Turista voltam a saját városomban

Turistának lenni jó. Elég egy szabad délután, jó idő, esetleg lehalkított mobiltelefon, hogy elhiggyük, kirándultunk a saját városunkba. Nekem félig-meddig spontán jött, csak az ebéd volt eltervezve. Trendi étterem a Bazilika előtti téren (elvégre ünneplünk), aztán elvegyülés a turisták közt és sikertelen ruhavásárlási kísérlet a Váci utcában (ha nem számítjuk a roppant jutányos áron beújított lila övet, amely nélkül nem élhettem már, pedig nem én akartam vásárolni, csak kísérő voltam), fagyi, aztán valahogy a Deák térre keveredtünk és éreztem, legyőz az óriáskerék. Fel akartam menni, kerüljön, amibe kerül (2400 Ft, nem kevés, de a 140 cm alattiaknak csak 1500), látni akartam felülről a várost, az Ankert, a Bazilikát, a budai hegyeket és mindent. Délután négy óra volt, szinte senki nem állt sorban, egy perc alatt fent voltunk. Az első körnél azt se tudtam, melyik irányba forogjak, mindent látni akartam, és megörökíteni. Aztán nem állt meg, hanem továbblendült. És még kétszer. R. odavolt az Andrássyért, én pedig leginkább a tetőket csodáltam. De az is csak most tűnt fel, hogy az egykori Interconti épülete ennyivel űbereli a többieket, és hogy az Anker, ami nekem lentről is kissé behemót, innét most már biztosan az. A Kempinskit és a Vörösmarty téren álló üvegmonstrumot a távolság sem tudta megszépíteni a szememben, de hogy jót is mondjak, a Hercegprímás utca sarkán álló kék csempés épületet fentről is kedveltem. A héten ez volt a harmadik magaslati élményem, az Egyetem téri Tip Top Bár, és az Astoria ötödik emelete után.

Szóval, mivel a fülkék nem nyitottak, a képek a plexiüvegen keresztül készültek. Nem különösebben jó a minőségük, néha tükröződnek is, de remélem azért sikerül kedvet csinálnom azoknak is, akik eddig nem tervezték, hogy kipróbálják. Ha nem is egészen, de majdnem olyan ott fent, 65 méter magasan, mint amikor térkép e táj...

megyünk felfelé

Andrássy út, két oldalán zöld csíkkal

Elöl a régi Intercontinental, most Hotel Marriott magasodik. 

A tetők mögött, a túlparton szemben a Várbazár.

a kék csempés ház balra

Innét jól látni a baloldali ház sarokkupoláján kimerevedett arcokat.

Jobbra a Derra-ház.

Balra az Anker mögött kikandikál a Madách Trade Center.

Az 1918-ban épült Adria palota volt luxusbérház, rendőrségi irodaház, most pedig luxusszálloda (Le Meridien).

A Kempinski 1992 óta áll e helyen, Finta József tervei alapján épült.

Később, már biztos talajon, a könnyű ebéd megkívánt egy nem annyira könnyű uzsonnát a Hercegprímás utcában. Este Pecha Kucha után pedig még egyszer elkanyarodtunk a Sziget Eye felé, éjfélkor egy tűt nem lehetett leejteni az Erzsébet téren. Nyár van.

 Erzsébet tér, Sziget Eye. Hat hétig.

Szeretettel ajánlom drága cimborámnak, R-nek :)

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.