagoltnak látszanak, mindegyikre ráférne egy fazonigazítás. A retró hangulatot nem nagyon kell keresni, Királyrét fele az úton impozáns, üres ipari csarnok, özönvíz előtti teherautó, benzinkút, majd Királyrétre beérve elhagyott turistaszálló fogad - minden sarkon belebotlunk múltunk egy darabjába. A szokolyai ház (Fő utca 93.) viszonylag jó állapotban van, bár nem látszik lakottnak, de menthetetlenül lepusztultnak sem. A kapu melletti oszlopokon 1913 áll és egy monogram, SZJ. Tornácos, füves udvar, rózsabokrokkal és egy régóta használaton kívüli, kissé viseltes kukoricagóréval. Ha tehetném, biztos megvenném, stresszmentes, egészséges vidéki életet élnék, és a mobiltelefont jól eldugnám az udvar végibe, csak wifi legyen! És bioparadicsomot termesztenék, stb, stb, pont ahogy egy éve itt leírtam.

Szokolyán a posta sem akármilyen, innen lehet kézzel írott levelet, képeslapot és extrém esetben táviratot feladni, ha véletlenül úgy eldugná az ember a mobilját, hogy soha többé nem kerülne elő és urambocsá, még a telefonszámok is elvesznének....

Szokolya, régi kapu

Királyrét: itt már nem kapni szállást...

  

... és tankolni sem lehet.

De van retró géppark az erdei vasút mellett.

Ja, és nem volt nálam fényképezőgép, csak mobil, az életlen képeket így instagrammal igyekeztem vonzóbbá tenni. Ugye milyen jó, ha van egy mobilunk?