Az egykori Pénzintézeti Központ székháza a Szabadság-téren

Alig lett kész a Hotel Kikelet Pécsen, a Lauber László-Nyíri István építészpáros máris újabb pályázaton remekelt, a Pénzintézeti Központ (PK) székházának tervével. 

1937-et írtunk. A Szabadság-tér déli felének beépítésére már hét évvel azelőtt kiírtak egy tervpályázatot, amelyből csak nagyvonalú rajzok maradtak fenn. Többségükben egy hosszú, monumentális épületet álmodtak a Széchenyi utca vonalába, alul árkádos kialakítással, hogy az Október 6. utca felé is biztosítsák az átjárást. 

a füstbe ment tervek közül a harmadik helyezett

A nagy ház terve füstbe ment, a telket lényegében megfelezték és a Bálvány (ma Október 6.) utca megnyitásával 1938-ban elkezdték felhúzni ezt a hétemeletes vasbetonvázas épületet.  

A Szabadság-térrel megküzdött székesfővárosunk. Időben, anyagiakban és türelemben is sokba volt, mire eljutottak odáig, hogy a helyén éktelenkedő Újépület, azaz a II. József-féle behemót kaszárnya, ahol egy időben cirkuszi versenyeket is rendeztek, majd 1849 után börtönként szolgált és Batthyány Lajos halála helyszínéül, szóval ez a várost északról kvázi lezáró és megcsúfító monstrum eltűnjön. 1898-as elbontása után így lett egy többnyire historizáló, elegáns palotáktól szegélyezett nagyvárosi tér, a közepén zöldterülettel, északi felén félköríves kialakítással, amelyet délről is méltóan illett lezárni. Amikor a PK 1940-ben elkészült, ki is verte a biztosítékot. Kapott hideget-meleget a modern, sőt avantgárd fazon meg a homlokzat miatt: "A PK új palotája nem tetszik a főváros közigazgatási bizottságának", "Miként lehetne kiigazítani a PK új palotájának a homlokzatát?" "A Szabadság-tér és a 'stílus'"- hogy csak párat idézzek az akkori újságok címszavaiból.   

korabeli fotók: Marsovszky Elemérné és társa/Magyar Építészeti Múzeum

nyitott folyosó a tetőn

Nem véletlenül ide, egy kőhajításnyira Alpár Ignác tekintélyt parancsoló Nemzeti Bankjától, épült fel a PK székháza: a város financiális központja volt épp a placcon kialakulóban. Jó hír, hogy a régen annyira kritizált külső alig változott, lásd a lenti, évtizedek és ideológiák felett átívelő fotókat. Belülről pedig bármennyire is forgatták fel, viszonylag kicsi az esélye, hogy az utcáról besétálva rendesen szemrevételezhessük. Ahhoz meg kell hívatni magunkat a jelenleg benne székelő bankkal, vagy minimum számlát nyitni, urambocsá' hitelt venni fel... A Pénzintézeti Központ után az épületben a Magyar Hitel Bank, az MNB devizaosztálya, sőt még az MTV is "lakott", míg a végén el nem adták az osztrák banknak, az meg az olasznak.  

A Szabadság-tér felől a negyvenes években:

majd az ötvenesben:

fotó: FORTEPAN

és ez már a 21. század, még a szökőkút előtti időkben:

fotó: innen

Régen a hetediken volt a konyha, az étterem, a házmesteri és gondnoki lakás, felette a gépészet. Legalul óvóhely, felette banktechnikai helyiségek. Klimatizált volt a földszinti, közönségnek kialakított tér, mennyezetre szerelt sugárzó fűtéssel és akkor még ritkaságnak számító "légüdítő" berendezéssel. A földszinti padlót-falat siklósi márvány borította, ahogy az oszlopokat is, vagy a lépcsőházat és az emeleti folyosókat. A járófelület itt is Emergé gumiszőnyeg borította, mi más is lehetett egy ilyen épületben, a harmincas években. Az irodákban is ez volt, a tanácsteremben és az elnöknél viszont parketta járt a márványfalhoz. A pénztári és lépcsőházi üvegfalak váza, az ajtók, a főbejárat ajtói mind bronzból készültek, Jungfer Gyula üzemében. A hatvanas években az éttermi teraszt beépítették, a földszinti üvegbeton falakba ablakokat nyitottak. 1986-ban a földszintet teljesen áttervezték és akkor kukázták ki a bronz bejárati ajtókat is, hogy helyettük rozsdamentes acél legyen. 

belső dizájn anno (fotó: Marsovszky Elemérné/MÉM)

