Kicsit elmaradtam a régebbi anyagokkal, a Fodor Gyula épületei utáni kutatás-gyűjtögetés minden energiámat és maradék szabadidőmet lefoglalja. Itt van pl. ez a ház is, még bőven április volt, amikor betévedtem és elaléltam a függőfolyosóktól, viszonylag ritka az udvar közepén, a ház két oldalsó traktusát keresztben, hídként összekötő gang.
Ráadásul a ház összességében pont annyira van felújítva, hogy még nem lett belőle egy fájóan steril, semmilyen történelmi atmoszférával nem bíró belső, de ez csak az én véleményem. Többször szembesültem már azzal, hogy a túl nagy igyekezettel és büdzsével felújított házak elveszítik karakterüket. Itt is sajnálkozott a közös képviselő, hogy jaj, mennyi mindent kéne még, meg hogy már eddig is mennyibe került, de én titokban csak örültem, még megmaradt az udvarban a sárga keramitkocka, a járólapok végig a körfolyosón, és mért baj az, ha valami működik, azaz funkcióját ellátja, de egy kicsit kopott? Az más kérdés, hogy az utcán a földszint egységes színén még lehetne dolgozni, de ettől most nagyvonalúan tekintsünk el.
Wellisch Sándor és Gyula építőmester iparosok tulajdona volt a régen még Zsigmond utca, ma Frankel Leó út 10 szám alatti ház. A Wellisch család nem volt rosszul eleresztve ingatlanokkal, vágvecsei Wellisch Alfréd, nem mellesleg az Országos Középítési Tanács tagja, csak Angyalföldön 25 ingatlant tudhatott magáénak. A család szinte minden tagja szintén zenész (aki nem, az konzervben vagy gabonában utazik), itt van Sándor és Gyula, ők közösen 8 házat birtokoltak a város különböző kerületeiben, (pl. Régiposta utca 2, Kádár utca 8, Király utca 88). Aztán ott volt a Wellisch Náthán utóda épületfakereskedő, asztalos és ácsüzlet cég. Wellisch Alfréd fia, Andor is folytatja majd a családi hagyományt, de az egy másik történet.
innen |
1895-ben készülnek el az első tervek egy háromemeletes bérházra, Schmidt Ferenc ceruzájával, ezeken még Fischer Henrik az építőmester. Aztán két év múlva újabb tervdokumentációt prezentálnak a hatóságnak, itt már építőmesterként szerepel a Wellisch páros neve. 1897 április 23-án megkapják a jóváhagyó pecsétet, a Frankel Leó és a Henger utcára is egyaránt homlokzattal bíró, historizáló lakóházra. Az eredeti terven a homlokzat közepén, a tetőn egy kis süveg van, minden ablak felett épületdíszek és egy gyönyörű kapu, felette kőarc. A Henger utcai homlokzat sokkal szerényebb és kevesebb a dísz.
a középső ház az, fentről is látszik az udvar közepén átívelő gang |
Frankel Leó úti homlokzat |
A Frankel Leó úti oldalon a földszinten boltok, hátul csatlakozó raktárakkal, a Henger utcai részen ott is lakás. Az első emeleten a Frankel Leó útra két lakás néz, a helyiségek balról jobbra sorban így jöttek: szoba, szalon (lásd lent a dupla ablakos), hálószoba, megint szalon és hálószoba. 1898-ban már állt a ház, de pár év múlva leégett a tető, ez egy 1906-os határozatból derül ki, amelyben újra használatba vételi engedélyt adnak a leégett fedélszék utáni helyreállítások után.
A legérdekesebb az, hogy nyilván a jövedelmezőség növelése és a piaci igények kiszolgálása végett 1935-ben az akkori tulajdonos, még mindig a Wellisch család, (W. L. Lászlóné és birtoktársai, Bramer Frigyes?) végez némi módosításokat a házon. Ekkor alakítják át az udvari lakásokat úgy, hogy belőlük garcon-okat varázsolnak. A harmincas évek derekán ez nem meglepő, a lakások alapterülete akkortájt csökken, minden praktikusabbá válik és a funkcionalitás kerül előtérbe. A garzonlakásokban a gyakorlat szerint nem feltétlenül volt konyha, a két-háromszobásokban is szinte eltűnt a csak alvásra használt háló és gyakoribbá vált az alvásra és nappali tartózkodásra egyaránt használt szoba. Így viszont be kellett áldozni a melléklépcsőt, ugyanis a földszint kivételével ennek helyén lesz mindegyik szinten, mindkét oldalon egy-egy új garzon. A szoba-konyhák így kapnak pluszban előszobát, éléskamrát és fürdőt.
A szocializmus idejéből megmaradt még a házfelügyelői lakás korszerűsítésének terve, a konyha-kamra helyére fürdő, wc, előszoba, főzőfülkét buherálnak, mint ilyen, ez is egy jellemző kordokumentum.
Szeretem ezt a házat. Ráadásul még egy különlegességgel bír, a Frankel Leó úti oldalon Schöberl Valéria férfi fehérnemű üzlete működik. 1936-ban nyílt, és senkit ne vezessen félre a neve, nemcsak férfi ingek varrását, de ruhajavítást is vállalnak.
Források: Budapest Főváros Levéltára, innen és innen.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.
A mi házunk is pont ennyi idős, de eleve kevésbé díszes és a maradék rizalitokat is rég "letatarozták" róla. A vasmunka is egyszerűbb, geometrikus. Ami számomra érdekes, a (nálunk) megmaradt belső elrendezés, a polgári lakás egymásba nyíló szobái.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésApja-fia Wellisch Alfréd-Andornak milyen rokonsági köze a következő tervezőkhőz?
Wellisch Sándor és Wellisch Gyula
Wellisch Győző
Wellisch Hugó
Kösz,
z
ui.:
Teleki László tér 10. – Dobozi utca 1., Wellisch Sándor és Wellisch Gyula, 1914
Nem tudom, de itt a 163. oldalon van némi fejtegetés, de Hugó nincs benne és Győző sem. W. Náthán pedig Alfréd apja. És az sem derül ki, milyen fokon rokonok (ha egyáltalán azok) Sándorral és Gyulával.
TörlésAzt találtam, hogy Wellisch Alfrédnak Andoron kívül valszeg volt még egy fia, Jenő.
http://epa.oszk.hu/02100/02120/00017/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_17_145.pdf
163. oldal.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNagyon jó fotók, öröm nézni :)
VálaszTörlésA Szent Gellért tér 3. + Budafoki út 1. - késő-eklektikus - palota a világháború után visszabontott tetővel is a Wellisch testvérek műve.
VálaszTörlés