Angyalföld Rózsadombja- az egykori OTI-lakótelep

Angyalföld, a Fiastyúk utca- Göncöl utca- Kámfor utca - Béke út- Gyöngyösi út- Nővér utca által határolt terület. Ha a Duna Plazától keleti irányban elindul az ember, előbb-utóbb betéved valamelyik, többnyire a násznép tagjairól elnevezett utcácskába. Észak-déli irányban sorban olyan utcanevek jönnek, mint Násznagy, Menyasszony, Vőlegény, Sógor, Koma, Cimbora, Pajtás, Unoka... 

A családi, iker- és sorházakból álló telep közepén egy különálló mikrokozmosz a József Attila tér, az ötvenes évek világát idéző szocreál emeletes házakkal, de ide egyszer még visszatérünk egy másik posztban. A teret keleti oldalról a József Attila Művelődési Központ zárja. Ezeket a háború miatt csak az ötvenes évek elején építették meg.

Angyalföldet 1938-ban Horthy Miklós kormányzó feleségének tiszteletére keresztelték át Magdolnavárosra. Ezt azért írom, mert a telep eredeti neve magdolnavárosi OTI-kertváros, így találtam meg Ferkai András: Lakótelepek c. könyvében is, de Horthy Miklós kertvárosnak is hívták. 

Forrás: Preisich Gábor: Budapest városépítésének története

Ez volt az első, egész városrészt alkotó, egységesen beépülő terület az akkor még lényegében teljesen rendezetlen Angyalföldön. A Közmunkatanács 1939-re lett kész a terület rendezési tervével, aztán tervpályázatot írtak ki, a következő évben pedig már el is kezdődött az építkezés. 1942-re a fent már említett József Attila teret szegélyező kétemeletes házak és a Fiastyúk utca menti épületek kivételével állt a telep. A tervekből negyvenegyet díjaztak, köztük Molnár Farkasét, Fischer Józsefét, ifj. Dávid Károlyét, de számos, akkor még ismeretlen, fiatal építész is nyert, úgy mint Benkhard Ágoston, Kéry Gyula, az idősebbek közül Lechner Jenő, Hoepfner Guido. Az Országos Társadalombiztosító Intézet elsősorban munkásoknak építtette és adta bérbe a földszintes házakat. A 751 háznak csak ötödébe költöztek tisztviselők. Az észak-déli irányban kialakított utcák a házak megfelelő tájolását szolgálták. 

Forrás: Preisich Gábor: Budapest városépítésének története (a lenti kép is)

Minden háznak volt elő- és hátsókertje. A sorház egységekhez eredetileg száz négyszögöles telek, valamint egy, illetve másfél szobás lakások tartoztak.

Az iker- és a családi házak 125 négyszögöles telekkel és általában két szobával épültek meg. Tágas konyha, kamra, előszoba, WC, fürdőszoba, tornác, terasz vagy veranda járt még a kertvárosi álomlakáshoz. 

A telep összképe a sok építész miatt változatos, de mégis egységes lett. Keveredtek a népies és a modern stílusra jellemző elemek, sok ház kapott boltíves tornácot, zsalugáteres vagy körablakokat, szinte mindnek magas teteje, kő- vagy tégla lábazata volt.

Fotó: FORTEPAN - Gyöngyösi út

Nem véletlenül írtam múlt időben az előző mondatot, a telep a születése óta sokat változott. A nyolcvanas-kilencvenes években kezdték el a telkeket sűrűn beépíteni, a régi házak helyére sok helyen újat, stílusban nem feltétlenül odaillőt építettek. Ahogy gazdát cseréltek a házak, vagy éppen bővült a család, elkerülhetetlen bővítések, toldások, tetőtér beépítések történtek. Az egykor homogén képet már csak foltokban lehet felfedezni, de kertváros maradt, ez nem változott, max. a beépítések miatt kisebbek lettek a kertek.

