Pozsonyi út 42- a Dunapark ház harmadik lépcsőháza

A Magyar Rabbethge és Giesecke Magtenyésztő Rt egy fokkal szolidabb lépcsőházat kapott a Hofstatter-Domány párostól a 42-ben, de csak egy fokkal. Kissé már bánom, hogy a kék gumiszőnyeges csigalépcsőt annak idején közzétettem, most sokkal könnyebb dolgom lenne, még előttünk lenne a csúcs. Persze ezt a blogot is csak közvetve írom én, valójában nagyon is az Élet alakítja, most például hétfő este óta egyrészt nem jutottam hozzá az aznap délutáni fotókhoz, másrészt pedig az Újlipótban tett túrán úgy éreztem, hogy annyi mindent nem tudok még, hogy nem is szabadna írnom. Napokig kínozott ez a gondolat, mígnem tegnap végre meglettek a képek és legyőzték a béna énem. 

Az épület H alaprajzú és úgy csatlakozik a 38-40-hez, hogy baloldalt, az első emelet felett a belső udvara megnyílik a Pozsonyi út felé és a szomszéd belső udvarával karöltve franciaudvart alkot.

Az előző kettő után azt hiszem, senki nem fog rácsodálkozni a lépcsőházra. A közös szülők kéznyoma itt is ott van mindenen, a formákon, a használt anyagokon, és a modernista lépcsőház immáron jól ismert tartozékait is hozza szépen: a díszítőelemmé alakított régi hangosbeszélők, a kandallónak álcázott radiátorok, gumiszőnyeg, üvegfalak és a minimálisnál is minimálisabb ornamentika.

  

A H betű középső vonalában nyíló lépcsőház üvegfalakon át kapja a természetes fényt, jobbról és balról is.

.

És akkor itt van megint a gumiszőnyeg. A középső lépcsőház kék színű gumiját már az egekig magasztaltam, de a szürke (nem tudom eldönteni hogy egér- vagy galamb-) is feltűnő, pedig ehhez a színhez ezen a jelzőn kívül minden passzol. És mégis. Az Emergé gumiszőnyeg a néhai Magyar Ruggyantagyár (rövidítve MRG) terméke, majd minden korabeli lépcsőházban jelen van és idestova hetvenöt éve láthatólag jól bírja a gyűrődést.
Emezt és az elmúlt évtizedekben lecikizett linóleumot abban az időben ugyanis előszeretettel használták, a linóleumot bútorokon, sőt lakószobákban is, és nem féltek a színektől. A lakásomban eredetileg felragasztott rémálom PVC jutott eszembe, amit lóhalálában padlólapra cseréltem, de ezeket elnézve, átértékelem a padlólap kontra linóleum kérdést. Ez utóbbi ugyanis, a PVC-vel szemben természetes anyag, parafa és lenmagolaj tartalommal, és nagyon strapabíró. Mielőtt bárki azt gondolná, zsíros apanázst kapok egy burkolóanyaggyártól, az sajna téved, bár semmiképpen sem zárkóznék el előle.
Eme, a linóleum és a gumiszőnyeg erényeiről folytatott tananyagocskával zárnám az újlipótbéli luxusbérház  történetének utolsó részét és ezúton köszönöm mindenkinek a figyelmet:)

Felhasznált irodalom: Ferkai András: Pest építészete a két világháború között