A térre néző homlokzat asszimetrikus, jobb oldalán, a földszinten Medgyessy Ferenc domborműve, a Szüretelők, felette, a másodikon az egykori elnöki iroda loggiája. 

a szökőkút csak néhány éve van

2008-ban volt Lauber László, Nyíri István emlékkiállítás a HAP Galériában, amelynek megnyitóján Ferkai András mondott beszédet. Naná, hogy lemaradtam róla, viszont a világhálón ez is megvan, így nem is bénáznék tovább az építészek munkájának méltatásával, hogy bejön a ház, nyilván eddig is kiderült a nyájas olvasónak. Szóval, aki eddig kitartott, most semmiképp se kattintson el: "... a két építész életművéről szeretnék beszélni, melyről többen meggyőződéssel állítjuk, hogy a 20. századi magyar építészet legjavához tartozik. Hogyan is lehetne ezt az állítást alátámasztani, a munkák kiválóságát magyarázni? Mitől olyan jók, mennyiben különböznek a kortársak hasonló színvonalú épületeitől? Miről ismerszik meg egy Lauber és egy Nyíri-ház, és miről a Nyíri-Lauber? Iparterves kollégáimtól sok történetet hallottam az ott dolgozó Lauber Lászlóról. Nagy részük nem mesélhető el ilyen nagy nyilvánosság előtt. Azt viszont elmondhatom, hogy valamennyien lelkesen beszéltek Lauber tűhegyes ceruzával rajzolt gyönyörű unterlágjairól, okos és pontos alaprajzairól, patikamérlegen kiegyensúlyozott homlokzatairól, általában arról a fantasztikus arányérzékről, amely minden munkáját jellemzi. Legtöbbször a Honvédelmi Minisztérium-II épületét és a Vasipari Kutatót emlegették, de gyakran felidézték a Szabadság téri Pénzügyi Központot is a háború előttről. A kulcsszó az elegancia volt: természetesen könnyed és nagyvonalú magatartás, mely Laubernek nem csak az építészetére, de emberi habitusára is vonatkozott. Ahogy mondani szokták, igazi úriember volt. A Wälder-iroda tagjait ábrázoló fényképen egy kimondottan jóképű fiatalember áll a bal szélen. Jól szabott öltönyben, gondosan megkötött nyakkendőben, kedvesen és magabiztosan mosolyogva néz – no nem ránk –, hanem jobbra lefelé, talán éppen a férfiak közt középen ülő hölgyre.

Lauber fent balról az első, mellette Nyíri (bekeretezve). Forrás: Wikipédia

Úriember marad ’45 után is, dacolva a proletárdiktatúrával, és az állami tervezőiroda taposómalmában sem tesz engedményeket a minőséggel kapcsolatban. Amit ekkoriban kiad a kezéből, az ugyanolyan igényes és vállalható munka, mint a háború előttiek... A végletekig vitt, már-már arisztokratikusnak mondható minőség-igény, és annak ütközése a silány korral azonban – úgy tűnik – felőrölte Lauber erejét. Az építész szakmában fiatalként, 51 éves korában vitte sírba az alkohol.

Az említett fényképen a Lauber mellett álló Nyíri István kinéz a képből, de ugyancsak nem ránk, hanem elgondolkodva, mintha befelé figyelne. Komoly, felelősségteljes ember: hadifogságban meghalt apja helyett ekkor már ő, a legidősebb fiúgyermek tartja el családját. A Lauberrel közös munkákból nehéz megállapítani, mennyi az ő hozzájárulása azokhoz. Hogy milyen lehetett saját építészi világa, azt könnyebb a háború után önállóan jegyzett művek alapján rekonstruálni. A csepeli posta a közös alkotásokra emlékeztet, az Engels téri buszpályaudvar azonban arról tanúskodik, hogy Nyíri – ha módja van rá – szívesen tervez játékosabb, könnyedebb kompozíciót, használ többféle anyagot, faktúrát, s él a gazdagabb formálás lehetőségével...

... a Nyíri-Lauber házak ... más tervezők épületeitől könnyen megkülönböztethetők. Alaprajzuk gondos, a lakások elrendezése, méretezése körültekintő. A Szép utcai és az alsó Váci utcai bérházak összefogott, nagyvonalú homlokzatukkal emelkednek ki az átlagból. Az Irányi utcai bérház – melyről annak idején lélegzetelállító fénykép készült – feszült arányain sokat rontott a manzárdtető ráépítése és a földszint lecsupaszítása. A gyönyörű tetőkertes Kékgolyó utcai bérház ma csak árnyéka egykori valójának. Regélni lehetne a Szabó Ilonka utcai bérvilla finoman megoldott bejáratáról és a mecseki üdülőszálló kilátás felé forduló szép ívéről. Ezek a példák az igazán nyíri-lauberes épületek. Semmi erőlködés és túllihegés, semmi kompromisszum: természetes és elegánsan modern alkotások." 

