2011. július 17., vasárnap

Vissza az "ötvenes" évekbe

A téglaépületektől elgyengülök. De ez még nem lenne elegendő ok arra, hogy ezt a lakótelepet alaposabban szemügyre vegyük. Azért teszem meg mégis, mert már az első épület láttán is úgy éreztem, hogy beszálltam Dr. Emmett időgépébe és a mai rész pont az 50-60-as évekbe repített vissza. Helyszín: Angyalföld, a Vasas pálya közvetlen közelében, a Röppentyű-Rozsnyai-Forgách-Hajdú utcák által határolt földdarab.




A négyemeletes épületeket kettesével, egymással párhuzamosan húzták fel, valószínűleg az ötvenes években, amikor a szorító lakásgondok enyhítésére emelt sorházak nem éppen a túldíszített homlokzatukról vagy nagy alapterületű lakásaikról voltak híresek. Az állam kényszerű takarékossága nagyszámú, gyenge minőségű otthon létrehozását tette lehetővé - helytakarékos, sokszor inkább csak éjszakai tartózkodásra alkalmas, minimál-konyhás, fürdős lakások voltak ezek. Az épületek oldalán elhelyezett lámpák és a homlokzat nem túl bonyolult osztása egyértelműen egy munkatábor barakkjait idézi, a függőfolyosós oldal meg annyira a szocializmust építő hatvanas évek, hogy zavarba jövök, nem tudom eldönteni, mire számítsak, ha átvágok a két ház közti átjárón. A biciklimbe kapaszkodom és befordulok az első ház függőfolyosós oldalán.





Csak elvétve látni embert, a nagyja annak is meztelen felsőtestű hetvenes férfi, aki a lenyugvó nap fényében ejtőzve könyököl a korláton, meg egy-két kutyás. A régi, kapusháznak tűnő téglaház is üres, úgyhogy nincs ki megállítson. Bevallom, hogy bár mi sokkalta szebb házban laktunk, és nem is éltem még, amikor ez a telep épülhetett, azért hangosan felelevenedik a gyerekkorom. Szívesen benéznék egy lakásba, a nagy része ezeknek biztosan garzon. A héra cserépkályha, ndk turmixgép, fehér csipketerítő és mókusos porcelán nipp együttesének előfordulási esélyére nagy összegben fogadnék, ha lenne hol.  

  


Kissé komikus a sírkertre emlékeztető egykori játszótér maradvány, de a házak közt évtizedekkel ezelőtt ültetett fák láthatóan jól érzik magukat a retró miliőben és összességében mégis annyira békés és csendes minden, hogy rémes leírni, és senki ne értse félre, de szégyenteljes nosztalgiával távozom. 






Frissítés:
Csak most, több mint egy évvel a bejegyzés megírása után derült ki, hogy a telep 1938-ban épült, az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Eredetileg a kongresszusra érkező vendégeket szándékozták itt elszállásolni, annak befejeztével pedig kislakásokként hasznosították az épületeket. 1938 áprilisára el kellett készülni, így az idő szűkössége miatt a házakat a legutóbbi szükséglakás-építkezéseken (Gubacsi-, Bihari-, Illatos út) alkalmazott tervek alapján készítették el. A 32 m2-es lakásokban szoba, konyha, klozet és egy tusolási lehetőségre alkalmas fülke volt. Úgyhogy, bár a hangulata nekem az ötvenes éveket idézte, nem akkor épült!


8 megjegyzés :

  1. (Újra itt!) Ez a duma nagyon tetszik, ez olyan igazi F...is!!

    VálaszTörlés
  2. Kár, hogy a szöveg eléggé a téves dátumozás körül forog. A telep 1938-ban, az Eucharisztikus Kongresszus megrendezésére kapott kölcsönből épült.
    (Úgy emlékszem, de nem vagyok biztos, hogy a kőbányai Hős utca és a ferencvárosi Dzsumbuj is ugyanez az időszak és ugyanez a forrás.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ezt tényleg benéztem, illetve nem néztem be, csak kezdő blogírói lelkesedésből azt tettem, amit nem szabad: hiteles források hiányában hagytam magam félrevezetni egy megalapozatlan információtól. Most rákerestem ezekkel a kulcsszavakkal, meg is leltem Umbrai Laura disszertációját, ami említi a telepet. Mentségemre szolgáljon, hogy pont a kellő információk hiánya miatt beleírtam annak idején, hogy "valószínűleg az ötvenes években épült", így senki nem veheti készpénznek, de persze, így hogy az egész az ötvenes évekre van kihegyezve, kicsit kínos. El kellett volna menni a levéltárba, de olyan erős hatást gyakorolt rám, amikor ott voltam, hogy még aznap este feltettem a képeket és megírtam a posztot. Annyi azonban mindenképpen igaz belőle, hogy nekem, akkor, ott, a hangulat és a függőfolyosókon a lemenő napban sütkérező emberek a gyerekkoromat idézték...
      Az idézett anyag szerint a X. ker. Megyeri (Szigligeti) úti kislakásteleppel épült együtt 1938-ban, és mivel sietni kellett, az előzőleg a Gubacsi, Bihari és Illatos úti telep terveit porolták le és hasznosították újra a két új telep építésekor.
      Köszönöm!

      Törlés
  3. Egyszerűen imádom ezt a telepet. Valóban egy időutazással ér fel ellátogatni oda. A rohanó világ mintha lelassulna ott. Eddig én is azt gondoltam, hogy valamelyik angyalföldi gyár építtethette a munkásai számára, de ezek szerint csak később váltak munkáslakásokká.

    VálaszTörlés
  4. Évekig éltem itt egy lakásban. Ez volt gyermekkorom legboldogabb színtere. A lakótelep egyszerű,de jóminőségű volt! Még ma is elbűvöl a hangulata, ha "véletlenül" arra járok.

    VálaszTörlés
  5. Itt lakott a nagymamám a 5-ös épületben. A háborúban az 1-es és a 8-as épület között bomba robbant, azért más az a két épület.Eredetileg a lakásokban nem zuhanyozó helység volt, hanem kamra. Fürdésre és nagymosásra a lépcső fordulókban található mosókonyhákban volt lehetőség. A konyhákban falikút volt és festett kő, a szobában hajópadló. Hetente jött a szódás, a jeges és a verklis.A játszótér az én időmben jónak számított. A vasas meccseken teli volt a lelátó, a kerítés és a környék szurkolókkal.Jó kis hely volt....

    VálaszTörlés
  6. Az 1 épületet a bombatalálat után 1948-ban épîtették újjá, akkor költöztünk ide. Akkor 5 éves voltam és néhány év kivételével ma is itt lakom.Rengeteg gyerek volt a telepen,. Jó volt itt lakni. Rengeteg emlékem van amire szeretettel gondolok.Nem laknék sehol máshol szívesebben

    VálaszTörlés