Karácsony előtt 1-2 héttel tévedtem a környékre, egy vasárnap délelőtt és nem hittem a szememnek. Régen jártam itt és akkor csak azt jegyeztem meg, hogy ez már olyan, mintha vidéken lennék. Most megint azt éreztem, mint már annyiszor Angyalföldön, hogy minden utcasarkon érhetik az embert meglepetések, itt is átmenet nélkül lett az ötvenes évek művházas mintateréből mini-Rózsadomb, békés, nyugodt kertváros, sehol egy lélek, csak tettrekész kutyák a régi drótkerítések mögött, gondosan elhelyezett karácsonyi díszek a kertekben és a házakon, fények az ablakokban. A régi házak többségét felújították, így szinte mindegyik visel valami toldozást-foltozást, amit felül lehetne bírálni. De ha eltekintünk az olyan, nekem nem tetsző "apróságoktól", mint az élénk sárga vagy zöld színű homlokzatba elhelyezett vakítóan fehér műanyag nyílászárók, vagy a kiugró tetőablakok, az egész, így egyben, ahogy van, minden hibája ellenére mégis szerethető. A régi jellegről árulkodik még egy csomó boltív, helyenként tömzsi, a népies építészetre jellemző oszlopok, zsalugáterek, régi ablakkeretek és tornácok.

A mai helyzet ismeretében fura 1939-es újságcikket olvasni a Horthy Miklós városrészben építendő OTI-lakótelep születéséről, idézem: "...csak örvendhetünk azon, hogy legközelebb tekintélyes mértékben nyer foglalkoztatást a magyar építőipar. A fő cél az volt, hogy a pangó építőiparon segítsen az OTI, egyben lakáshoz juttatva vagy ezer családot. Ezek mellett azonban nem szabad mostohán bánni a művészet szempontjaival sem..." A cikkíró az építkezése híre feletti ujjongás után aggodalmát fejezi ki, hogy vajon vannak-e egységes tervek és hogy "érvényesülnek-e benne szabadon a  művészeti elvek. (...) Úgy képzeljük ezt a telepet, hogy ez egy különálló összkompozíció legyen, amely mintegy ékkő gyanánt illeszkedik bele szépen fejlődő Budapestünknek eddigelé nagyon is elhanyagolt tájába." 

Bármilyen művészeti szempontok miatt aggódott is a cikk írója, az ilyen és az ehhez hasonló telepek, lásd pl. Wekerle, mind megszenvedték az idő múlását és a nem megfelelő építési szabályozást, ami a gyakorlatban sok mindent megengedett és lehetővé tett, amit nem kellett volna. Hagyták, hogy a funkció, a praktikum és más dolgok előnyben részesítése mellett mostohán bánjanak a művészet szempontjaival. Pedig vannak rá példák, hogy mindegyikre, egyszerre oda lehet figyelni. Jó lenne, ha azt a keveset, ami megmaradt még a telep egykori összkompozíciójából, sikerülne megőrizni valahogy. 

Felhasznált irodalom: 

Preisich Gábor: Budapest városépítésének története

Ferkai András: Lakótelepek

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között
Az 1939-es újságcikket az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben találtam.

További angyalföldi/vizafogói lakótelepek...  

Fiastyúk utcai lakótelep

Malomházak(Kilencház)

Olcsó és egészséges rendőrlakások a Dagály utcában

... és ajánlom még ezeket a bejegyzéseket Angyalföldről: 

Megújult a Turbina utca

képek Angyalföldről

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Angyalföldi séták: Tomori köz

Ha eltekintünk a Váci úti toronyházaktól, vagy mondjuk inkább úgy, hogy egészében a Váci úttól és attól, ami ott építészetileg történik, akkor Angyalföldet igenis lehet szeretni. A Duna közelsége, a Dagály, a Rákos-patak és főként a régi gyárépületek miatt, amelyekbe tízemeletes lakótelepek és vadiúj lakóparkok mellett úton-útfélen belebotlik az ember. Ha pedig kisvárosi nyugalomra és oxigéndús patakpartra vágyunk, irány a Fiastyúk utcai lakótelep, amelyet ötven évvel ezelőtt a német kommunista politikusról neveztek el Thälmann utcai lakótelepnek.

1948-ra lezajlott a kommunista hatalomátvétel és elkezdődött a központosított tervgazdaság kiépítése. A hidegháború miatt kiemelten nagy hangsúlyt fektettek a nehézipari központok fejlesztésére, köztük Angyalföldre és Újpestre is, az ott lévő ipari létesítmények miatt. Lakásokkal már kevésbé volt jól eleresztve a környék, Angyalföld is inkább az olyan telepekről volt ismert, mint a Tripolisz, amely gyakorlatilag egy szükséglakásokból álló szegénynegyed volt. A szocializmust építő munkásoknak pedig otthon kellett, mégpedig gyorsan. Az építőipar államosításával az építészeket állami tervezőirodákba vezényelték, amelyek hajlandóak voltak normákban és típustervekben gondolkodni. Így vált a stílus az ötvenes évekre politikai kérdéssé, és így történt, hogy a kozmopolita, nyugatiasnak tartott modernizmust, amely viszonylag sokáig tudta tartani magát a magyar építészetben, az ötvenes évek elején politikailag kezdték el fúrni. A homlokzatok akkortájt kapnak némi archaizáló jelleget, kicsit pompásabbnak, veretesebbnek próbálnak tűnni, oszlopok, timpanonok és a modern építészetre egyáltalán nem jellemző díszítőelemek jelennek meg. 
A Tomori közben visszafogott szocreál stílusú háromemeletes házak állnak, amelyek időben megelőzték a Tahi utcában, a Rákos patak mentén felhúzott, városképi jelentőséggel bíró sorházakat. Az eredeti terv az volt, hogy három ütemben 2300 lakást építenek, de az 56-os események kicsit változtattak a dolgok folyásán. 