Lauber László, Nyíri István - innen

Felhasznált irodalom:

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

Fény és forma

Siklóssy László: Hogyan épült Budapest

Tovább a bejegyzésre →

A pécsi Hotel Kikelet, régen és most

A sztori úgy kezdődik, hogy a frissen esküdött Zsófi és Boldizsár a Mecsek alján lévő Hotel Kikeletbe érkezik. A szállót egy csinos nő vezeti, nagyon agilisen. Ragadnak is rá a férfiak, s hogy még jobban ragadjanak, Mária titokban tartja házasságát a szálló gondnokával, aki emiatt joggal érzi magát frusztráltnak. Mivel Boldizsár nem átallja a nászéjszakáját is kártyával tölteni, romantikára éhes ifjú felesége, Zsófi, összefog Péterrel, az igazgatónő gondnokká lefokozott férjével, hogy egyesült erővel leckéztessék meg házastársaikat... A poént, mármint hogy Zsófi és Boldizsár összejönnek-e újra és mi lesz a csinos Máriával, nem lövöm le, de azt elárulom, hogy a szálló nevével azonos című filmet még az építés évében, 1937-ben forgatták itt Pécsen, hogy népszerűsítsék a modern, korszerű létesítményt. A Kabos Gyula, Tőkés Anna, Páger Antal és Turay Ida főszereplésével készült mozgóképet 1937 szeptemberében egyszerre vetítette Pécsett az Apolló és az Uránia mozi. 

Nehéz elhinni, hogy a két világháború közt alig épült nálunk nemzetközi igényeket is kielégítő városi szálloda. Az I. világháború előtt az Astoria, 1918-ra pedig a Gellért készült el, de a harmincas években már ezek sem igazán számítottak korszerűnek, mivel a kisebb szobák nélkülözték a fürdőszobát. Az új trend mást diktált, nem volt elég az otthont imitáló hatalmas lakosztály, amit úgyis csak egy szűkebb réteg engedhetett meg magának: a szállodai szobáknak mindenekelőtt kényelmesnek, funkcionálisnak és személytelennek kellett lennie. A modernizmus minimál-lakás elmélete valósult meg a szállodákban is, beépített, modern bútorokkal, takarékos térbeosztással és fürdőszobával. Így kapott egy szobával lényegében egy garzonlakást a kedves vendég. Ebben a szellemben épült itthon a harmincas-negyvenes  években  a Kékes Szálló,  a galyatetői Nagyszálló, Sopronban a két Lővér, a fővárosban, a Széchenyi-hegyen a Rege és a Gyopár, a Szabadság-hegyen pedig az Új-Majestic. A letisztult formákon kívül fontos ismertetőjegye ezeknek az üdülőszállóknak a természet közelsége és a nagy ablakok révén a kinti világ "összekapcsolása" a lakótérrel. 

kilátás a szállóból a negyvenes években. FORTEPAN

Pécs városa 1935-ben írt ki tervpályázatot a szállóra, eszerint a pályázónak pécsinek, az épületnek pedig „...kétemeletesnek kell lennie, minden néven nevezendő helyiséggel úgy felszerelve, hogy az vetekedjék a világhíres üdülőszállókkal.” Tizenkét pályázat érkezett. Az első díjat végül nem adták ki, mert alkotói nem pécsiek voltak. A város az első díjért járó összegért azonban mégis megvásárolta a Nyíri István-Lauber László páros tervét. A második helyre a pécsi ifj. Nendtwich Andor munkája futott be. Ők hárman készítették el a végleges terveket, egyes források pedig még egy fiatal, tehetséges pécsi építész, Visy Zoltán közreműködését is megemlítik. Az épület 1936-37-ben épült fel a Mecsekben, Pécs belvárosa felett, gyönyörű kilátással a környékre.

FORTEPAN

Tér és forma, 1938-4

A Nyíri-Lauber páros még 1933-ban állt össze a Madách téri házakat jegyző Walder Gyula irodájában és 1944-ig töretlenül működtek együtt, jobbnál jobb épületeket hagyva az utókorra, amelyeket az nem minden esetben őrzött meg illendően, bár ezzel részben a háború is okolható. A Kikeleten kisebb átalakítások történtek, de a főépület változatlan maradt.

