Fejünk felett a világ

Az a baj, hogy a városban járva ritkán nézünk felfelé. Pedig néha meg kell állni, és felpillantani, mert az épületek homlokzata és az utca fenti, a szokásos látóhatárunk feletti része egy külön világ - kismillió kőszobor, kimerevedett emberi arc, stilizált állatok, feliratok, évszámok, neonreklámok, titkos tetőteraszok birodalma. Olyannyira, hogy jobban megnézve, még a lesajnált, kietlen Üllői út is  képes új arcát mutatni. 

Magányos nő a Blahán, az egykori Corvin áruház felemás, oldalsó homlokzatán:

A Párisi-udvar (Schmahl Henrik, 1911) homlokzatáról előrebukó férfitestek:

A Néprajzi Múzeum (Hauszmann Alajos, 1913) tetejéről integet az egyik szobor:

Fürdőzők a Dohány utca 44. alatti, egykori fürdő bejárata felett
(Krisztián Sándor domborműve)

Óriás-pókháló a Tompa utcában:

Üllői úti párok:

Az Örökimádás templom (Üllői út) angyala:

Üllői úti FÁK, egy bérház harmadik emeletén, nemzetiszín lobogóval:

Férfi, elefánt (és galamb) a Március 15. tér-Váci utca sarkán:

Váci út 4:

Egy modern bérház homlokzata a József Attila u. 12-ben, 1939-ből 

(tervező Medgyaszay István)

 Leszegett fejű pár a Ferenc téren:

A Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat neonja a Petőfi S. utcában,
háttérben a Gerlóczy-féle modern ház: 

Csillár a Falk Miksa 30-ban: 

Nem kell mindig rohanni. Amikor tehetjük, álljunk meg és bámészkodjunk. És addig ne vegyük fel a mobilt!