a kocsma

oszlopokkal alátámasztott átjáró

A forradalom alatt a Tomori közben megépült, még át nem nem adott házakba önkényes lakásfoglalók költöztek. Az egyik illegális lakó így emlékezett ezekről az időkről: "A Tomori köz 15-be mentünk először a harmadik emeletre. Az egész lépcsőház így telt meg lakókkal. Nem volt még se gáz, se padló. Az ajtó már fenn volt, de a papa tett rá zárat, még szerencse, hogy lakatos a szakmája. Borzasztó sokat álltunk ki. Féltünk, féltettem a gyerekeket és a férjemet is. A harcok alatt egész idő alatt otthon voltunk, nem mozdultunk ki a lakásból. Ennivalót a férjem szerzett, kenyeret a Petneházy utcából hoztunk. Mikor lenyugodott a helyzet, a tanács mindenkit megbüntetett, de szerencsére maradhattunk. Mi 400 forintot fizettünk be, ami akkor nagyon nagy pénz volt. A lakást már úgy fejezték be az építők, hogy közben bent laktunk.”

forrás: Fortepan.hu

A Tomori köz házainak építése 1957-re fejeződött be

A telep építészetileg "változatos".  Ezek a házak a Hajdú-közben állnak.

Zűrzavaros idők voltak, olyannyira, hogy 1957 elején a rengeteg lakáskérelem és az illegális beköltöző miatt rendeletben tették kötelezővé a lakásügyek felülvizsgálatát. Az 1600 kerületi ügyből 916-ot tárgyalt meg az illetékes bizottság, de az ott lakók 90%-át végül jogosultnak találták az általuk elfoglalt lakásra, és csak 46 esetben döntöttek a kilakoltatásról. Olyan is volt, hogy a jogosultság dacára a kiköltöztetés mellett döntöttek, például a Fiastyúk utca 8-ban, ahol két család az első perctől fogva rongálta a belsőt, parkettát szedtek fel, szalmazsákot gyújtogattak, leszerelték és eladták a mosdókagylót. 1957 májusában még 2600 család várt lakáskiutalásra, és ezt csak egy módszerrel lehetett könnyen és gyorsan megoldani: az igényszint csökkentésével. Így lett, hogy az 1958-60 közt felépült Tahi utcai, ötemeletes házakban már sokkal több volt a csak mosdófülkével bíró, komfort nélküli "CS" típusú lakás. Pozitívum viszont, hogy a forradalmi események és a sürgető szükség a szocreál szigorú archaizáló törekvésein is enyhítettek, így a Tahi utcai sor külsőre újra a modern házakat idézi.

Tahi utca

a "Béke kútja" (máshol "Ifjúság kútja") nevű szoborcsoport Vedres Márk munkája, még több róla itt

a zene szobra

forrás: egykor.hu

forrás: egykor.hu

Egy darabka ötvenes-hatvanas évek ez a rész, nekem Pécs Uránvárosát idézi. A fák jól megnőttek, a díszkút a szobrokkal ma is működik és csend van, békebeli, igazi csend. A patak partján egy piros Fiat 128-as parkol, a nők önfeledten pletykálnak a kis téren. Ez Angyalföld szebbik arca, a Váci úttól jobbra be a Fiastyúk utcán és meglátják...

Felhasznált irodalom: 

Ferkai András: Lakótelepek 
A lakásfoglalásokról az Angyalföld 1956 c. kiadványból, innen

Még több a lakótelep történetéről, valamint további fotók itt és itt
Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménynek tavaly volt egy jó kiállítása az angyalföldi gyárakról és a Tripoliszról, kár hogy már nincs. 

Tovább a bejegyzésre →