Munka után hazafelé menet csak egy háztömbnyit kerültem, kellett a séta, ki akartam szellőztetni a fejem. Az Angyalföldi úton elmentem az elefántos rács előtt, benéztem az udvarra, egy csomó kocsi parkolt bent fák és bokrok társaságában, de csak a Trabantra kapcsolt be az agyam, megálltam és bementem a kapun, hogy jobban körülnézzek. Jó éve már, hogy erre jártunk, útban a Lehel piacra és lefotóztam az egyáltalán nem odaillő elefántos ablakrácsot az egyszintes házon, aminek már a kapuja sincs meg, gyanítom, lassan a ház sem lesz. Nem volt bent semmi extra, csak tégláig pusztult falak, minimum fél évszázados festés, málló vakolat, rozsda és penész, szerény, de mégis szép korlát, egy kis fény és ez elég is volt a csodához.
Csak ennyi volt. Megállt az idő, egy pillanatra, vagy pár percre, amíg néhányat kattintottam. De benne volt egy évszázadnyi történelem. Aztán mentem tovább, haza.
Remek példa arra, hogy jó időközönként elmenni csak úgy céltalanul fotózgatni. Nagyon megfogott a lépcsőház hangulata az omladozó vakolattal és a szép vaskorláttal.
VálaszTörlésTeljesen váratlanul botlik az ember ilyenekbe... és ez tényleg 10 perces élmény volt:)
VálaszTörlés