A négyszintes épület ívelten húzódik a Mecsek lejtőjén, terméskő tömegéhez egy kisebb fehér kubus kapcsolódik, amelyben az étterem kapott helyett, óriási üvegablakokkal.

forrás: Tér és forma folyóirat 1938. ápr.

 A Tér és forma folyóirat 1938-ban az áprilisi szám egészét a vidéki híreknek szánja és lelkendezve ír a helyről, amelynek különleges, csontig modern éttermét ekképpen dicséri: „… néhány emberöltő múlva épp ez a mai étterem lesz a kifejezője korunk társadalmi világának, életének és épp ezért érdekes és kedves a késő utódoknak, akik között bizonyára lesznek olyanok, akik a múló napi kellemetlenségektől megszabadulva, ujjongva fogják felfedezni, hogy a három fiatal építész milyen tökéletesen illesztette be a hegyorom táj adottságaiba ezt az épületet.” Pécs ezzel az épülettel amúgy visszafordíthatatlanul elindul azon az úton, amely elvezet majd a legtöbb modern épületet megvalósító vidéki városunk címéhez, bár ehhez kétségtelenül annak is köze van, hogy Forbát Alfréd és Breuer Marcell, a Bauhaus két nemzetközi porondon is ismert alakja éppen e város szülötte.

A szálló és a szobák belső dizájnja is modern és funkcionális: 

forrás: Tér és forma (1937)

a fenti előtér a mai állapotában (2011)

2011

Eredetileg 15 db kétágyas szoba készült, Boda József kivitelezésében.  

kétágyas szoba manapság

A háború után, a szocializmus idején SZOT-üdülőként működött, valamikor tizenötmillió forintból fel is újították. 1949 végén a SZOT a Mecseki Üdülőszállót is felhasználta kétszer két héten keresztül élmunkás-üdültetésre, de ez később nem ismétlődött meg, mert a helyszínen kisebb problémák adódtak. "A főépületbe privát vendégek kerültek, míg az élmunkásokat - a SZOT határozott utasítása ellenére - a melléképületekbe, emeletes ágyakon helyezték el. Az üdülővezető - akit a panaszok miatt elbocsátottak - ellen még az a vád is felmerült, hogy a szállóhoz leérkezett Lenin és Sztálin képeket nem engedte kitenni, csak ünnepélyes alkalmakkor." (innen)

az ötvenes években. ( innen)

ötvenes évek: "az üdülő a dolgozóké!" Forrás: pkrt.hu

2011

A mai szálloda Art & Fit Hotel Kikelet néven fut, pár éve újították fel és a műemléki védettség mellett négy csillagot tud magáénak. Van kinti és benti medence, wellness, fitness, pezsgőfürdő, étterem, panoráma és hegyi levegő. 

A régi külsőt összehasonlítva a maival, kisebb eltérések azért akadnak. Pl. egy régi fotót sem találtam felirattal az épület tetején, kivéve a filmrészletet (lásd lent), abban szép neon van.

A Mecsek lankáira néző, ívelt homlokzat, a panorámás szobákkal lényegében nem változott:

harmincas évek, FORTEPAN

A negyvenes években Bordy Bella színésznő a FORTEPAN fotóján

Negyvenes évek, FORTEPAN

A lenti képen lévő terméskő falat viszont ebben a formájában nem leltem és az étterem fehér kubusa előtt húzódó terasz is máshogy fest ma, lásd még fent a Tér és forma archív fotóján. Helyette van a félköríves terméskővel borított építmény, az étterem mindkét oldalán:

FORTEPAN

FORTEPAN

oldalsó homlokzat

a hátsó front

A Tér és forma cikkének szerzője 1938-ban nem rejtette véka alá lelkendezését, még ha ugyanazzal a mozdulattal vérig is sértett másokat: „Dicséret és elismerés illeti Pécs városát, amely egy ilyen mai feladat, mint egy üdülőszálloda, megvalósításakor korszerű, a mai életet kifejező alkotást valósított meg, s nem követelte azt, hogy a Mecsek tetején egy román stílusú császári Pfalz épüljön azért, mert a XIX. század végén egy bécsi Dóm-baumeister eljött és a maga felfogása szerinti román köntöst adott a bazilikának, - nem kívánta, hogy a Mecsek tetején Mátyás király humanisztikus udvarában növekedett Szakmáry püspök által Pécsre bevezetett olasz renaissance jegyében épüljön egy szálloda az Úr 1937-ik esztendejében.„ 

Részletek a filmből, régi pécsi helyszínekkel:

Aggodalomra nincs ok, a végén minden jól alakul, győz a szerelem. Hepiend.

A nem saját képek innen, innen, innen és innen.

Tovább a bejegyzésre →